Az utazás folytatódik...

... és akkor másnap reggel úrja be kellett ülni a kocsiba és tovább szelni az autópályákat.... már ahol vannak... mert Szerbiában ugye épp építés alatt... Bulgáriában nem különben...

ELi "megnyugtatott", hogy a bolgárok összevissza vezetnek, közben kicsit isznak is és egyáltalán, jobb, ha óvakodunk tőlük....

De legalább Ingriddel minden rendben volt (Ingrid a kocsi, ha nem lenne elég egyértelmű), mert külön biztosított parkolót fizettek neki ELiék erre az éjszakára. A fegyveres őr (3 pisztolya is volt) megnyugtatta Bt, hogy a helyi maffia összes kocsija is ott parkol, tehát ha valahol biztonságban van, hát nála tuti. Tényleg, meg is úszta egyben az éjszakát...

A bolgár sofőrök nagy része eészen normálisnak bizonyult, bár a helyi utakon B számított az ultrahipermegagyors kocsinak 130 km/órás sebességével, ami azért nem egy eszeveszett száguldás mondjuk a német pályákon.... Itt azok voltunk... (kivéve a Fittipaldikat, akik hajmeresztőporsésbéemvéskitudjamis stílusban nyomták, de az egy külön kaszt, melytől elhatárolódunk....)

Szóval Ingrid közeledett a maga 130-as sebességével, a kamion meg lehúzódott, hogy nuyugodtan elsuhanhassunk, ami annál is viccesebb volt, mivel 2 sávos autópályáról beszélünk, a nagyobbik fajta kamionról és egy Corsáról, ami azért nem az a tekintélyt parancsoló méretű csodajárgány... (ezzel nem sértegetni akarom, csak az erőviszonyok felvázolásáról van itt szó)

Volt persze egy durva 2 órás szakasz, ahol a tenger felé vezető dugóban összesen 2 sávon nyomultunk a hétvégén hazatérőkkel, és 60 volt a max sebesség, de szerencsére utána újra kitágult a tér (2szer 2 sáv) s végül szinte gond nélkül elértük Sozopolt.

(Még volt benne egy brutál körforgalom Burgas belsejében, ahol volt vagy 4 sáv, bár a felfestések kb. mint egy kötésminta a betonon, s amíg B megpróbálta kitalálni, hogy hová is tartunk (ami nem volt több 3 mp-nél) elöttünk, mögöttünk és mindkét oldalunkon egyszerre próbáltak elmenni körülöttünk a bolgár autósok, amit nézni is rossz volt... )

A mellékelt képen a számomra legviccesebb táblát láthatod, a "veszélyes fekete lyuk" táblát, amit elég sok helyen láttunk Bulgáriában (a fekete lyuk rejtélye nyilván az ittenieket is foglalkoztatja...)

Az érkezés felejthetetlen volt... és nemcsak a 2 napnyi parautózás miatt... az otthoni utolsó óráimra gondolva elképzelhetetlennek tűnt az alábbi kép a műszerfalon:

És hogy az első vacsora képei se hiányozzanak:

(Találtunk hosszas küzdelem után egy olyan tengerparti éttermet, ahol nincs

1. bolgár népzene
2. bolgár lakodalmas
3. dél-amerikai pánsípzene
4. bolgár populáris zene (asszem, nem azonos a stílusunk)
5. 70-es évek nemzetközi pop slágerei dobhártyaszaggató hangerőn,

hanem csönd van.... ki kellett alkudnunk a fentiek egyik light-os verziójával, ha nem akartunk éhen maradni...)

én ez laza szerb krumplival laktam jól (nem tudom, látható -e a mérete, ez kb egy hadsereg egyheti előétel adagja lenne, pedig itt sem főételnek adták...)

B pedig a halak nagy rajondójaként rémes szagokat csinált az asztalnál...

és némi bónuszkép: