Rila és ami utána jön...

Tegnap Rilába mentünk... Ez egy kolostor egy hegy tetején, régi, hatalmas és gyönyörű, és a Világörökség része.

Régebben 300 szerzetes élt benne, de jelenleg csak 50-en vannak. A mai napig üzemel. Tartozik hozzá természetesen egy múzeum is, klassz idegenvezetéssel. Ha valaki Bulgáriában jár, semmiképpen se hagyja ki!

Ideteszek néhány képet, hogy lássátok, bár nem nagyon tudom visszaadni képeken, milyen volt a valóságban.

A mai nap kicsit kevésbé volt kellemes és zökkenőmentes. Vagyis inkább csak a vége. Maradjunk dióhéjban csak annyit, hogy beszennyeztem Szófia egyik legnagyobb parkját az éj leple alatt, elpazarolva ezzel a vacsora árának felét. Sigh. Az élet kegyetlen..... Később a hotelben kiderült, hogy az egész vacsora árát elpazaroltam..... Így most egy kicsit kevésbé teli pocakkal megyek aludni.

Amúgy nagyon hideg van, és 2 napja hószagot érzünk, így reménykedtem pár pelyhecskében, de az 5 fok, ami ma volt, nem segített ebben. (Az iskolában lévő nem nagyon - vagyis szinte egyáltalán nem - fűtött díszterem meg abban nem segített, hogy fagyhalál nélkül éljem túl a napot.... De azért valahogy sikerült, már egészen kiolvadtam, amit az is bizonyt, hogy ilyen flottul gépelek....)

Megint Bulgária

Itt vagyunk tehát újra a bolgárok földjén. Az emberek - jelen esetben a projektkollégáink - nagyon kedvesek, igazán mindent megtesznek értünk.

(Akkora sütit ettem, hogy csak na!)

Szóval az út már-már kínosan simán ment, ami a vicces blogtörténetek szempontjából nem jó hír, amúgy viszont nyilván jó.

De nem tudom megállni, hogy ne írjak az anomáliáról, ami azért mégis beárnyékolta a napot.

Vannak ugyanis dolgok, amiket nem tartok nagyon igazságosnak. Az egyik ilyen, hogy az ember, amikor még leány, vagy csak élete elsőbbik szakaszában van, tehát gyermektelen, fals információkat kap. Vagy inkább hiányosakat. Vannak dolgok, amikről senki nem beszél. Értem én a némaságnak okát, hisz nem lenne gyermek a földön, de azért mégiscsak megdöbbenve kell látnom, hogy a magazinokban hintaszékben vidáman kötögető pocakos hölgyek kipirult arca talán nem a valóság, és hiányolni vélem a korrekt tájékoztatás szempontjából nélkülözhetetlen mellékhelyiségben derékszögben senyvedő fotót, ami kétségtelenül kevésbé csábító, viszont legalább igaz.

Nos, a mai mókát a kompressziós harisnyanadrág okozta. Ezt a szót csak 3 napja ismerem, de sajnálok mindenkit, aki már került ezzel az izével közelebbi kapcsolatba. Az még csak oké, hogy szerezzem be valahol, ahol találjam ki a méretet meg ilyesmi. Ezen túl is léptem. Na de én - naívan - kb. 3 percet szántam a felvételére a normális harisnyanadrágból kiindulva, ami szörnyű tévedésnek bizonyult. Miután a WC padlóján ülve talált, kolléganőm megpróbált segíteni rám erőltetni a cuccot, ami nem volt könnyű feladat, pedig a mérete óriási (a legnagyobb kapható, azt hiszem). Nem gondolom magam kimondottan óriásinak, különösen nem hosszában, így aztán elég rosszul esett, hogy alig sikerült a kellő magasságig feltornázni.

Komolyan, mint egy páncél. Mozogni nem nagyon lehet benne, viszont azonnal izzadni kezdesz, amint felveszed. Kínzóeszköznek is használhatták volna korábbi korokban. Tényleg. Meg se lennék lepve. Alig vártam, hogy végre földet érjünk és lerángathassam. (aminek a mozgásérzékelős WC különösen örült, ami számtalanszor öblített, mire megszabadultunk egymástól - a harisnya meg én).

Ettől eltekintve minden szép és jó, kicsit hideg van, na de hát ezért van november és kicsit szűk a téli dzsekim, na de hát kell egy kis kihívás...

Holnap újra szállunk...

És megint Bulgária.... Ideje megnézni, milyen ősszel. Ősszel még sosem voltam. Az egész napos zötykölődést (na jó, suhanást, ha visszaemlékszem a nyárra, még mindig horrorisztikus élmények gyötörnek, hála a szerb és török vezetési morálnak) gey remélhetőleg sokkal rövidebb repülés váltja fel...Szóval most megint igaz, hogy "Patch on plane".

Ezúttal ismét diákokkal repülünk, most P és én.

A kalandok meg jönnek, ha lesz net. Csak lesz... végül is nem Angliába megyek, hanem keletre :D

Sóhaj

HAtalmas sóhajok közepette pénteken elköszöntünk a tengertől (nem ment könnyen, mert minden eddigi nagyobb hullámok voltak, amik újra és újra elképesztettek minket. EZ az volt, amikor állsz a bokáig(!) érő vízben, majd hirtelen átcsap rajtad, és csap köpködöd a vizet, mert bejött orrodon-szádon.... Nagy móka volt!:D)

Aztán szombaton ottani idő szerint 4.20kor (ami itthon 3.20) elindultunk haza, és 4db 5 perces szünettel (amik a tankolást és az én biológiai szükségleteimet jelentik) B hazavezetett, 20 órára értünk a ház elé! (Ez több, mint 1200 km, de itt nem a távolság az igazán sokkoló, mert Nyugat-Európában ezt simán meg lehet csinálni, de keleten, a hegyi szerpentineken, az autópályaépítésen és a szerb autópályahasználti és vezetési morál mellett, 2 határon sorbaállással tényleg NAGY TELJESÍTMÉNY.)

E fantasztikus teljesítmény miatt megérdemelte a Bálminátor nevet :D (Tudtam én, hogy nem akar út közben megszállni, de hogy ennyire akarja....:) )

Kommunikáció a la Bulgaria

Ezen a téren sokat vártam a helyiektől, mert

1. Eli, akit bolgárként pár hónapja ismerek és kollégái nagyon jól beszélnek angolul (Még azzal a kollégával is bírtam kommunikálni, akiről azt mondták, hogy nem beszél)

2. Dimcho- az ember, akinek a hoteljében itt lakunk, kiválóan kommunikál angolul...Persze vannak hibái, meg édes megfogalmazásai, de ez egyáltalán nem zavarja a kommunikációt, mindent ki tud érthetően és világosan fejezni...

És akkor idejöttünk, ahol a turizmus eléggé fontos, és a következőkre jöttünk rá:

1. Alig beszélnek jobban angolul, mint a spanyolok (végigactivityztem az egész ott töltött hetet)

2. néhányan itt is tök hülyének néztek, amikor a bolgár szövegre félénken azt kérdeztem: English? (Korábban próbálkoztam, kulturáltan megfogalmazott egész angol mondatokkal, mint "Beszél angolul?", de ezzel a többséget teljesen összezavartam, így felhagytam vele, azóta lényegre török)

3. a legtöbb étteremben megpróbálkoznak az angollal, ami igen vicces írásban (az étlapon)

4. és NAGYON kell figyelned a pincérekkel való kommunikációban (mindjárt jönnek a konkrét példák) szóban.

5. Activity itt is fejlődik, mert a legtöbben édes-aranyosak, meg akarnak érteni

6. többeket (pl. az édes kis zöldségesünket) az se zavarja, ha tudja, hogy egy kukkot sem értesz a szövegéből, azért folytatja azt bolgárul (hacsak nem mosolyogva küld el a távolba, akkor ilyenkor szerintem a zöldségeit dicséri, legalábbis olyan képet vág)

7. de ahhoz képest, hogy turizmus, nem az angol tűnik a kommunikáció nyelvének, igaz, ami igaz, itt ha valaki nem bolgár, akkor a leggyakrabban orosz, ők meg azt hiszem, megértik egymást. Vannak angolok, hallás után többen, mint németek. Találkoztunk még hollandokkal, szlovákokkal, magyarokkal. Ezeket felismertük..:D

És gyűjtöttünk néhány példát Bvel az itteni angolra, véletlenül sem kigúnyolás végett, csak a korai napokban még nem voltunk biztosak, melyik is a jobb: a spanyolok, akik meg sem próbálkoznak kommunikálni, csak közlik, hogy 'No', aztán oldd meg, vagy a bolgárok, akik megpróbálkoznak a kommunikációval, de nincs meg hozzá a tudásuk, s így elképesztő félreértések adódnak, és mivel 'Igen'-t mondanak az angolra, te azt hiszed, értenek, s csak sokkal később döbbensz rá, mennyire nem.

Mostanra egyrészt találkoztunk mindenféle emberekkel (a többségük nagyon kedves, én meg megtanultam a "NAGYON KÖSZÖNÖM"-nek a szörnyen bonyolultnak minősülő itteni változatát, amivel a többséget a végén sikerül elkápráztatni), másrészt meg belerázódtunk az itteni kommunikációba, de jöjjön pár üdítő példa a korábbi fotóanyagból.

(Igen, ez is egy tarsoly-bejegyzés, merthogy ma szakad az eső, így didergek a lepedőm alatt....merthogy itt takaróként egy lepedőt kapsz, ami többnyire elég is, valahol a szekrény mélyén van egy pokróc ugyan, de most melegít a laptop:), vagyis nem nagyon történik izgalmas bejegyeznivaló.

Szóval az éttermi étlapokkal egyszerűen csak gonoszak voltunk. Mert itt legalább vannak 2 nyelvű (meg 3-4-5 nyelvű) étlapok, angol szinte mindenhol. B ugyan az egyik helyen (ahol én tévedésből bolgárt B meg angolt kapott észrevette, hogy az angolban néhány ár magasabb, mint a bolgárban, de ugye ilyet sokat hallottunk már otthonról... Itt talán kevesebb - azért is, mert általában 1 étlapon belül van több nyelven felsorolva az adott étel, így kápráztattuk el tegnap a pincérlányt, hogy bár angolul tettük fel neki a kérdéseket, folyékonyan rendeltünk a bolgár étlapo részről - mivel neki az angol nem ment túl jól, s mivel mi már megint nagyon jól olvasunk bolgárul..ugyanaz, mint az orosz..:D)

Ez egyszerűen csak édes. És ha megnézitek a bolgár eredetit, rögtön kiderül, hogy is lett szegény Maryből Mery ...

Ez meg itt zöld saláta lenne csírákkal, csak a 'germ' miatt inkább így hangzik: Zöld saláta baktérium(csírákkal).... talán kevésbé jó marketingfogás...

Ez megérzéseim szerint vagy valami szűzérmedarabkák lehetnek (morsels, ugye, mnt a morzsák) vagy ha van a fenekén valami finom rész (na, ebben aztá negyáltalán nem vagyok szakértő, akkor meg az....) a 'smart ass' ebben a formában 'észkombájn', tehát, akkor egy okostojás jellegű valaki darabjait várhatom? Vagy szavanként értelmezzem? 'smart' csinos, de mivel éttetrem, lehet 'finom' is, 'ass' ez konkrétan 'öszvér' vagy 's..gg', a 'morsels' meg megvan :D

Ezt itt meg egészen biztosan nem így gondolták: (olcsó sajt szerkezet), ez vélhetően a helyi sajtokból készült előétel lehet, de asszem, valami mást választottam. Most már sajnálom...

FÉlreértéseink a szóbeli kommunikáció során:

B egyszer túlcifrázta a dolgot, s a "Kérem a számlát!" helyett azt mondta "Fizetni szeretnék" (I would like to pay), mire a pincér visszakérdezett: "Do you want Fanta?" (Fantát kér?) Fogalmunk se volt, hogy lehetett ezt a 2t félreérteni.

Én pedig a "caramelised fruits" (caramellizált gyümölcsök) rendelésre kaptam a visszakérdést: "Cabbage and carrots?" (Káposztát és répát? - ami egy helyi kombó, gyakori, ehető.)

Egyéb érdekességek és furcsaságok a kommunikáció terén:

Nagyon fura, hogy minden alkohol 2 féle módon különböztetődik meg (és emiatt külön lapokon is szerepelnek):

Import fehér borok

Bolgár (vörös) borok (De minden alkoholfélénél, a külföldi/import és bolgár különbözik)

És még magyar nyelvű kiírást is találtunk (ugyan ide sajnos nem mentünkbe, így nem tudtuk tesztelni az igyekezetűket):

És vannak dolgok, amik egyszerűen viccesnek tűnnek ciril betűkkel leírva (2.sor: HARD ROCK BAR, de így nem annyira tudtam komolyan venni...Tudom gonosz vagyok.... és unintelligens is...:D)

Vicces ez a nyelvi sokféleség (ma például ELi segítségével bolgár szöveggel próbálok meg megrendelni valamit, mert az angollal nem vagyok biztos benne, hogy sikerült). Kicsi gonoszkodásaim (tudjátok, nem is én lennék), ellenére nagyon kedvelem ezt. Vicces helyzeteket teremt, amit azonos nyelvűek között sosem élnél át...

Hajókirándulás avagy hajrá magyarok!

A most következő bejegyzés meglehetősen antipatikusnak fog mutatni mindazok számára, akik nem ismernek (és akik utálnak). Ti, remélem, jól értitek majd...

Szóval ma hazárdíroztunk egy kicsit és befizettünk egy -itt, a városban szervezett - kirándulásra, amit a ciril betűs reklámok halmazából néztem ki.

A közeli Ropotamo folyóhoz visznek le, majd egy egy órás hajóút keretében nézheted meg a rezervátumot, a több száz madárfajjal, növényfajjal és állatokkal.

Hát, majdnem...

(Itt kell megjegyeznem, hogy a kirándulást Eli is ajánlotta, nyilván neki egy kicsit jobb esélyei vannak megszervezni magának, hiszen beszéni a nyelvet, de azért, bár ez egy pikirt cikk lesz, jó volt)

Szóval úgy kezdődött, hogy reggel vettünk 2 banyicskát (az a túrós izé, állati finom!) és leültünk a buszpályaudvar mellett egy virágágyás padkájára elfogyasztani... (Most itt akkor nem térek ki arra, hogy hány olyan hülye van még, aki fehér nadrágban ül egy virágyágyás mentén, ahol reggekijéhez paradicsomot fogyaszt...)

Majd poénkodni kezdtünk, mert már 3 más feliratot viselő busz elment, az indulási idő közeledett, viszont egyre kevesebben álltak a megállóban. Gondoltuk, hehe, csak mi állunk itt ketten, milyen mókás (persze, én arra is gondoltam, hogy tuti nem ma van, vagy elnéztem az időpontot, vagy a helyet, vagy a csajszi a bolgárangoljával valami mást akart mondani...) De aztán odalépett hozzánk a csajszi az irodából, és közölte, ő Violeta és ő visz minket kirándulni, majd a minibuszocska felé terelt... Tényleg ketten voltunk..

Aztán a rövid út (amit persze megtehettünk volna Ingriddel is, bár esélyünk sem lett volna megtalálni, mert cím nincs, az egyetlen tábla pedig a lehajtó után(!) lett elhelyezve...) után a folyónál voltunk, ahonnan a hajók indultak. Rövid kis vita (Violeta kemény volt) után a kisebbik (juhhhúúúú, sokkal jobb volt!) hajóra tettek minket. Majd egy idegenvezető csajszi szaladt 2 öregasszonnyal, hogy "MAguk is elmehetnek ezzel a hajóval, így megfelel?"

("Jó Ég - gondoltam magamban - eddig olyan jól elkerültük őket.)

AZ igazat megvallva, ha külföldön vagyunk, szeretem elkerülni honfitársaimat a turistaközpontokban. SZégyen ide, szégyen oda. Biztos, hogy a külföldi turisták is pont ilyen vállalhatatlanul viselkednek ezen helyeken, de 1. nem értem őket 2. nem én szégyellem magam miattuk.

Ez szerencsére csak egy lájtos turistahiszti volt, hogy egymás mellett a kicsi vagy a nagy hajón fognak utazni és a csoport melyik felével.

Ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy nem szólalok meg magyarul, bármi történjék is, ha már úgysem B mellett ülök, hanem 2 bolgár lány szomszédságában.

Na, ekkor jött újra az idegenvezető és ránk nézett:

-Maguk is magyarok?

-Igen - válaszoltuk (A Franc! - tettem hozzá magamban.)

- A hölgy (Violetára mutatott) üzeni, hogy a túra után a parkolóban várja magukat.

- Köszönjük, Merci! - mondtuk mi a 2 nőnek.

-Minket? Ő fog várni? - kérdezte egy öregúr a hátsó ülésről.

- Nem, Önöket én fogom várni - mosolygott a magyar idvez.

-Akkor ő kit vár?

-Akik velem jöttek, azokat én fogom itt várni, akik a hölggyel jöttek, azokat pedig ők... - mondta és még mindig mosolygott...

ÉS akkor elindultunk... Hát, a bolgárok sincsenek a topon... Olyan motorzúgással mentünk, hogy vélhetően az összes állat jól elbújt, nem csoda, hogy csak madarakat (de azok nagyonszépek és bátrak voltak) láttunk. Hát, ezeket az utakat nem dolgozták ki igazán, de nem is tudom, hogyan lehetett volna kicsi hajóval menni (már ha nem ismered, hogy melyik helyi halászt kell megpuhítani, hogy vigyen el ide-oda)...

Azért nagyon szép volt, egészen a torkolaatig mentünk, ahol a Ropotamo a Fekete-tengerbe ömlik... Az nagyon szép volt, bár az előttem ülő nő végigállta ezt a rész és meglehetősen széles tompora a kilátás jelentős részét takarta...

Apróbb szösszenetek B elmeséléseiből (Ő a másik műsort hallgatta a hajó hátuljából, míg én Széles Tompor és barátnője kibékülésének lehettem fültanuja...akaratlanul is...)

Öreg nő a másiknak:

-Megvan a nagy vizünk?

-Meg (felemeli).

-És a kicsi?

-Az is.... (4 ízben ismétlődve ezt a beszéélgetést az 1 órás hajóút során)

Oszkár (2-3 év körüli gyerek) a 30 fokban, tűző nap (felforrósodott a fényképezőgép az ölemben) pamutharisnyában és szőrös mamuszban (!!!)

nagyanyja: -Ugye, milyen jól bírja? (Jah, kész csoda, hogy még nem ájult el a melegben...)

-Pedig este 11-kor már csak ő volt fenn, mindenki más aludt (Gondolom, élvezte, hogy nem gőzölög az agya, végre lehűlt a levegő és talán nem pehelypaplanban altatják...)

- Elhoztuk Rózsi néni almáját. Van barack is, de azt nem hoztuk el... Milyen jó is, hogy inkább az almát hozuk el. De szép az a fa, nézd! Hoztam vajas kenyeret is, itt van a táskában!

(1 órás hajóút!!!!!)

És akkor a hogyan és miként érte meg a hajóút/utazás/tegnapi bevásárlókörút stb beszélgetések véget nem érő özöne, mely ott, a hajón elhangzott. És nyilván, mások is így csinálják, de mert nem értem, nyugodtan élvezhetem a kilátást, a tájat, a madarakat. És más népek Széles Tomporai talán nem töltik be a gépem látószögét ... (Vagy hibéztathatom Murphyt, hogy már megint ÉN ültem MÖGÖTTE...)

:D

Itt pedig a torkolat. A kép előterében a folyó (Ropotamo), Hátterében a pert, közte meg a Fekete -tenger. ÉLőben szebb volt, de a mellékelt problémák miatt (s mert nem vagyok 5 méter magas, hogy felülnézheti képet is készítsek), nem sikerült jobb képet csinálnom. Bocs.:

Kék-fehér

Na, ez meg úgy történt, hogy az idén, nyár elején rájöttem, hogy a kék-fehér tengerészeti stílus (én csak így hívom) lesz a divat az idén nyáron, merthogy ezzel voltak tele a boltok Spanyolországban. Mivel én ezt nagyon is szeretem, tökre örültem, hogy végre valahogy egybefüggenek a dolgok. A vizsgaidőszak végén meg is kezdtem a kék-fehér dolgok gyártását, kezdve egy táskával és folytatva egy neszeszerrel....Ehhez jött még számtalan ötlet, meg egy turkáló, ahol bár óriási, de csíkokban passzoló dolgokat találtam. Pólót, nadrágot... Például ezeket:

És közben jött B ezzel az ötlettel, hogy Bulgária, meg hogy tengerpart.... ÉS akkor én szabtam és varrtam (részleteket majd a másik blogban, egyszer), hogy az óriástrikók jók legyenek, meg minden stimmeljen. És bepakoltam. Ez egyszer tényleg tematikusan (na, soha többé ilyet se!) Csupa kék és fehér holmit, ékszert, pulcsit, ruhát... mindent, merthogy mostanra egész jó kis kupac lett... És gondoltam: Na, én most aztán jól felkészültem erre a nyaralásra! Milyen egyedi leszek a kék-fehér cuccaimmal, mennyire passzolni fogok a tengeri stílushoz, milyen klassz!

és akkor idejöttünk, és ezt láttam:

(Hát itt aztán minden és mindenki kék-fehér....) Talán Évi kérdezte, minek viszek én Bulgáriába kék-fehéret...Ott csak az van... Akkor nem értettem.... Most már igen :D

De sebaj, kék-fehér vagyok, MINT MINDENKI MÁS IS, BEOLVADTAM A TÖMEGBE... :)

még a hajók is mind....