Wednesday, October 27, 2010
Templomok
Tehát a Szt. Mary nagyon szép üvegablakokkal rendelkező templom...
Valahogy ilyen:
Meg ilyen:
És aztán továbbmentünk, és David megkérdezte: Kérsz egy kávét?
Micsoda?-kérdeztem én és arra gondoltam, már megint baj van az angoljával...
Kérsz egy kávét? - ismételte meg és mosolyogva a sarok felé mutatott:
Azt hittem, viccel.... De nem... Erre akkor jöttem rá, amikor kifelé menvén megláttam ezt a táblát....
Azon pedig már nem is csodálkoztam, hogy az anglikán templomokban sorra láttam ilyesmire utaló táblákat....
Jah, és még én vagyok kávéfüggő?????
Wednesday, October 20, 2010
Megtaláltam Harry Potter házát!
Így történt ez velem is, így van az, hogy a pendrive-omon összegyűjtött fényképek várják a blogra kerülést.
És mivel úgy látom, szívesen olvastok, akkor jöjjön a pontosan 1 héttel ezelőtti bejegyzés (igazából már kedden akartam írni, de akkor még nem tudtam, hogy egész héten esélytelen leszek)....
Tehát az egész a reggeli varázslattal kezdődött, amikor egy fél órás séta után - mely közben átszeltem Shrewsburyt - kikötöttem a pályaudvaron, ahol a török ifjúra kellett várnom, hogy együtt menjünk taxival a városon kívüli iskolába. A reggel elég hideg volt (ott vacogtam a szép nadrágban és nem akarjátok tudni, hogy miket gondoltam az angol iskolákról és az ő szabályaikról), amikor benéztem a pályaudvar melletti utcába és ezt a gyönyörűséget láttam:
Látjátok, ahogy a pára ráült az utcára? Pont mintha varázslat történt volna. A mágust nyilván csak pár perccel késtem le....
És aztán este, hazafelé baktatva megtaláltam Harry Potter házát! Sose gondoltam volna, hogy egyszer magam is láthatom, de ahogy az utcán hazafelé sétáltam (egy végtelennek tűnő utcában laktam, ami tele volt gyönyörű házakkal - mármint nekem gyönyörű, mert szeretem az angol stílust) nézegettem az ajtókat, a kerítéseket, az embereket, a kukákat, mindent.... és akkor ezt láttam:
Ha jobban megnézitek (hihi, segítek, mert én is közelebb mentem, hogy jól megnézzem):
A házszámok jelentik a kulcsot: Szépen sorban növekedtek egyesével, de a 105 után és a 106 előtt volt egy üres ajtó. Még az elhelyezkedése sem szokványos....
Megtaláltam!!!!!! :)
Monday, October 18, 2010
Itthon....
1. nem volt ötletem, hova tegyem
2. nem tudtam elképzelni, mit is mondhatnék
3. akkor el kellett volna hoznom a párnahuzatokat is....
De mivel olyan édesen írtál róla, minden este mosolyogva aludtam el. Köszönöm!
Az útibeszámoló folytatódik, ha gondoljátok (de ha gondoljátok, akkor írjátok meg, mert különben nem tudom, hogy gondoljátok).... De nem akarom senkinek sem rabolni az ideját, és bár van feltűnési viszketegségem (és nem is titkolom), nem akarok csak úgy az éterbe írogatni....
:D
Sunday, October 17, 2010
I am flying.... home again... (Repülők....hazafelé)
Ha az ember laptoppal utazik (na jó, maradjunk hűek a valósághoz: ha ÉN laptoppal utazom…) az többnyire leginkább szívást jelent. Tehát, átcipeltem őkelmét fél Európán, hogy aztán ne csatlakozzon a nyilvános ingyen nethez. Cipeltem napokig, hiába…
Eltűnésemnek az volt az oka, hogy a nénim gépe elromlott (bár, ha rosszindulatú szeretnék lenni, egyszerűen csak azt mondanám, eldugta – merthogy szőrén-szálán eltűnt…), és persze a könyvtári hálózat is lehalt…. Komolyan döbbenet, pedig ennyit még életemben nem voltam könyvtárban.
Szóval hiába fotóztam és találtam jobbnál jobb témákat, nem tudtam megosztani veletek. (De legalább vettem a néninek 2 új átalakítót a szétégettek helyett…)
Nem érdekes….
Tehát, amikor reggel kiderült, hogy őkelme nem laptoptáskában van, hanem sima hátizsáknak és így nem számít laptopnak (illetve a táska számít külön poggyásznak), akkor kicsit kezdett gáz lenni… Merthogy a Lufthansás néni a legkevésbé sem volt kegyelmes/megértő/kedves…. Viszont bazi nehéz, tehát önmagában kitölti a kézipoggyász súlyát… Kár, hogy ezt nem tudtam hamarabb….
Na, ezek után az ember végre kap egy nyomorult jegyet, amikor minden egyes homija a „másik” futószalagra kerül (a „másik” futószalag az, ami az ablak mögött van, ahonnét nem tudod elvenni). Viszont jön a gumikesztyűs ember, és ha eddig nem érezted elég rosszul magad, akkor itt a pillanat…. Több dolog is beugrott a zöld gumikesztyűről: először egy sima műtő – már ez is sokkoló volt… Utána meg a szoba, ahol kivagdossák belőled a kis zacskókat a szúrós tekintetű emberek – asszem egyáltalán nem kéne TVt néznem…. Na, mire az én cuccom jött, már valszeg hófehéren remegtem, mert a gumikesztyűs ember (akiről számomra csak ekkor derült ki, hogy egy fiatal srác) sorra kérte az elnézést, és magyarázta, hogy ne aggódjak…. ÁÁÁÁÁ, nem aggódtam. Főleg akkor nem, amikor a táskámból egyesével kezdte kiszedegetni az ÖSSZES cuccot… Még a ceruzákat is a tolltartóból…. Amikor már a táskám oldalán lógó 10cm-es plüssmackó pocakjához nyomogatta a detektorát, gondoltam, már nem lepődhetek meg. De amikor a Shakespeare kötetembe is belelapozott, már tudtam: ezek itt kérem nem viccelnek…
Szóval a 2 bödönből az egyik a laptop miatt akadt fenn, a másik meg nem tudom miért, de kicsit örültem, hogy a varrókészlet abba a táskába került, amit kézitáskának akartam hozni, de az undok néni benyomott a raktérbe (itt jegyezném meg, hogy aki a neki szánt ajándékot darabkákban kapja meg, az ne nagyon haragudjon rám, mert az adott helyzetben nem sokat tudtam tenni…. Viszont mellékelek pillanatragasztót, illetve kiskanalat – használatnak megfelelően – a termékekhez….Bocs….)
Hát, mit ne mondjak…. És még csak reggel 7 óra volt….. (Jó hír: nagyon biztonságos Karácsonyunk lesz, és Halloweenunk úgy szintén!)
Jelenleg a 4 órás várakozási időmet töltöm a frankfurti repülőtéren, ahol most véletlenül volt szék, de nyilván nem fogom tudni fellőni ezt a cikket, csak miután hazaértem….
Viszont mivel maradt egy csomó kép (amit direkt a blogra fotóztam) és több téma a tarsolyomban, szívesen megírom őket útibeszámolóként, ha valakit érdekel…. Csak aggódni nem kell már, hogy rossz helyre szállok (jövő időben már csak 1 lehetőségem maradt, ám a múlt annál viccesebb sztorikat rejt)….
Ja, és teljes 10 percre volt egy saját vonatom! J Ugye ugye? Mire jó, ha az ember egy olyan kényelmes országban, mint Anglia 5-kor vonatozik (tök sötét jéghideg hajnalon) és az utolsó állomást a – lassabbik, de – walesi vasútvonal szerelvényén teszi meg, ahol a kalauz ismerősként köszönti (már több, mint egy órája együtt utaznak) és megkérdezi: „Jól vagy?”
Meg kell mondanom, bármennyire is hülyék, sajnáltam otthagyni őket, mert valahol – mélyen legbelül – azt hiszem, rajongásig szeretem ezt a népet, amelyik nem tudja az út rendes oldalát használni, képtelen normális konnektorokat gyártani, 1 amperes átalakítókat készít, amik már a fogkefe legerősebb fokozatánál is kigyulladnak, mindenféle idióta mértékegységet használ, amiket rendszeresen nem értesz (mérföld, meg pint, meg láb, meg font meg inch, mi vagyok én, számológép? Még jó, hogy az időt ők is órában meg percben mérik… Persze azért az időzónánál kell alakítani kicsit, de hálás voltam, hogy ez legalább ment….). Képtelenek rendes csapokat gyártani és pumpálnod kell, hogy öblítsen a WC, viszont mindent szőnyeg borít (na jó, a mosdó belsejét nem), tehát összezavarodsz, hogy a hotel/ház/nyilvános épület melyik részén vagy; ahol az iskolában tilos hozzáérni a gyerekhez (még jó, hogy nem csuktak le), viszont farmerban nem mehetsz be, szóval igen, van egy-két hülyeségük….
De azért mégis: szeretem őket…
Monday, October 11, 2010
Török pasik és kábelszag
Eztr a hetet iskolakban toltom.... Hat ize, tapasztalatnak minden esetre kivalo.... Most, hogy a szetegetett konnektorok helyett vettem ujakat, talan lesz kep... Bar mar nem merek igergetni...:(
Tehat, a hulye angolok (mert tenyleg hulyek) nem csak standard atalakitokat gyartanak a hulye konnektoraikhoz (amik nem illeszkednek az europai szabvanyhoz... csak ugy, mint a mertekegysegeik, vezetesuk......stb), hanem 1 ampereseket is. TT kollegamnak ez biztos mondana valamit, velem nem igy volt (igazabol meg sem neztem, annyira nem gondol az ember ra, hogy ezek ennyire kuloncok). Tehat a laptop kinyirta mindekettot, igy volt egy kis panik. De hala A-nak, megnyugodtam, es Bnek is, mert nelkule nem jutottam volna el a konnektoruzletbe).
Nem kene kicsit gyorsitanunk?
Allati hideg lett, ugyhogy a szep nadragomban itt didergek es utalom, hogy itt a tanarok nem jarnak farmerban... Ez is egy ujabb angol szokas.... grrr.... (az viszont senkit nem zavart, hogy a tanero torokulesben ult az asztalon, amit persze - mar az asztali reszt - en is megteszem, de legalabb nem tettetem, hogy szep ruhaban kell menni....)
Kellemes perceket!
Saturday, October 9, 2010
A vécék, a fürdők és Chester
Ez meg itt a mosdó, mert ugye h kifelé jön az ember, hát mégiscsak útba ejti azt is...... Nektek nem fura semmi?
Hát igen, feltesznek 2 külön csapot. Adalékként talán annyi, hogy az egyikből olyan hideg víz jön, hogy a vér szó szerint megfagy az ereidben, a másik viszont égetően forró (mondhatnám azt is, hogy főzővíz). Itt van kihívás abban, hogy kezet moss. Tényleg akarnod kell, hogy meg tudd tenni. Csak ide-oda rángatod (nagyon gyorsan) a kezed és reménykedsz, hogy kb. langyosat fogsz érezni... vagy nem.... :)
Na és akkor Chester (ami Shrewsbury után nem annyira nagy szám, mivel S. gyönyörű és nehéz felülmúlni.... Nem is sikerült...)
Chester egyik elég régi hotelje, Viktória királynő építtette, aki halálakor csak kb. 3 centivel volt nagyobb hosszában, mint széltében....
utcai látkép (semmi extra)
A fenti házban egy fogorvosi rendelő működik. Lefordítom, hogy mindenki együtt nevethessen (a felirat állati régi, kb. 2 századdal korábbi, a fogorvos nyilván nem): "Az Istentől való félelem az élet forrása."
Mára ennyi, holnap újra jövök. Addig is bye!
Friday, October 8, 2010
kis szunet...
Szoval tegnap este kiderult, hogy a nenim laptopja szetment (asszem, nem en voltam) es mondta, hogy nyugodtan dugjam bele a sajatomba a netjet... Csak ugye kiderult, hogy a neni elfelejtette a titkos kodjat, de zart a nethozzaferese, szoval nem tudok netezni.... Ekkor picit ideges lettem (a tegnapi temahoz egy csomo foto is csinaltam), de gondoltam, majd ma. Felmentem a szobamba feltolteni a kepeket a laptopra, hogy ma magammal tudjam oket hozni a konyvtarba... Ekkor lemerult a laptop, ami eleg fura volt, merthogy be volt dugva.... Kiserletezos modszerrel kideritettem, hogy megoltem az atalakitot (mind 2t. ugye ezek itt nemcsak rossz oldalon vezetnek, de a konnektoraikat is ugy csinaljak meg, hogy senkinek se legyen jo), szoval ra volt irva, hogy csak fogkefenek meg borotvanak, de 1. a neni nem szolt 2. feherrel irtak a feher muanyagra 3. ez is hulyeseg 4. meg mindig figyelmtelen vagyok , igy nem olvastam el. Szoval asszem szetegtek..... most ugye se kep, se szufla, se net... eleg gaz... de megszereztem az olasz csajok jelszavat, igy most 3 adagban probalok itt blogolni (amig le nem fulelnek es ki nem dobnak a konyvtarbol csalas miatt)...
Tehat kepek majd a hetvegen (megyek Eiliekhez Bristolba, kiprobaljuk, hogy a szobaban macska megy-e, illetve buliiiiiii lesz - es igy nem leszek ott a vallasos ebeden... vagy lehet, hogy elmarad? hmmm. a nenim krakkoba utazik 3 napra..... durvan be van tablazva.... ja, es kiderult, hogy 65 eves... leesett az allam...)
Hazafele meg megprobalok beslisszanni az olcso boltba atalakitoert.... legalabb 1 normalisat vissza kene adni a neninek+ lenne gepem, ha nincs is, de legalabb a kepeket fel tudom tenni...
Tehat a tegnap este is mokas lett:
A nenim vallasos orat tartott az egyik nappaliban, de mivel a masik nappali ossze van nyitva a konyhaval, mindenkepp kellett volna csevegnem, es zavartam volna, igy nem mentem haza.... meg kicsit para is, mert elozo este egy regi tanar muki evett nalunk, aki bar eleg aranyos, de minden mondatom minden szavat kijavitotta+ az osszes kiejtesi hibat, es amikor magamat javitottam, kozbeszolt, hogy "good!"(jo). Hat, ujra boldog vagyok, hogy en nem csinalom ezt a suliban.... Probaltam nem szolni semmit es teletomni a szamat, de akkor meg kerdeset tett fel (most akkor arrol nem beszelek, hogy bizonyos szavakat pl. timfold sajnos nem tanultam meg korabban, ami nyilvan szornyu hiba, de most egyutt kell vele elnem).
Nos, ezert ugy dontottem, csavarogni fogok, ami itt nem konnyu, mert
1. nem fogo egyedul kocsmazni
2. tok hamar zotetedik es akkor nem tudok fotozni
3. hideg van
4. minden zarva.
Igy aztan a konyvtar fele vettem az utam, ami mokas volt, mert majdnem minden csoporttaram itt volt (ja, kozben en boltokat derittem fel, de tobbol is kidobtak... A legdurvabb helyen egyszeruen leoltottak a villanyt es kikapcsolatk az automata ajtot igy orultem, hogy egyaltalan kijutottam).
Itt tehat osszetalalkoztam az olasz csajokkal, akiknek nincs itt eni csaladjuk, igy vacsorajuk sincs, tehat minden este setalgatnak (orakig, mert 8 elott nem birnak vacsizni, mivel otthon kb 9-10 kor esznek) es keresnek vacsihelyet... Ami itt nem tul egyszeru hadmuvelet, mert vagy nincs, vagy nem tudod kifizetni (meg ok se), mert hotelek...
Tehat vegul kikotottunk egy Fish and Chips boltban (amit en talaltam elozo nap hazafele menet). Egesz nap ehes voltam (pedig altalaban nem tudom megenni a kajat, mondjuk azert, mert telepakolnak csokival meg banannal meg muzliszelettel, ami mind edes... szoval kellett valami sos....) Igy beultem veluk kajalni (de addigra mar 7.30 volt), a fish lelogott a tanyerrol, a chips egy naaaagy halom volt. Nem annyira ertettem az etlapon levo szavakat (ismeretlen halfajtak, tengeri herkentyuk es kodolt helyi csemegek), igy majdnem sikerult terhes halat rendelni (a haltesten rajta vannak a kaviarok, de meg a latvany is szornyu, a szagat meg nem akarjatok tudni - csak nagyon elvetemulteknek jo)
Szoval miutan durranasig jol laktam, rajottem, hogy most haza kell mennem vacsorazni, es megbeszeltuk, hogy egyutt eszunk a masik nenivel, aki tegnap ert haza.....
Hazaig (kb 20 perc seta onnan) ugraltam, hogy lemozogjam a kajat. A vallasos ora elhuzodott es a nenimet telefonon kerestek, igy csak 9kor kezdett fozni, aminek nagyon orultem. Kb 10kor kajaltunk, mondtam, hogy lefekves elott nem szeretnem nagyon teletomni a hasam, igy csak egyszer kerek.... Hat nem is akartam jobban teletomni...
Viszont a kaja jo volt es mar egeszen jol ertem az olaszokat (az egyik nem beszel nagyon angolul, a masik csak nem annyira ert es mindezt durva akcentussal nyomjak... viszont edesek, es mind a 100 szavas olasztudasomat fel tudtam veluk hasznalni...)
Ma tehat ennyivel kell beernetek, holnap kirandulni megyunk Chesterbe (innen eszakra van) , es este visznek Eiliek Bristolba, de naluk legalabb tuti van net, es ha nagyon szepen mosolygok Arkra, akkor biztos megengedi, hogy hasznaljam, szoval majd irok es talan kep is lesz, ha meg nem zartak be a boltok es talalok egy nyomoronc atalakitot.....
Meg mindig nem esett, ami nagyjabol csodaval hataros (vagyis de, egesz ejjel, de az nem gaz...)
Legyetek jok, irjatok nekem sokat, de ne politikait, kerlek! Eppen eleg nekem, hogy ugy neztek ma ram a nemet csajok, mint egy veres husra, amikor kiderult, a smotty mar elerte a Dunat... Magam valami tradicionalis angol vacsorat fogok ma fogyasztani....
Jo hetveget! :)
Wednesday, October 6, 2010
Masok elete...
Szoval ma vegre lesz idom valaszolgatni a kerdesekre.
Kicsit ugyan ossze vagyok zavarodva, mert:
1. megittam fel liter sort egy pubban (marmint erdei gyumis cidert, azok kedveert irom, akik majd ugyis belekotnek a pontossagomba)
2. a mai napon azt mondtak, hogy amit eddig tanultam az angoltanitasrol, azt kidobhatom a kukaba... most epp ujraepitem a tanari enkepemet...
Tehat a nenik: szoval a nenik ketten laknak ebben a hazban. Regi baratok es egyszerre kerultek maganyos es nehez helyzetbe 13 evvel ezelott es elhataroztak, hogy kozosen vesznek egy hazat (mivel egyedul nem volt eleg penzuk).... (mondjuk az itteni arak mellett nekem kb 5 barattal kene Bn kivul osszekoltoznom, hogy legyen eleg penzunk a hazra...) Az egyikuk altalaban itt van velem, de nagyon sok mindent csinal, a masik pedig sokat utasik a munkaja miatt (de holnap itt lesz, sokkal fiatalabb es nagyon kedves). Melyen vallasosak, bar jelenleg a hazban mindenki mas vallasu.... Nagy tarsasagi elet van itt a hetvegeken, het kozben meg a bortonben dolgozik onkenteskent.... (most hetvegen nem lesz, mert Krakkoba utazik igy vagy en sem leszek itthon vagy netezek egesz ejjel :D)
Es a masik balek dolog, amit eddig elhallgattam (bar eleg jellemzo) is tenap tortent, csak olyan suru sokkos este volt, hogy elfelejtettem a reggeli egest.
Szoval meg elozo nap hazafele talaltam egy Spart, ami veletlenul nyitva volt (emlitettem mar, hogy itt minden bezar 5 es fel 6 kozott? az eddigi egyetlen kivetel a M&S, ami 6 ig is kitart! Na es a fent emlitett bolt). Tehat bementem es megneztem, mit lehet inni (merthogy italt itt nem csomagolnak sose a kajahoz). Emlekeztem meg a legelso angliai nyaralasomrol egy markara (B kedveert, hogy tuti ram ismerjen: e epp akcios volt), finom uditok voltak, tobbfelelt is kiprobaltam belole akkor. Levettem tehat egy citromosat a polcrol (kb. 3/4 literes, vagyis a tokeletes meret) es tegnap reggel vidaman magammal vittem. Nagy betukkel rajta volt, hogy nem tartalmaz hozzaadott cukrot, igy nagyon buszke voltam, milyen egeszseges vagyok (a neni is az, egeszsegesen etkezunk). A szunetben aztan jo nagyot kortyoltam bele, majd kisse elfacsarodott az arcom. Nem volt nagyon edes, kellemesen savanykad volt, de megis kisse tomenynek tunt. Mar epp kezdtem a francia csjszival kozosen fikazni az angolok izleset, amikor a tanar, Mark odalepett es csendesen megkerdezte, hogy egeszen veletlenul nem szorpot iszom-e? Na, ekkor olvastam el a hatuljan a kicsi betus feliratot es, lass csodat, a tomeny szorpot kortyoltam lelkesen bar kisse elfacsarodott arccal. Csak tudnam, minek tanultam annyit angolul, ha meg mindig ilyen szituaciokba keveredem, a nyelvtudas - mint a mellekelt abra mutatja- nem segit.
Tessek irni, ha eletben akarjatok tartani a sztorikat (es engem)! Megyek, mert ma aztan igen lassan gepeltem.... (bar nem szol ram, megsem akarom, hogy nagyon nehezteljen....)
Tuesday, October 5, 2010
A masodik keddi bejegyzes
A Frankfurti reptener, miutan nagy nehezen talaltunk egy ulohelyet...
A hiányzó post
A németek praktikus érzéke viszont valahogy elveszett a reptér környékén. Vannak azok a helyes kis monitorok, amiket jól lehet látni a váróteremben (elvileg, de gyakorlatilag csak néhány székről), erre írják ki a járatokat (elvileg, de gyakorlatilag csak óriási Lufthansa feliratok voltak, mintha ez segítene, vagy 100 járatuk megy…
A birminghami gépre való felszálláskor gondoltam, hogy nem fogom megnyerni a népszerűségi versenyt, mert Pancsika SMSére válaszoltam a lépcsőn magam elé engedve mindenkit (miközben persze az ablak mellé szólt a jegyem J) A gépen aztán több mosolygós steward várt bennünket, bár némi aggodalommal töltött el, amikor 2 pilóta leült az előttem lévő székekre… (Nem, nem rontottam el a dolgokat és nem a pilótafülkében foglaltam helyet…) Ezért is volt furcsa az egész… Bár azt hiszem, volt elöl is kettő….talán….
PS: B, legközelebb gondold át kétszer is a „jó szelet kívánságot”, mert végig lötyögött a narancslém, a második járaton meg tengeribetegség fenyegetett…Kívül óriási víz-eső-, közben billegtünk… J
2.rész
A birminghami repülőtéren eltöltött 2.5 óra kissé hosszú volt, mert nem találtam várótermet (mármint székekkel). Csak a ’special assistance’ részben volt hely, s bár én elég special (különleges) vagyok és assistance (felügyelet) is elkelt volna, mégsem tartottam illőnek beülni.
Felfedeztem inkább a környéket (15 kg cuccal a vállamon), s eldöntöttem, hogy visszafelé vonattal megyek, mert egy nagyon édes kis air-train (légi vasút= az épületek fölött megy) köti össze a vasútállomást a reptérrel.
Miközben vadul böngésztem a térképet, odalépett egy bobby (rendőr, abban a vicces lityakban, amitől azonnal mosolyra húzódott a szám) és megkérdezte: can I help you? (Segíthetek?) Tényleg, mint a könyvben: mosolyogva, angolos udvariassággal.
Aztán a buszmegállóban megismerkedtem egy szlovén lánnyal, s úgy döntöttünk, az a biztos, ha minden sofőrt leszólítunk (mellesleg a többiek is így csinálták). Szóval mosolyogva lóbáltam mindegyiknek az orra előtt a jegyemet (ami egy telenyomtatott A4es lap) kérdezgetve: are you the one? (Te vagy „az”?), amíg az egyik végre elmosolyodott s azt válaszolta: YES.
(Mellesleg, mivel mellőztem a hagyományos angol udvariasságot s a magam sajátos módján próbálkoztam, mind mosolygott…)
A lányról később ( a következő buszon) kiderült, hogy ugyanarra a kurzusra fogunk járni és Frankfurt óta ugyanazokon a járatokon utazunk….
Fél óra késéssel érkeztünk… A net necces lesz, jelen pillanatban alvást színlelve gépelek, a nénim kissé mintha fóbiás lenne a nettől… bár még vizsgálom az esetet…ha holnap találok netet, feltöltöm nektek (ez most úgy készül, hogy word docot készítek, majd pendrivera mentem s valahol feltöltöm).
Fotók vannak, vagyis lesznek….
(Egyébként próbált már valaki a hátán egy 11 kg-os táskával közvécét használni?)
Monday, October 4, 2010
Folytatas....
dokumentumbol a szoveget, ugy tunik, vesztettem, Nem tudja valaki, mit
kene tennem?
Sunday, October 3, 2010
I am flying....
1.resz
I am l am flying, I am flying through the dark night far away (Repulo, messze repulok a sotet ejen at) Ezt a dalt enekelgettem vegig az indulasnal. Akik mar mindent tudnak rolam, azok elott nem titok, hogz ha enekelgetes kozben kiderul, nem tudom a szoveget, azonnal helyettesitem mas /azonos szotagszamu es szerencses eseten hasonlo hangzasu parjaval. Igy ennek a dalnak is kb. 200 valtozata szuletett. Ezek egyiket veletlenul felhangosan sikerult eloadnom. Valoszinuleg nem volt tul kiemelkedo, mert a mellettem ulo Mr Taylor dobbent s egyben megutkozo pillantasokkal illetett.
De hogy az elejerol kezdjem, a 2 orat, amivel elobb kell kierni folyamatos sorban allassal toltottem. Egyikbol a masikba... Stresszeltem is rendesen, de idoben eljutottam a kapuig.
A kellemes fel oras varakozast a biztonsagi kapuknal masok stirolesevel toltottem, igy meg a kapuk elott levettem mindket ovemet es nyaklancomat, elsunnyasztottam az aprot a zsebembol es elohorgasztam a laptopomat. Az edesen mosolygo srac kozolte, hogy "kabatot le" majd "kardigant le". Remenykedtem, hogy nem kell folytatni es bejott, mert a cipolevetelt (es a tovabiakat) elkerultem.
A Frankfurtig tarto utat a mellettem ulo kanadai neni szorakoztatasaval toltottem. (Szegeny, nem tudta, mi var ra, mikor felszallaskor megszolitott.) Kellemes vot, bar picit urhajo feeling, egyenesen nagyjabol nem repultunk, csak felfele meg lefele.
A kicsit tobb, mint 3 ora viszonylag gyorsan eltelt (varakozas Fban) miutan nagy nehezen talaltam egy nyomorult ures szeket. (kozben majdnem rapakoltam egy fickora, mert nagyon lapos volt, ahogy ott fekudt es nem lehetett latni...)
A keresztszemes keszlet rendben meguszta az ellenorzest , bar Fban visszakuldtek meg 1 korre a taskamat, igy vidaman himezgettem zenehallgataskozben.
A repter tenyleg oriasi, igy negyedik probalkozasra meg is talaltam a kapumat kezemben egy 2foldi" kaveval ( a repulosrol hallottam mar, igy inkabb maradtam a leveknel / narancs es paradicsom/ ez utobbi kituno volt a felig medaralt borsdarabkakkal, amit kaptam hozza.
FOLYT KOV>
idom lejart, nem akarok visszaelni, holnap megyek kvzoba netezni es begepelem a tobbit....
eloljaroban annyit, hogy kedves, de van macskaja, mert nem annyira mentek at az adatok....drukkoljatok, hogy meglegyunk... cuupppppp
Saturday, October 2, 2010
Jajmennyiminden
Persze 2 listám is volt, az egyik az ajtóra van ragasztva, az már rendben, a másikat viszont (ami tele volt és út közben írtam össze) sikeresen elhagytam, úgyhogy ennyi....
Aki ismer, most nem csodálkozik, aki nem, az igen.... vagy nem? vagy mi? Na jó, kezd eluralkodni rajtama pááááááánik, úgyhogy most megyek is, holnap hajnalban indul a mandula, meg a witch.... Vár Anglia!
És remélem, végre rendes fotókat is tudok majd mutatni az igazi utazásról...