Sóhaj

HAtalmas sóhajok közepette pénteken elköszöntünk a tengertől (nem ment könnyen, mert minden eddigi nagyobb hullámok voltak, amik újra és újra elképesztettek minket. EZ az volt, amikor állsz a bokáig(!) érő vízben, majd hirtelen átcsap rajtad, és csap köpködöd a vizet, mert bejött orrodon-szádon.... Nagy móka volt!:D)

Aztán szombaton ottani idő szerint 4.20kor (ami itthon 3.20) elindultunk haza, és 4db 5 perces szünettel (amik a tankolást és az én biológiai szükségleteimet jelentik) B hazavezetett, 20 órára értünk a ház elé! (Ez több, mint 1200 km, de itt nem a távolság az igazán sokkoló, mert Nyugat-Európában ezt simán meg lehet csinálni, de keleten, a hegyi szerpentineken, az autópályaépítésen és a szerb autópályahasználti és vezetési morál mellett, 2 határon sorbaállással tényleg NAGY TELJESÍTMÉNY.)

E fantasztikus teljesítmény miatt megérdemelte a Bálminátor nevet :D (Tudtam én, hogy nem akar út közben megszállni, de hogy ennyire akarja....:) )