Ma felpattanván a kisvasútra, elrobogtunk a város északi csücskéig, hogy kipróbáljuk a tegnap kinézett strandokat. Némi (sikertelen) árnyékkeresés után egyre északabbra és s északabbra haladtunk (természetesen a hideget kutattuk). Mivel a család fele rendelkezett csak tengeri cipővel és maszkkal is, őket hívogatta a sziklás partszakasz a maga pompás halacskáival, engem és a talpamon terpeszkedő vízhólyagokat egyáltalán nem szólítottak meg sem a tengeri sünök, sem a kövek. Így aztán a Kicsivel továbbálltunk és pompás strandokat találtunk, mindegyiken ki is próbáltuk a fürdőzést. Igazán szuper helyeket találtunk, mindegyik más volt egy kicsit, de hamar lett közös kedvencünk is.
Egy gyors ebédet követően el is vittük oda a többieket és a közben feltámadt hullámokban nagyon jókat ugráltunk.
Homokvár is készült és minden egészen rózsaszínű volt, amíg feléjük nem sodródott egy “nejlonzacskó”. T az amazonok hősiességével (és vakmerőségével) saját bevallása szerint arrébb rúgta, így nem száguldott bele teljes egészében a Középsőbe. A Kicsit még eldobta a part felé, majd rákiáltott, hogy ússzon ki. A Középső ekkor kezdett el nekem kiabálni (a parton ültem szemüveg nélkül, de legalább gyorsan tudtam ugrani). Mire beértem és felemeltem a Kicsit persze már ordított, mint a sakál és a fejembe ekkor elsőként bekúszó szó T szájából is elhangzott: MEDÚZA! Ami jó, mert a Kicsin annyi és annyiféle sebhely van és a bőre olyan furán tud kinézni, hogy akkor még azt sem tudtam, merre kell néznem (és ő ha üvölt, azt teljes lendületből teszi, tehát ordít és nem kommunikál). Mikor már mindhárom érintett terület piros volt, és a Középső pedig Bt is felébresztette, továbbléphettünk ki ki a maga vérmérséklete szerint. Én megtekintettem a kiütéseket (Kicsin és Nagyon egyaránt) és közben magabiztosnak mutatkozva próbáltam megvigasztalni a Kicsit. A Nagy sorolta a biológiából tanult ismérveit a medúzáknak, mi a gáz, mit nézzek, van e benne csilló (így hívják? Szóval sting - ként fut nálunk). Közben vadul kutattam az emlékeimben, hogy vajon mit is kell ráönteni, valaki beleszólt, hogy “pisiljük le” (éljen az urban legend!), B pedig már a neten kutatott. Egy kedves spanyol néni érdeklődött, mi történt a Kicsivel (szerencsére spanyolul is medúza a medúza, így könnyedén válaszoltam neki), majd megmutatta, merre van az orvosi segély. Eddigre azonosították az állatot az emlékek alapján, B pedig elindult segélyért. A megoldás a “tengervízzel locsolgatás lett” - ha esetleg valaki hasonló cipőbe kerül, ne dobja le a nadrágját, csak az áldozatot vissza a vízbe (persze miután megbizonyosodtatok róla, hogy a kis gonosz arrébblebegett). Tehát visszataszigáltuk a Kicsit és ekkorra már a végeredmény is megvolt:
Medúza : Gyerekeim
3:0
Ekkor már csak annyi dolgunk maradt, hogy mindenkit megvigasztaljunk és vízben áztassunk a következő kisvonat érkezéséig, mellyel hazaszállítottam a vert sereget, míg B és A patikába indultak (kizárólag spanyol nyelven krémet venni). Nagyon menő medúzakrémmel tértek haza.
Pár órával később, mikor már mindenki az ágy felé tendált, még tettünk a lábunkba pár kilómétert, hogy majdnem 19000-rel zárulhasson ez a nap is.
No comments:
Post a Comment