Wednesday, August 10, 2011

Hajókirándulás avagy hajrá magyarok!



A most következő bejegyzés meglehetősen antipatikusnak fog mutatni mindazok számára, akik nem ismernek (és akik utálnak). Ti, remélem, jól értitek majd...


Szóval ma hazárdíroztunk egy kicsit és befizettünk egy -itt, a városban szervezett - kirándulásra, amit a ciril betűs reklámok halmazából néztem ki.

A közeli Ropotamo folyóhoz visznek le, majd egy egy órás hajóút keretében nézheted meg a rezervátumot, a több száz madárfajjal, növényfajjal és állatokkal.
Hát, majdnem...
(Itt kell megjegyeznem, hogy a kirándulást Eli is ajánlotta, nyilván neki egy kicsit jobb esélyei vannak megszervezni magának, hiszen beszéni a nyelvet, de azért, bár ez egy pikirt cikk lesz, jó volt)

Szóval úgy kezdődött, hogy reggel vettünk 2 banyicskát (az a túrós izé, állati finom!) és leültünk a buszpályaudvar mellett egy virágágyás padkájára elfogyasztani... (Most itt akkor nem térek ki arra, hogy hány olyan hülye van még, aki fehér nadrágban ül egy virágyágyás mentén, ahol reggekijéhez paradicsomot fogyaszt...)
Majd poénkodni kezdtünk, mert már 3 más feliratot viselő busz elment, az indulási idő közeledett, viszont egyre kevesebben álltak a megállóban. Gondoltuk, hehe, csak mi állunk itt ketten, milyen mókás (persze, én arra is gondoltam, hogy tuti nem ma van, vagy elnéztem az időpontot, vagy a helyet, vagy a csajszi a bolgárangoljával valami mást akart mondani...) De aztán odalépett hozzánk a csajszi az irodából, és közölte, ő Violeta és ő visz minket kirándulni, majd a minibuszocska felé terelt... Tényleg ketten voltunk..

Aztán a rövid út (amit persze megtehettünk volna Ingriddel is, bár esélyünk sem lett volna megtalálni, mert cím nincs, az egyetlen tábla pedig a lehajtó után(!) lett elhelyezve...) után a folyónál voltunk, ahonnan a hajók indultak. Rövid kis vita (Violeta kemény volt) után a kisebbik (juhhhúúúú, sokkal jobb volt!) hajóra tettek minket. Majd egy idegenvezető csajszi szaladt 2 öregasszonnyal, hogy "MAguk is elmehetnek ezzel a hajóval, így megfelel?"
("Jó Ég - gondoltam magamban - eddig olyan jól elkerültük őket.)

AZ igazat megvallva, ha külföldön vagyunk, szeretem elkerülni honfitársaimat a turistaközpontokban. SZégyen ide, szégyen oda. Biztos, hogy a külföldi turisták is pont ilyen vállalhatatlanul viselkednek ezen helyeken, de 1. nem értem őket 2. nem én szégyellem magam miattuk.

Ez szerencsére csak egy lájtos turistahiszti volt, hogy egymás mellett a kicsi vagy a nagy hajón fognak utazni és a csoport melyik felével.

Ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy nem szólalok meg magyarul, bármi történjék is, ha már úgysem B mellett ülök, hanem 2 bolgár lány szomszédságában.

Na, ekkor jött újra az idegenvezető és ránk nézett:
-Maguk is magyarok?
-Igen - válaszoltuk (A Franc! - tettem hozzá magamban.)
- A hölgy (Violetára mutatott) üzeni, hogy a túra után a parkolóban várja magukat.
- Köszönjük, Merci! - mondtuk mi a 2 nőnek.
-Minket? Ő fog várni? - kérdezte egy öregúr a hátsó ülésről.
- Nem, Önöket én fogom várni - mosolygott a magyar idvez.
-Akkor ő kit vár?
-Akik velem jöttek, azokat én fogom itt várni, akik a hölggyel jöttek, azokat pedig ők... - mondta és még mindig mosolygott...

ÉS akkor elindultunk... Hát, a bolgárok sincsenek a topon... Olyan motorzúgással mentünk, hogy vélhetően az összes állat jól elbújt, nem csoda, hogy csak madarakat (de azok nagyonszépek és bátrak voltak) láttunk. Hát, ezeket az utakat nem dolgozták ki igazán, de nem is tudom, hogyan lehetett volna kicsi hajóval menni (már ha nem ismered, hogy melyik helyi halászt kell megpuhítani, hogy vigyen el ide-oda)...


Azért nagyon szép volt, egészen a torkolaatig mentünk, ahol a Ropotamo a Fekete-tengerbe ömlik... Az nagyon szép volt, bár az előttem ülő nő végigállta ezt a rész és meglehetősen széles tompora a kilátás jelentős részét takarta...

Apróbb szösszenetek B elmeséléseiből (Ő a másik műsort hallgatta a hajó hátuljából, míg én Széles Tompor és barátnője kibékülésének lehettem fültanuja...akaratlanul is...)

Öreg nő a másiknak:
-Megvan a nagy vizünk?
-Meg (felemeli).
-És a kicsi?
-Az is.... (4 ízben ismétlődve ezt a beszéélgetést az 1 órás hajóút során)

Oszkár (2-3 év körüli gyerek) a 30 fokban, tűző nap (felforrósodott a fényképezőgép az ölemben) pamutharisnyában és szőrös mamuszban (!!!)
nagyanyja: -Ugye, milyen jól bírja? (Jah, kész csoda, hogy még nem ájult el a melegben...)
-Pedig este 11-kor már csak ő volt fenn, mindenki más aludt (Gondolom, élvezte, hogy nem gőzölög az agya, végre lehűlt a levegő és talán nem pehelypaplanban altatják...)

- Elhoztuk Rózsi néni almáját. Van barack is, de azt nem hoztuk el... Milyen jó is, hogy inkább az almát hozuk el. De szép az a fa, nézd! Hoztam vajas kenyeret is, itt van a táskában!
(1 órás hajóút!!!!!)

És akkor a hogyan és miként érte meg a hajóút/utazás/tegnapi bevásárlókörút stb beszélgetések véget nem érő özöne, mely ott, a hajón elhangzott. És nyilván, mások is így csinálják, de mert nem értem, nyugodtan élvezhetem a kilátást, a tájat, a madarakat. És más népek Széles Tomporai talán nem töltik be a gépem látószögét ... (Vagy hibéztathatom Murphyt, hogy már megint ÉN ültem MÖGÖTTE...)
:D


Itt pedig a torkolat. A kép előterében a folyó (Ropotamo), Hátterében a pert, közte meg a Fekete -tenger. ÉLőben szebb volt, de a mellékelt problémák miatt (s mert nem vagyok 5 méter magas, hogy felülnézheti képet is készítsek), nem sikerült jobb képet csinálnom. Bocs.:


3 comments:

  1. De szép!!!
    Széles Tomporban magamra ismertem, bár én nem vagyok b.kó:)

    ReplyDelete
  2. I can't understand if you are happy to have taken our advice :))))

    ReplyDelete
  3. Yes, ELi, it was a great advice, as the place is beautiful. Unfortunately we did not see any water lilies, but maybe next time :D And once I would like to go there to take a walk :D

    Julcsi, bolond vagy! A néni tomporára is csak akkor lette figyelmes, amikor már harmadízben nem látszott semmi más a képen... Amúgy nem cikizem a széle tomporokat, mert az enyém se valami keskeny... Szóval összehasonlítás nyomokban se jusson eszedbe..:D

    ReplyDelete