Tehát amióta a gyerekekkel utazunk, minden alkalommal van valami fura az egészben. (Nem, nem ők a furák, mindig rájövök, mennyire jó arcok.) Csupa olyan akadály kerül elő, amit korábban sosem tapasztaltam. De most nem hozakodnék elő az előző 3 év tapasztalatával, csak megjegyzem, hogy most se ment egészen simán.
Tehát nagy vidáman (és időben!!!!) felültünk a repülőnkre a kis hátizsákjainkkal, mert basic jeggyel utazunk persze és már tényleg nem hiányoznak a ruhák sem… Mondjuk kellett egy kis fedélzeti bőrönd, amiben kizárólag a maszkok, strandtörölközők és tengeri cipők utaztak - jövőre ezeket is megpróbálom belenyomni a zsákba, de sajnos a maszkokat nem lehet hajtogatni.
Tehát ott ücsörögtünk vidáman, amikor a kapitány búgó hangján jelzi, hogy van egy kis gáz, mert a célállomás feletti viharok miatt csak egy ‘time slot’-ot kaptunk, így csak 40 perccel később szállhatunk fel.
Ugye nem is kell mondanom, hogy 40 perccel később újabb búgó hangú bejelentés közölte, hogy a dél-francia légiirányítók a korábbinál is rosszabbá vált viharos helyzet miatt újabb 20 perccel tolták az indulást… Na ekkor éreztem azt, hogy “hát ezt nem hiszem el”!
De magunkhoz képest csodás módon csak egy órával később érkeztünk a tervezettnél (ami a Samosi több mint egy naphoz képest kutyafüle). Kicsit rázós volt a vége, de mire leszálltunk Gironában, már csak a nyomok látszódtak.
Egy röpke órás taxizás után (szegény Teresa elég sokat várt ránk) megérkeztünk a fehér házba. Az utca sarkán (2 háznyira tőlünk) megpillantottam egy busznyi középiskolást vidáman bulizgatva leszállni egy buszról. Lesápadtam, és az érzés azóta is tart (a kerítés túloldalán lévő kempingben tolják a bulit. Fel is rémlett egy régi kép: Helgaaaaaaaa! Helgaaaaa! x 123).
Mivel az éhhalál szélén lévőknek kaja kellett, felkutattuk a legközelebbi boltot és oda-vissza megáztunk. Vihar Spanyóliában - meg is lepett a jelenség, bár a villámok csodaszépek voltak. A kapcsolótáblát családunk férfitagjai hihetetlen gyorsan megtalálták és ügyesen kapcsolgatták az este folyamán (viharban 15 percenként…) a tök sötétben.
Elég sötéten láttam a világot reggelig, amikor ezt látva hirtelen megérkezett a lelkem is:
No comments:
Post a Comment