L’Escala egy viszonylag kicsi város, de mivel a legszélén lakunk és gyalog járunk, komoly kilóméterek gyűlnek össze a nap végére.
Mivel egy szuper kényelmes szandált hoztam, az első napi felfedezőtúrához jó ötletnek tűnt azt viselni (azóta már a túracipőben nyomom, bármilyen meleg van is és minden lépésnél emlékeztetnek a talpaimon lévő vízhólyagok, mennyire nem volt jó gondolat).
Tehát elindultunk a parton, újra találkozni a tengerrel, aki ekkorra gyönyörű és nyugodt kék óriásként üdvözölt minket. És meg kell mondanom, cseppet sem vesztett a varázsából. Engem évről évre lenyűgöz!
Lejártuk a lábunkat, de eljutottunk a legfontosabb pontra (Oficina Turismo), találkoztunk a Kis herceggel
(és később megtaláltuk a Rókát is a part egy másik részén),
láttunk néhány beach-et is. Na ez a másik: itt például egy csomó beach van, mindenféle változatban: homokos, kavicsos, sziklás, törmelékes, városi és elhagyatott, szóval olyan érzés itt lenni, mint Gombóc Artúrnak egy csokiboltban.
Egészen véletlenül (éppen amikor az ellenállás már kezdett elhatalmasodni egyeseken) megtaláltuk a Museu de l’Anxova i de la Sal (Szardella és Só Múzeum). Mivel itt a helyi fő megélhetési forrás a szardella halászat (és nincs gigasok látványosság sem), múzeumot építettek, sőt fesztivált is rendeznek mindkettő tiszteletére (a Sófesztivál szeptemberben van, a Szardella pedig azt hiszem, októberben). Tehát a kisvárosban ma is halásznak és mindenhol szardellázóhelyek vannak. Egészen mókás a dolog.
Szóval a múzeum érdekes volt, és utána haza is vonszoltuk magunkat, hogy megkeressük a fürdőruhákat és a szimpátiaszavazás nyertesét, a központi partot látogassuk meg (Platja de Riells).
A vízhőmérséklet csodás, a tömeg kezelhető, a tenger pedig lenyűgöző volt.
No comments:
Post a Comment