A Középső nyaralásos kívánsága az volt, hogy hajózzunk, tehát nekiálltunk hajóutat keresni. Görögország idilli hely ezen a téren. A halaszok fiatalabb generációja már túravezetőként is funkciónál, tehát találhatsz kicsi és nagy hajót, lassút vagy gyorsat, fürdőset vagy nézelődőset, kulturáltat vagy ivósat - szóval tudjátok, mint Gombóc Artúr meg a csokoládé. Mi általában a kicsi hajón kulturáltan fürdős nem túl zsúfolt és minimálisan “touristy” változatra szoktunk benevezni, ezért nagyjából sokkot kaptunk, amikor kiderült, hogy itt egy társaság megy egy 250 fős hajóval különböző túrákra (az nem hangzott el, hogy 3 hajóval nyomják és ha az ember szerencsés és kevesebb utas van, akkor normál léptékkel is lehet élvezni a tengert, nemcsak 200 üvöltő dervis között (nem rosszindulat, csak a korai évek tapasztalatai mondatják ezt velem). Tehát kizártunk minden hosszú és fürdős túrát, mert 200-an fürdeni egyszerre az nagyjából konzervdoboz feeling és nyilván az élővilág is egészen messzire menekül ennyi ember láttam (mondjuk ezt abszolút megértem!). Tehát Cadaques felé vettük az irányt, oda hajón, útközben megnézzük a környék sziklabarlangjainak bejáratait majd a városban néhány óra szabadon (sétálunk, kis kultúra, eszünk és fürdünk - volt a terv), majd hajóval vissza.
Meg ahogy azt Pistike elképzeli!
Mivel a görög nyaralásokon minden nap teljesen ugyanolyan idő volt a szigeteken, itt a szárazföldi változékony időre továbbra se vagyok felkészülve.
Reggel megjegyeztem, hogy fázom (ekkor mindenki kiröhögött, mert 22 fok volt), de megnyugtattak, hogy reggel 7 van és mindjárt felmegy.
Hát a hajón a kezdeti menetszél még ok volt és a napsütést se hiányoltam. Ekkor feltámadt a szél és A meg a Kicsi rommá áztak a hullamokon dobálódó hajó orrának bal oldalán (és még a Kicsi panaszkodott, hogy unalmas lesz ott ülni…)!
Mi a jobb oldalon szerencsésebbek voltunk, de mivel én már kockára fagytam, a Kicsit bevittem a fedett részbe száradni (némi víz persze jött utánunk, annyira, hogy a matrózok be is zárták a bal oldali ajtót). A Kicsi méltatlankodott, hogy nem didereghet a többiekkel, én meg csak reménykedtem, hogy nem esnek bele a vízbe a gigantikus hullámzás közepette. De velük volt B, így bíztam benne, hogy fogja a gyerekeket.
Tehát a másfél órás heves hullámzás után megérkeztünk. (Közben megpróbáltunk a megnézendő sziklákhoz húzódni, hát az elég vakmerőnek tűnt.)
Cadaquesbe érvén csak dideregtünk a rommá ázott Középsővel, de végül kisütött a nap. A hátizsákomban cipelt jeges limonádé elég hülye ötletnek tűnt, de végül a melegben elfogyott.
Elsétáltunk Dalí házához, ahová sajnos egész hétre elfogyott a belépő (na eddig tartott az, hogy nem veszem meg elővételben), szóval reggelizni mentünk (amit mi ebédnek hívtunk, ők viszont fél 1 előtt csak reggelit készítenek).
Nagyon helyes város és nagyon ötletes dekorációkat készítenek. Ezek voltak a kedvenceim:
Kis könnyed városi séta után hazahajóztunk immáron dögletes melegben, hullámok nélkül (égett széjjel mindkét térdem).
Szóval kultúra nem volt, fürdés sem, az ebéd reggeli volt, de legalább a hajózást kimaxoltuk. Hazafelé még a kapitány betette a fél hajót az egyik barlang bejáratába, szóval csodás képeket lehetett lőni:
No comments:
Post a Comment