Bourgas

Ma kis kirándulást tettünk Bourgasba, a térség névadó nagyvárosába (200000 lakos, asszem). Az időjárás egyelőre velünk van, mert ma esett az eső, és viharjelzés volt a tengeren (Vagyis akkor sem fürödhettünk volna, ha nem lennénk kissé leégve és lett volna kedvünk ma is a partra menni), tehát kiváló kirándulóidő.

Ha lúd, legyen kövér! - tartja a mondás és mi is persze, így a helyi menetrend szerinti járattal vágtunk neki az utazásnak mert 1. nagggggyon durva, amikor a bolgárok a burgasi béna körforgalomban tépnek ide-oda (idefelé megtapasztaltuk, 4 irányból egyszerre jöttek felénk) 2. a parkolási díj a városban Ingrid számára többe került volna, mint a buszjegy :D

Szóval meg is találtuk azt a buszpályaudvart (mert kettő is van ám), amiről indult a járat. Egy idő után gyanús lett, hogy a busz már majdnem tele van, de senki nem jeggyel szállt fel (kiderült, itt csak úgy levágódsz egy ülésre, és bizony jobb, ha gyors vagy, különben állóhely is csak szűkösen jut, s majd út közben a kalaúznál vehetsz jegyet - ő az, aki személyesen végignyomakodja a járatot, hogy mindenkihez eljusson... néha csimpánzokat megszégyenítő módon is mászkálva a busz csomagtartójába kapaszkodva).

AZ út vidám volt: itt a buszokon nosztalgia rádió szól, olyan dallamokkal mint például a Joyride a Roxette-től. Amúgy kemény legények a sofőrök, az összes személyautót lehagytuk (!!!) az úton, egyet meg ledudáltunk, hogy ki ne merjen jönni elénk a benzinkúttól...

És akkor képek (a teljesség igénye nélkül. 170et fotóztam):

hát, hülye vagyok, mondjátok nyugodtan, de muszáj megosztanom veletek ezt (szegény ameriakiak tuti sokkot kaptak, mikor először meglátták ezt a feliratot):

És ha már itt tartunk, kapjátok csak elő azt a szunnyadó orosztudást (az én összes szókincsemet használtam már)! El tudjátok olvasni ezt a feliratot (csak az alsó sorát!!!)?

Ez a cuki kerítés tartozott hozzá:

A háborgó tenger:

Itt ilyen sötét a homok a parton (B szerint azért, mert nagyobb a vastartalma, én meg hiszek neki):

Ez meg itt a szabadtéri koncertterem (egyűltalán nem terem), melynek színpadán előadtam az "A csitári hegyek alatt" kezdtetű nótát.... Na jó, az igazság az, hogy csalódottságomban, amiért ma nem megyek a szabadtéri színház balett előadására (na jó, nem annyira szeretem a balettet, meg este 9kor kezdődik, és az utolsó busz is akkor megy, és amúgy is ma van, és a szobakulcsunkhoz nem tudtunk volna hozzáférni...), felvonultam a színpadra a koncertteremben (ami ugye nem terem, mint már írtam)... De nyúl voltam, így csak elszavaltam az első sort, majd elénekeltem a többit, de akkor már csak a színpad előtt álltam (akusztikai teszt volt, persze), és nem, B nem rögzítette videóra az egészet, és előre mondom, hogy NEM ADJUK KI! :D

Aztán megnéztük az egykori trák birodalom kincseit is, voltak Budapesten, de nem csoda, hogy nem emlékeztem a kiállításra.... 1978-ban volt... (ez egy sajátos ivópitli. Akkoriban sem lehetett könnyű az élet... én tutira magamra öntöttem volna, bármi is van benne...)

A Hasselhoffok egész nap vigyázták a partot:

Bourgas kicsit feljebbről:

Még:

Holnapra talán megjavul az idő, bár ki tudja? Legyetek jók! (vagy ne!)