A Lufthansával kapcsolatos állításaimat vissza kell vonnom, a mai müzli zseniális volt a repülőn....
És hát majdnem Barcelonában vagyunk.... majdnem pontos információkkal érkeztem... az a 150 km szinte nem is észrevehető....
Az esti (vagy éjszakai?) étkezés egy halétteremben történt.... Na, most: én már igazán ugyebár a halakkal sme vagyok kibékülve, de a végén már próbáltam legalább egy kis halban reménykedni... De nem! A tengerben található összes herkentyű felvonult a legkülönfélébb közegekben....
B, be kell látnod, hogy egy hős vagyok! Kagylót kellett ennem (mert az legalább nem kacsintott rám a tányérról, úgy, mint a rák...), amitől a gyomrom úgy felfordult, hogy borral mostam le... Nem mondom, hatott, csak ne kezdtem volna annyira izzadni utána....
Mondjuk, mielőtt mg mind sajnálni kezdenétek, hogy itt fogok éhen halni, mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy a tejszínhabos eper biztosítja túlélésemet!
Igazából rengeteg vicces dologról mesélhetnék még, de már holnap van és majd legragad a szemem...
Holnap: irány Barcelona! (de most tényleg!)
Te világutazó!:)))
ReplyDeleteSzépek a képek! Kár, hogy az epret elrontották tejszínhabbal! :)
ReplyDeleteHolnap viszem a gyerekeidet :)
P.J.
Hú de mennék én is, üdvözlöm a Ramblákat! :)
ReplyDelete