Spanyólia viharban

 Tehát amióta a gyerekekkel utazunk, minden alkalommal van valami fura az egészben. (Nem, nem ők a furák, mindig rájövök, mennyire jó arcok.) Csupa olyan akadály kerül elő, amit korábban sosem tapasztaltam. De most nem hozakodnék elő az előző 3 év tapasztalatával, csak megjegyzem, hogy most se ment egészen simán.

Tehát nagy vidáman (és időben!!!!) felültünk a repülőnkre a kis hátizsákjainkkal, mert basic jeggyel utazunk persze és már tényleg nem hiányoznak a ruhák sem… Mondjuk kellett egy kis fedélzeti bőrönd, amiben kizárólag a maszkok, strandtörölközők és tengeri cipők utaztak - jövőre ezeket is megpróbálom belenyomni a zsákba, de sajnos a maszkokat nem lehet hajtogatni.

Tehát ott ücsörögtünk vidáman, amikor a kapitány búgó hangján jelzi, hogy van egy kis gáz, mert a célállomás feletti viharok miatt csak egy ‘time slot’-ot kaptunk, így csak 40 perccel később szállhatunk fel. 

Ugye nem is kell mondanom, hogy 40 perccel később újabb búgó hangú bejelentés közölte, hogy a dél-francia légiirányítók a korábbinál is rosszabbá vált viharos helyzet miatt újabb 20 perccel tolták az indulást… Na ekkor  éreztem azt, hogy “hát ezt nem hiszem el”! 

De magunkhoz képest csodás módon csak egy órával később érkeztünk a tervezettnél (ami a Samosi több mint egy naphoz képest kutyafüle). Kicsit rázós volt a vége, de mire leszálltunk Gironában, már csak a nyomok látszódtak.

Egy röpke órás taxizás után (szegény Teresa elég sokat várt ránk) megérkeztünk a fehér házba. Az utca sarkán (2 háznyira tőlünk) megpillantottam egy busznyi középiskolást vidáman bulizgatva leszállni egy buszról. Lesápadtam, és az érzés azóta is tart (a kerítés túloldalán lévő kempingben tolják a bulit. Fel is rémlett egy régi kép: Helgaaaaaaaa! Helgaaaaa! x 123).

Mivel az éhhalál szélén lévőknek kaja kellett, felkutattuk a legközelebbi boltot és oda-vissza megáztunk. Vihar Spanyóliában - meg is lepett a jelenség, bár a villámok csodaszépek voltak. A kapcsolótáblát családunk férfitagjai hihetetlen gyorsan megtalálták és ügyesen kapcsolgatták az este folyamán (viharban 15 percenként…) a tök sötétben. 

Elég sötéten láttam a világot reggelig, amikor ezt látva hirtelen megérkezett a lelkem is:

Utas és napvilág

Ezer és egy éve, hogy nem blogoltam a szórakoztatónak tűnő kalandjaimat, pedig azért akadt néhány….

Bár meg kell mondanom, hogy rengeteget “komolyodtam”, ami egyik részről elborzaszt, a másikról viszont kiveszi a kalandokat a blogolásból. 

Jelenlegi legdurvábbnak tűnő nehézség, hogy fogalmam sincs, tudok-e még posztolni a Patch on plane blogra, mert már annyira régen volt… 

Tehát jelenleg itt ülök a repülőre várva ötödmagammal. Itt van persze B és A is és a kicsik (hehe, az egyik kicsi valójában már nagyobb nálam). 

T persze hozza a formát :) a biztonsági ellenőrök álmaként jelent meg felgyönyörűzve a reptéren valahogy eképpen: 

Rila és ami utána jön...

Tegnap Rilába mentünk... Ez egy kolostor egy hegy tetején, régi, hatalmas és gyönyörű, és a Világörökség része.

Régebben 300 szerzetes élt benne, de jelenleg csak 50-en vannak. A mai napig üzemel. Tartozik hozzá természetesen egy múzeum is, klassz idegenvezetéssel. Ha valaki Bulgáriában jár, semmiképpen se hagyja ki!

Ideteszek néhány képet, hogy lássátok, bár nem nagyon tudom visszaadni képeken, milyen volt a valóságban.

A mai nap kicsit kevésbé volt kellemes és zökkenőmentes. Vagyis inkább csak a vége. Maradjunk dióhéjban csak annyit, hogy beszennyeztem Szófia egyik legnagyobb parkját az éj leple alatt, elpazarolva ezzel a vacsora árának felét. Sigh. Az élet kegyetlen..... Később a hotelben kiderült, hogy az egész vacsora árát elpazaroltam..... Így most egy kicsit kevésbé teli pocakkal megyek aludni.

Amúgy nagyon hideg van, és 2 napja hószagot érzünk, így reménykedtem pár pelyhecskében, de az 5 fok, ami ma volt, nem segített ebben. (Az iskolában lévő nem nagyon - vagyis szinte egyáltalán nem - fűtött díszterem meg abban nem segített, hogy fagyhalál nélkül éljem túl a napot.... De azért valahogy sikerült, már egészen kiolvadtam, amit az is bizonyt, hogy ilyen flottul gépelek....)

Megint Bulgária

Itt vagyunk tehát újra a bolgárok földjén. Az emberek - jelen esetben a projektkollégáink - nagyon kedvesek, igazán mindent megtesznek értünk.

(Akkora sütit ettem, hogy csak na!)

Szóval az út már-már kínosan simán ment, ami a vicces blogtörténetek szempontjából nem jó hír, amúgy viszont nyilván jó.

De nem tudom megállni, hogy ne írjak az anomáliáról, ami azért mégis beárnyékolta a napot.

Vannak ugyanis dolgok, amiket nem tartok nagyon igazságosnak. Az egyik ilyen, hogy az ember, amikor még leány, vagy csak élete elsőbbik szakaszában van, tehát gyermektelen, fals információkat kap. Vagy inkább hiányosakat. Vannak dolgok, amikről senki nem beszél. Értem én a némaságnak okát, hisz nem lenne gyermek a földön, de azért mégiscsak megdöbbenve kell látnom, hogy a magazinokban hintaszékben vidáman kötögető pocakos hölgyek kipirult arca talán nem a valóság, és hiányolni vélem a korrekt tájékoztatás szempontjából nélkülözhetetlen mellékhelyiségben derékszögben senyvedő fotót, ami kétségtelenül kevésbé csábító, viszont legalább igaz.

Nos, a mai mókát a kompressziós harisnyanadrág okozta. Ezt a szót csak 3 napja ismerem, de sajnálok mindenkit, aki már került ezzel az izével közelebbi kapcsolatba. Az még csak oké, hogy szerezzem be valahol, ahol találjam ki a méretet meg ilyesmi. Ezen túl is léptem. Na de én - naívan - kb. 3 percet szántam a felvételére a normális harisnyanadrágból kiindulva, ami szörnyű tévedésnek bizonyult. Miután a WC padlóján ülve talált, kolléganőm megpróbált segíteni rám erőltetni a cuccot, ami nem volt könnyű feladat, pedig a mérete óriási (a legnagyobb kapható, azt hiszem). Nem gondolom magam kimondottan óriásinak, különösen nem hosszában, így aztán elég rosszul esett, hogy alig sikerült a kellő magasságig feltornázni.

Komolyan, mint egy páncél. Mozogni nem nagyon lehet benne, viszont azonnal izzadni kezdesz, amint felveszed. Kínzóeszköznek is használhatták volna korábbi korokban. Tényleg. Meg se lennék lepve. Alig vártam, hogy végre földet érjünk és lerángathassam. (aminek a mozgásérzékelős WC különösen örült, ami számtalanszor öblített, mire megszabadultunk egymástól - a harisnya meg én).

Ettől eltekintve minden szép és jó, kicsit hideg van, na de hát ezért van november és kicsit szűk a téli dzsekim, na de hát kell egy kis kihívás...

Holnap újra szállunk...

És megint Bulgária.... Ideje megnézni, milyen ősszel. Ősszel még sosem voltam. Az egész napos zötykölődést (na jó, suhanást, ha visszaemlékszem a nyárra, még mindig horrorisztikus élmények gyötörnek, hála a szerb és török vezetési morálnak) gey remélhetőleg sokkal rövidebb repülés váltja fel...Szóval most megint igaz, hogy "Patch on plane".

Ezúttal ismét diákokkal repülünk, most P és én.

A kalandok meg jönnek, ha lesz net. Csak lesz... végül is nem Angliába megyek, hanem keletre :D

Sóhaj

HAtalmas sóhajok közepette pénteken elköszöntünk a tengertől (nem ment könnyen, mert minden eddigi nagyobb hullámok voltak, amik újra és újra elképesztettek minket. EZ az volt, amikor állsz a bokáig(!) érő vízben, majd hirtelen átcsap rajtad, és csap köpködöd a vizet, mert bejött orrodon-szádon.... Nagy móka volt!:D)

Aztán szombaton ottani idő szerint 4.20kor (ami itthon 3.20) elindultunk haza, és 4db 5 perces szünettel (amik a tankolást és az én biológiai szükségleteimet jelentik) B hazavezetett, 20 órára értünk a ház elé! (Ez több, mint 1200 km, de itt nem a távolság az igazán sokkoló, mert Nyugat-Európában ezt simán meg lehet csinálni, de keleten, a hegyi szerpentineken, az autópályaépítésen és a szerb autópályahasználti és vezetési morál mellett, 2 határon sorbaállással tényleg NAGY TELJESÍTMÉNY.)

E fantasztikus teljesítmény miatt megérdemelte a Bálminátor nevet :D (Tudtam én, hogy nem akar út közben megszállni, de hogy ennyire akarja....:) )

Kommunikáció a la Bulgaria

Ezen a téren sokat vártam a helyiektől, mert

1. Eli, akit bolgárként pár hónapja ismerek és kollégái nagyon jól beszélnek angolul (Még azzal a kollégával is bírtam kommunikálni, akiről azt mondták, hogy nem beszél)

2. Dimcho- az ember, akinek a hoteljében itt lakunk, kiválóan kommunikál angolul...Persze vannak hibái, meg édes megfogalmazásai, de ez egyáltalán nem zavarja a kommunikációt, mindent ki tud érthetően és világosan fejezni...

És akkor idejöttünk, ahol a turizmus eléggé fontos, és a következőkre jöttünk rá:

1. Alig beszélnek jobban angolul, mint a spanyolok (végigactivityztem az egész ott töltött hetet)

2. néhányan itt is tök hülyének néztek, amikor a bolgár szövegre félénken azt kérdeztem: English? (Korábban próbálkoztam, kulturáltan megfogalmazott egész angol mondatokkal, mint "Beszél angolul?", de ezzel a többséget teljesen összezavartam, így felhagytam vele, azóta lényegre török)

3. a legtöbb étteremben megpróbálkoznak az angollal, ami igen vicces írásban (az étlapon)

4. és NAGYON kell figyelned a pincérekkel való kommunikációban (mindjárt jönnek a konkrét példák) szóban.

5. Activity itt is fejlődik, mert a legtöbben édes-aranyosak, meg akarnak érteni

6. többeket (pl. az édes kis zöldségesünket) az se zavarja, ha tudja, hogy egy kukkot sem értesz a szövegéből, azért folytatja azt bolgárul (hacsak nem mosolyogva küld el a távolba, akkor ilyenkor szerintem a zöldségeit dicséri, legalábbis olyan képet vág)

7. de ahhoz képest, hogy turizmus, nem az angol tűnik a kommunikáció nyelvének, igaz, ami igaz, itt ha valaki nem bolgár, akkor a leggyakrabban orosz, ők meg azt hiszem, megértik egymást. Vannak angolok, hallás után többen, mint németek. Találkoztunk még hollandokkal, szlovákokkal, magyarokkal. Ezeket felismertük..:D

És gyűjtöttünk néhány példát Bvel az itteni angolra, véletlenül sem kigúnyolás végett, csak a korai napokban még nem voltunk biztosak, melyik is a jobb: a spanyolok, akik meg sem próbálkoznak kommunikálni, csak közlik, hogy 'No', aztán oldd meg, vagy a bolgárok, akik megpróbálkoznak a kommunikációval, de nincs meg hozzá a tudásuk, s így elképesztő félreértések adódnak, és mivel 'Igen'-t mondanak az angolra, te azt hiszed, értenek, s csak sokkal később döbbensz rá, mennyire nem.

Mostanra egyrészt találkoztunk mindenféle emberekkel (a többségük nagyon kedves, én meg megtanultam a "NAGYON KÖSZÖNÖM"-nek a szörnyen bonyolultnak minősülő itteni változatát, amivel a többséget a végén sikerül elkápráztatni), másrészt meg belerázódtunk az itteni kommunikációba, de jöjjön pár üdítő példa a korábbi fotóanyagból.

(Igen, ez is egy tarsoly-bejegyzés, merthogy ma szakad az eső, így didergek a lepedőm alatt....merthogy itt takaróként egy lepedőt kapsz, ami többnyire elég is, valahol a szekrény mélyén van egy pokróc ugyan, de most melegít a laptop:), vagyis nem nagyon történik izgalmas bejegyeznivaló.

Szóval az éttermi étlapokkal egyszerűen csak gonoszak voltunk. Mert itt legalább vannak 2 nyelvű (meg 3-4-5 nyelvű) étlapok, angol szinte mindenhol. B ugyan az egyik helyen (ahol én tévedésből bolgárt B meg angolt kapott észrevette, hogy az angolban néhány ár magasabb, mint a bolgárban, de ugye ilyet sokat hallottunk már otthonról... Itt talán kevesebb - azért is, mert általában 1 étlapon belül van több nyelven felsorolva az adott étel, így kápráztattuk el tegnap a pincérlányt, hogy bár angolul tettük fel neki a kérdéseket, folyékonyan rendeltünk a bolgár étlapo részről - mivel neki az angol nem ment túl jól, s mivel mi már megint nagyon jól olvasunk bolgárul..ugyanaz, mint az orosz..:D)

Ez egyszerűen csak édes. És ha megnézitek a bolgár eredetit, rögtön kiderül, hogy is lett szegény Maryből Mery ...

Ez meg itt zöld saláta lenne csírákkal, csak a 'germ' miatt inkább így hangzik: Zöld saláta baktérium(csírákkal).... talán kevésbé jó marketingfogás...

Ez megérzéseim szerint vagy valami szűzérmedarabkák lehetnek (morsels, ugye, mnt a morzsák) vagy ha van a fenekén valami finom rész (na, ebben aztá negyáltalán nem vagyok szakértő, akkor meg az....) a 'smart ass' ebben a formában 'észkombájn', tehát, akkor egy okostojás jellegű valaki darabjait várhatom? Vagy szavanként értelmezzem? 'smart' csinos, de mivel éttetrem, lehet 'finom' is, 'ass' ez konkrétan 'öszvér' vagy 's..gg', a 'morsels' meg megvan :D

Ezt itt meg egészen biztosan nem így gondolták: (olcsó sajt szerkezet), ez vélhetően a helyi sajtokból készült előétel lehet, de asszem, valami mást választottam. Most már sajnálom...

FÉlreértéseink a szóbeli kommunikáció során:

B egyszer túlcifrázta a dolgot, s a "Kérem a számlát!" helyett azt mondta "Fizetni szeretnék" (I would like to pay), mire a pincér visszakérdezett: "Do you want Fanta?" (Fantát kér?) Fogalmunk se volt, hogy lehetett ezt a 2t félreérteni.

Én pedig a "caramelised fruits" (caramellizált gyümölcsök) rendelésre kaptam a visszakérdést: "Cabbage and carrots?" (Káposztát és répát? - ami egy helyi kombó, gyakori, ehető.)

Egyéb érdekességek és furcsaságok a kommunikáció terén:

Nagyon fura, hogy minden alkohol 2 féle módon különböztetődik meg (és emiatt külön lapokon is szerepelnek):

Import fehér borok

Bolgár (vörös) borok (De minden alkoholfélénél, a külföldi/import és bolgár különbözik)

És még magyar nyelvű kiírást is találtunk (ugyan ide sajnos nem mentünkbe, így nem tudtuk tesztelni az igyekezetűket):

És vannak dolgok, amik egyszerűen viccesnek tűnnek ciril betűkkel leírva (2.sor: HARD ROCK BAR, de így nem annyira tudtam komolyan venni...Tudom gonosz vagyok.... és unintelligens is...:D)

Vicces ez a nyelvi sokféleség (ma például ELi segítségével bolgár szöveggel próbálok meg megrendelni valamit, mert az angollal nem vagyok biztos benne, hogy sikerült). Kicsi gonoszkodásaim (tudjátok, nem is én lennék), ellenére nagyon kedvelem ezt. Vicces helyzeteket teremt, amit azonos nyelvűek között sosem élnél át...