A nyaralás nálam egyet jelent a rejtvényfejtéssel, szóval néhány nap kimaradt az őrült színezés következtében (grafilogika).
Ezalatt szanaszét fürödtük magunkat. Nekem sikerült Homárra módosítanom a nevemet 50es faktor mellett is (ez rémes), de drTenger megkezdhette gyógyító munkáját a Kicsi bőrén.
Miután kiderült, hogy Barcelona meglátogatása lehetetlen (vonatjegy például egyáltalán nem kapható a következő két hétre) heves újratervezést hajtottunk végre (szerencsére ebben egészen pompásak vagyunk). Ennek keretében le kellett sétálnunk a kikötőbe feltérképezni a hajózási lehetőségeket, és ha már ott voltunk, útba ejtettük az óvárosi részt is. Ahol hirtelen ránk tört a dél, az ebédidő és a kíváncsiság, szóval a review-k alapján fantasztikus Szardellabárba még pont szieszta előtt becsúsztunk.
Előző nap A megkívánt egy hideg sört a dögletes déli melegben és akkor beültünk találomra az első utunkba eső bárba, amit a Swarm meglepő módon “halpiac”-ként ismert. Így aztán kértünk egy szardellás ízelítőt, ma pedig (némi utánaolvasás után) már a “szardellabár” fogalma is nyilvánvalóvá vált, így tudatos(abb)an meneteltünk az óvárosban.
Az étlap okozott némi kihívást. Ugyan Duo barátommal hosszabb ideje nyomjuk a spanyol nyelvet, de egyrészt ez sajnos nem annyira látszik rajtam, másrészt a katalán nyelvű étlapon kicsit sem segít. Szóval remények közepette (hogy ehető dolgokat sikerül választani) kirendeltük ezt az ebédet (csak hárman voltunk, szóval elég is lett és csak a chips-szel lőttünk mellé).
És ha már ott voltunk, kipróbáltunk egy másik beachet.
Délutàn pedig a hallesős sziklás partokat vettük célba, kihagyva a számításból a gyors mélyülés - nagy hullámok kombót, ami a Kicsit általában a partra hajítja és vele együtt időnként az is repül, aki a kezét fogja (jelen esetben én).
Szóval a nyugodt homokos parton kellett vígasztalódnunk (persze azért ott is voltak hullámok). Viszont a közben megtett kb 26000 lépéssel annyira elment az idő, hogy otthoni vacsora mellett döntöttünk, mert senkinek nem volt kedve további 3 km-t gyalogolni egy étterembe.
Ah és a hétfői napról még egy viszonylag tipikus esemény: mivel B a Naggyal ment hétfőn halakat lesni, a kisebbeket én vittem a másik beach-re. Tehát nyilvánvalóan félúton (amikor már visszafordulni is sok lenne) a Kicsi papucsa feladta a harcot. Én pedig (mint valaki, aki már szerzett a talpára tűzhólyagokat forró betonon) grizlimedveként hipphopp a hátamra kaptam és irány a part! A Középső pedig út közben elkészítette az “Anya gyermekével a sivatagban” című képet, ezúton is köszönet érte! (Kezd visszajönni a régi hangulat, ugye? És ha tudnátok, hogy két éve Cipruson pont ugyanezt játszottuk el, csak akkor a Középső papucsa volt - nagy szerencsére nem most, mert szerintem ha most a hátamra venném, már leérne a lába…
No comments:
Post a Comment