Figueres

A mai nap igen korán indult, mert 4.40-kor a zuhogó eső hangjára ébredtem. Láttam, hogy a telefonom szerint “felhős idő és 16 fok” van, hát annak jobban örültem volna. Főleg, mert otthon erősen le lettem szavazva, amikor a gyerekeket agitáltam, hogy pakolják be az esőkabátjukat, így csak a Középső hozott. A Kicsinek gyorsan fabrikáltam egyet szemeteszsákból, de a többiekre nem volt elég nagy a zsák. Szóval vártunk 5.50-ig, amikor csendesedett majd elállt az eső és - bár dörgött meg villámlott - úgy éreztük, eljött a mi időnk. Tehát sovány malac vágtában mentünk a Turismo Oficínáig, ami jó ötletnek bizonyult, mert mire odaértünk (ez egy 33 perces séta), újra csöpögött már.

Az első busszal a kiírás előtt 1 perccel startoltunk (6.44) és pontosan begördültünk Figueresbe.

B talált egy cuki cafeteriát, ahol a katalán srác villámszerű mozgással készítette a reggeliket. És végre megtudtam, mi az a bikini, hiszen azt reggeliztem. 

A narancsot ott csavarta frissen, és elkésztően (gyors és) finom volt, szóval tele pocakkal érkeztünk 9-re a Dalí-Theatre Múzeumhoz. Ez a szürrealizmus fellegvára, elképesztő az egész épület:

Ez élőben nagyon tetszett! Tudom, hogy képen nagyon ismert (még én is láttam), de igaziból egészen más volt a hatás.

Ebben a szobában a falnál egy lépcső állt és a teve alatti tükörbe nézve lehetett látni az egész kompozíciót:

Következett a Castello de San Ferran, ami Európa legnagyobb erődje, 43 évig épült (és egészen sok dologra használták). Egy másfél órás sétát (köszi B!) követően Raúl kalaúzolt minket az erőd ciszternáiban. Gumicsónakkal mentünk, és végre az összes gyerek el volt ragadtatva valamitől! Úgy éreztem, megérte a hosszú kutatómunka a programválasztás előtt.

El pillar - a reggeli cafeteria még ebédidőben is nyitva, így ott ettünk menüt. Sokkoló volt, mert a katalán étlapot böngészve elkerülte a figyelmünket az alsó sor: a menühöz kb 15féle választható desszert jár. Így gyakorlatilag kigördültünk a városba a rengeteg kaja után. (A granadai felesége zseniális gazpachot készített, ő pedig fantasztikus crema katalanat. Hát hiába, a házi receptek csodásak.)

Dalí szülőházába többen szkeptikusan érkeztek (minek kell ez nekünk?) de a múzeumban a tálalás egyszerűen zseniális! A készítők remek munkát végeztek! Egy fülhallgatóval mész végig a múzeumban azokkal akikkel érkeztél 2-4-6 fős társaságokban. Előre szólnak, hogy 75 perces és nem lehet hamarabb végezni (ez mondjuk elég meglepő volt). De tényleg nem, mert előtted és utánad nyílik/zárul a szoba. Így mindent látsz, hallasz, de nem futsz össze a többiekkel, nem zavarnak külső zajok… Pont elég idő van “megemészteni” a hallottakat. Korrekt angol nyelvű az audio guide (ez elég sok helyen nem volt egyértelmű). 

Mindent felhasználtak a hologramtól kezdve a 10-15 projektoros “egymásra vetítésig”.

Innen abszolút emelkedett lélekkel távoztunk, azóta is sajnálom, hogy nem voltak a spanyolszótáramban olyan kifejezések, amikkel szebben leírhattam volna a dolgozóknak, mennyire el voltam ragadtatva. 

Az utána következő katalán játékmúzeum nagyjából az ellentéte volt, rengeteg cucc felhalmozva, de sokkal kisebb hatást váltott ki, mintha történetbe lennének ágyazva. 

Pihenésképp toltunk egy churrost a csajokkal : megtaláltuk Spanyolország legbénább helyét, ahol a mikrózott(!!) churrost mártogasd híg kakaóba… gyors mélypont…

Még a városi parkban kis hintázással, majd egy aprócska bárban pár sörrel és limonádéval és kávéval kitöltöttük az időt az utolsó busz indulásáig. Természetesen Figueresben nagyjából minden Dalíról szól.

Hazafelé újra talalkoztunk a vetési varjak spanyol rokonaival a vetéSIRÁLYOKKAL, sajnos a kép elég homályos lett, mert a jócskán késve indult volánbusz (möbius busz) sofőrje tépett hazafelé.

Pár métert ma is sikerült gyalogolni..