Friday, November 11, 2011

Megint Bulgária

Itt vagyunk tehát újra a bolgárok földjén. Az emberek - jelen esetben a projektkollégáink - nagyon kedvesek, igazán mindent megtesznek értünk.
(Akkora sütit ettem, hogy csak na!)

Szóval az út már-már kínosan simán ment, ami a vicces blogtörténetek szempontjából nem jó hír, amúgy viszont nyilván jó.

De nem tudom megállni, hogy ne írjak az anomáliáról, ami azért mégis beárnyékolta a napot.

Vannak ugyanis dolgok, amiket nem tartok nagyon igazságosnak. Az egyik ilyen, hogy az ember, amikor még leány, vagy csak élete elsőbbik szakaszában van, tehát gyermektelen, fals információkat kap. Vagy inkább hiányosakat. Vannak dolgok, amikről senki nem beszél. Értem én a némaságnak okát, hisz nem lenne gyermek a földön, de azért mégiscsak megdöbbenve kell látnom, hogy a magazinokban hintaszékben vidáman kötögető pocakos hölgyek kipirult arca talán nem a valóság, és hiányolni vélem a korrekt tájékoztatás szempontjából nélkülözhetetlen mellékhelyiségben derékszögben senyvedő fotót, ami kétségtelenül kevésbé csábító, viszont legalább igaz.

Nos, a mai mókát a kompressziós harisnyanadrág okozta. Ezt a szót csak 3 napja ismerem, de sajnálok mindenkit, aki már került ezzel az izével közelebbi kapcsolatba. Az még csak oké, hogy szerezzem be valahol, ahol találjam ki a méretet meg ilyesmi. Ezen túl is léptem. Na de én - naívan - kb. 3 percet szántam a felvételére a normális harisnyanadrágból kiindulva, ami szörnyű tévedésnek bizonyult. Miután a WC padlóján ülve talált, kolléganőm megpróbált segíteni rám erőltetni a cuccot, ami nem volt könnyű feladat, pedig a mérete óriási (a legnagyobb kapható, azt hiszem). Nem gondolom magam kimondottan óriásinak, különösen nem hosszában, így aztán elég rosszul esett, hogy alig sikerült a kellő magasságig feltornázni.

Komolyan, mint egy páncél. Mozogni nem nagyon lehet benne, viszont azonnal izzadni kezdesz, amint felveszed. Kínzóeszköznek is használhatták volna korábbi korokban. Tényleg. Meg se lennék lepve. Alig vártam, hogy végre földet érjünk és lerángathassam. (aminek a mozgásérzékelős WC különösen örült, ami számtalanszor öblített, mire megszabadultunk egymástól - a harisnya meg én).

Ettől eltekintve minden szép és jó, kicsit hideg van, na de hát ezért van november és kicsit szűk a téli dzsekim, na de hát kell egy kis kihívás...

2 comments:

  1. Jaj, Drágám, nem tudom, mié kellett neked ez a hari, nem repültem terhesen. De sajnállak. A tájékoztatásról meg: utálni fogsz, ha azt mondom, egyszer sem voltam azzal a céllal wc-n a két eset alatt? Hidd el, ebben sem vagy normális. Viszont szeretlek, és tényleg most már mingyá vége, különben is, azt mondják, olyan boldog napok ezek, minek propagálni a szenvedősebb fejezeteket. :))) Ja, és pusz, és vigyázz, és minden!
    u.i.: a finnek könnyes szemmel emlegetnek, és jövőre viszont szeretnének látni. Sajnos tudom, hogy ez kivitelezhetetlen, én sajnálom legjobban... :(

    ReplyDelete
  2. Halihó!
    Hát tudod nem mindenkinek adatik meg, hogy derékszögbe hajoljon a budin. Ez is azt mutatja, hogy mi különlegesek vagyunk.Jól mindenki lehet, az nem kihivás, de mi ezzel is megbirkózunk. Ha vége - ami már nem sokáig tart hidd el nekem - állati jó lesz minden. Akkor tudja az ember értékelni, hogy milyen jó dolog jól lenni. Nagyon vigyázzál magadra!!! millió cupp F/ka/

    ReplyDelete