The witch is flying... travel with me

Rila és ami utána jön...

2011-11-14T12:34:00.000-08:00

Tegnap Rilába mentünk... Ez egy kolostor egy hegy tetején, régi, hatalmas és gyönyörű, és a Világörökség része.

Régebben 300 szerzetes élt benne, de jelenleg csak 50-en vannak. A mai napig üzemel. Tartozik hozzá természetesen egy múzeum is, klassz idegenvezetéssel. Ha valaki Bulgáriában jár, semmiképpen se hagyja ki!

Ideteszek néhány képet, hogy lássátok, bár nem nagyon tudom visszaadni képeken, milyen volt a valóságban.

A mai nap kicsit kevésbé volt kellemes és zökkenőmentes. Vagyis inkább csak a vége. Maradjunk dióhéjban csak annyit, hogy beszennyeztem Szófia egyik legnagyobb parkját az éj leple alatt, elpazarolva ezzel a vacsora árának felét. Sigh. Az élet kegyetlen..... Később a hotelben kiderült, hogy az egész vacsora árát elpazaroltam..... Így most egy kicsit kevésbé teli pocakkal megyek aludni.

Amúgy nagyon hideg van, és 2 napja hószagot érzünk, így reménykedtem pár pelyhecskében, de az 5 fok, ami ma volt, nem segített ebben. (Az iskolában lévő nem nagyon - vagyis szinte egyáltalán nem - fűtött díszterem meg abban nem segített, hogy fagyhalál nélkül éljem túl a napot.... De azért valahogy sikerült, már egészen kiolvadtam, amit az is bizonyt, hogy ilyen flottul gépelek....)

Megint Bulgária

2011-11-11T13:18:00.000-08:00

Itt vagyunk tehát újra a bolgárok földjén. Az emberek - jelen esetben a projektkollégáink - nagyon kedvesek, igazán mindent megtesznek értünk.

(Akkora sütit ettem, hogy csak na!)

Szóval az út már-már kínosan simán ment, ami a vicces blogtörténetek szempontjából nem jó hír, amúgy viszont nyilván jó.

De nem tudom megállni, hogy ne írjak az anomáliáról, ami azért mégis beárnyékolta a napot.

Vannak ugyanis dolgok, amiket nem tartok nagyon igazságosnak. Az egyik ilyen, hogy az ember, amikor még leány, vagy csak élete elsőbbik szakaszában van, tehát gyermektelen, fals információkat kap. Vagy inkább hiányosakat. Vannak dolgok, amikről senki nem beszél. Értem én a némaságnak okát, hisz nem lenne gyermek a földön, de azért mégiscsak megdöbbenve kell látnom, hogy a magazinokban hintaszékben vidáman kötögető pocakos hölgyek kipirult arca talán nem a valóság, és hiányolni vélem a korrekt tájékoztatás szempontjából nélkülözhetetlen mellékhelyiségben derékszögben senyvedő fotót, ami kétségtelenül kevésbé csábító, viszont legalább igaz.

Nos, a mai mókát a kompressziós harisnyanadrág okozta. Ezt a szót csak 3 napja ismerem, de sajnálok mindenkit, aki már került ezzel az izével közelebbi kapcsolatba. Az még csak oké, hogy szerezzem be valahol, ahol találjam ki a méretet meg ilyesmi. Ezen túl is léptem. Na de én - naívan - kb. 3 percet szántam a felvételére a normális harisnyanadrágból kiindulva, ami szörnyű tévedésnek bizonyult. Miután a WC padlóján ülve talált, kolléganőm megpróbált segíteni rám erőltetni a cuccot, ami nem volt könnyű feladat, pedig a mérete óriási (a legnagyobb kapható, azt hiszem). Nem gondolom magam kimondottan óriásinak, különösen nem hosszában, így aztán elég rosszul esett, hogy alig sikerült a kellő magasságig feltornázni.

Komolyan, mint egy páncél. Mozogni nem nagyon lehet benne, viszont azonnal izzadni kezdesz, amint felveszed. Kínzóeszköznek is használhatták volna korábbi korokban. Tényleg. Meg se lennék lepve. Alig vártam, hogy végre földet érjünk és lerángathassam. (aminek a mozgásérzékelős WC különösen örült, ami számtalanszor öblített, mire megszabadultunk egymástól - a harisnya meg én).

Ettől eltekintve minden szép és jó, kicsit hideg van, na de hát ezért van november és kicsit szűk a téli dzsekim, na de hát kell egy kis kihívás...

Holnap újra szállunk...

2011-11-10T13:22:00.000-08:00

És megint Bulgária.... Ideje megnézni, milyen ősszel. Ősszel még sosem voltam. Az egész napos zötykölődést (na jó, suhanást, ha visszaemlékszem a nyárra, még mindig horrorisztikus élmények gyötörnek, hála a szerb és török vezetési morálnak) gey remélhetőleg sokkal rövidebb repülés váltja fel...Szóval most megint igaz, hogy "Patch on plane".

Ezúttal ismét diákokkal repülünk, most P és én.

A kalandok meg jönnek, ha lesz net. Csak lesz... végül is nem Angliába megyek, hanem keletre :D

Sóhaj

2011-08-13T22:23:00.000-07:00

HAtalmas sóhajok közepette pénteken elköszöntünk a tengertől (nem ment könnyen, mert minden eddigi nagyobb hullámok voltak, amik újra és újra elképesztettek minket. EZ az volt, amikor állsz a bokáig(!) érő vízben, majd hirtelen átcsap rajtad, és csap köpködöd a vizet, mert bejött orrodon-szádon.... Nagy móka volt!:D)

Aztán szombaton ottani idő szerint 4.20kor (ami itthon 3.20) elindultunk haza, és 4db 5 perces szünettel (amik a tankolást és az én biológiai szükségleteimet jelentik) B hazavezetett, 20 órára értünk a ház elé! (Ez több, mint 1200 km, de itt nem a távolság az igazán sokkoló, mert Nyugat-Európában ezt simán meg lehet csinálni, de keleten, a hegyi szerpentineken, az autópályaépítésen és a szerb autópályahasználti és vezetési morál mellett, 2 határon sorbaállással tényleg NAGY TELJESÍTMÉNY.)

E fantasztikus teljesítmény miatt megérdemelte a Bálminátor nevet :D (Tudtam én, hogy nem akar út közben megszállni, de hogy ennyire akarja....:) )

Kommunikáció a la Bulgaria

2011-08-10T23:14:00.000-07:00

Ezen a téren sokat vártam a helyiektől, mert

1. Eli, akit bolgárként pár hónapja ismerek és kollégái nagyon jól beszélnek angolul (Még azzal a kollégával is bírtam kommunikálni, akiről azt mondták, hogy nem beszél)

2. Dimcho- az ember, akinek a hoteljében itt lakunk, kiválóan kommunikál angolul...Persze vannak hibái, meg édes megfogalmazásai, de ez egyáltalán nem zavarja a kommunikációt, mindent ki tud érthetően és világosan fejezni...

És akkor idejöttünk, ahol a turizmus eléggé fontos, és a következőkre jöttünk rá:

1. Alig beszélnek jobban angolul, mint a spanyolok (végigactivityztem az egész ott töltött hetet)

2. néhányan itt is tök hülyének néztek, amikor a bolgár szövegre félénken azt kérdeztem: English? (Korábban próbálkoztam, kulturáltan megfogalmazott egész angol mondatokkal, mint "Beszél angolul?", de ezzel a többséget teljesen összezavartam, így felhagytam vele, azóta lényegre török)

3. a legtöbb étteremben megpróbálkoznak az angollal, ami igen vicces írásban (az étlapon)

4. és NAGYON kell figyelned a pincérekkel való kommunikációban (mindjárt jönnek a konkrét példák) szóban.

5. Activity itt is fejlődik, mert a legtöbben édes-aranyosak, meg akarnak érteni

6. többeket (pl. az édes kis zöldségesünket) az se zavarja, ha tudja, hogy egy kukkot sem értesz a szövegéből, azért folytatja azt bolgárul (hacsak nem mosolyogva küld el a távolba, akkor ilyenkor szerintem a zöldségeit dicséri, legalábbis olyan képet vág)

7. de ahhoz képest, hogy turizmus, nem az angol tűnik a kommunikáció nyelvének, igaz, ami igaz, itt ha valaki nem bolgár, akkor a leggyakrabban orosz, ők meg azt hiszem, megértik egymást. Vannak angolok, hallás után többen, mint németek. Találkoztunk még hollandokkal, szlovákokkal, magyarokkal. Ezeket felismertük..:D

És gyűjtöttünk néhány példát Bvel az itteni angolra, véletlenül sem kigúnyolás végett, csak a korai napokban még nem voltunk biztosak, melyik is a jobb: a spanyolok, akik meg sem próbálkoznak kommunikálni, csak közlik, hogy 'No', aztán oldd meg, vagy a bolgárok, akik megpróbálkoznak a kommunikációval, de nincs meg hozzá a tudásuk, s így elképesztő félreértések adódnak, és mivel 'Igen'-t mondanak az angolra, te azt hiszed, értenek, s csak sokkal később döbbensz rá, mennyire nem.

Mostanra egyrészt találkoztunk mindenféle emberekkel (a többségük nagyon kedves, én meg megtanultam a "NAGYON KÖSZÖNÖM"-nek a szörnyen bonyolultnak minősülő itteni változatát, amivel a többséget a végén sikerül elkápráztatni), másrészt meg belerázódtunk az itteni kommunikációba, de jöjjön pár üdítő példa a korábbi fotóanyagból.

(Igen, ez is egy tarsoly-bejegyzés, merthogy ma szakad az eső, így didergek a lepedőm alatt....merthogy itt takaróként egy lepedőt kapsz, ami többnyire elég is, valahol a szekrény mélyén van egy pokróc ugyan, de most melegít a laptop:), vagyis nem nagyon történik izgalmas bejegyeznivaló.

Szóval az éttermi étlapokkal egyszerűen csak gonoszak voltunk. Mert itt legalább vannak 2 nyelvű (meg 3-4-5 nyelvű) étlapok, angol szinte mindenhol. B ugyan az egyik helyen (ahol én tévedésből bolgárt B meg angolt kapott észrevette, hogy az angolban néhány ár magasabb, mint a bolgárban, de ugye ilyet sokat hallottunk már otthonról... Itt talán kevesebb - azért is, mert általában 1 étlapon belül van több nyelven felsorolva az adott étel, így kápráztattuk el tegnap a pincérlányt, hogy bár angolul tettük fel neki a kérdéseket, folyékonyan rendeltünk a bolgár étlapo részről - mivel neki az angol nem ment túl jól, s mivel mi már megint nagyon jól olvasunk bolgárul..ugyanaz, mint az orosz..:D)

Ez egyszerűen csak édes. És ha megnézitek a bolgár eredetit, rögtön kiderül, hogy is lett szegény Maryből Mery ...

Ez meg itt zöld saláta lenne csírákkal, csak a 'germ' miatt inkább így hangzik: Zöld saláta baktérium(csírákkal).... talán kevésbé jó marketingfogás...

Ez megérzéseim szerint vagy valami szűzérmedarabkák lehetnek (morsels, ugye, mnt a morzsák) vagy ha van a fenekén valami finom rész (na, ebben aztá negyáltalán nem vagyok szakértő, akkor meg az....) a 'smart ass' ebben a formában 'észkombájn', tehát, akkor egy okostojás jellegű valaki darabjait várhatom? Vagy szavanként értelmezzem? 'smart' csinos, de mivel éttetrem, lehet 'finom' is, 'ass' ez konkrétan 'öszvér' vagy 's..gg', a 'morsels' meg megvan :D

Ezt itt meg egészen biztosan nem így gondolták: (olcsó sajt szerkezet), ez vélhetően a helyi sajtokból készült előétel lehet, de asszem, valami mást választottam. Most már sajnálom...

FÉlreértéseink a szóbeli kommunikáció során:

B egyszer túlcifrázta a dolgot, s a "Kérem a számlát!" helyett azt mondta "Fizetni szeretnék" (I would like to pay), mire a pincér visszakérdezett: "Do you want Fanta?" (Fantát kér?) Fogalmunk se volt, hogy lehetett ezt a 2t félreérteni.

Én pedig a "caramelised fruits" (caramellizált gyümölcsök) rendelésre kaptam a visszakérdést: "Cabbage and carrots?" (Káposztát és répát? - ami egy helyi kombó, gyakori, ehető.)

Egyéb érdekességek és furcsaságok a kommunikáció terén:

Nagyon fura, hogy minden alkohol 2 féle módon különböztetődik meg (és emiatt külön lapokon is szerepelnek):

Import fehér borok

Bolgár (vörös) borok (De minden alkoholfélénél, a külföldi/import és bolgár különbözik)

És még magyar nyelvű kiírást is találtunk (ugyan ide sajnos nem mentünkbe, így nem tudtuk tesztelni az igyekezetűket):

És vannak dolgok, amik egyszerűen viccesnek tűnnek ciril betűkkel leírva (2.sor: HARD ROCK BAR, de így nem annyira tudtam komolyan venni...Tudom gonosz vagyok.... és unintelligens is...:D)

Vicces ez a nyelvi sokféleség (ma például ELi segítségével bolgár szöveggel próbálok meg megrendelni valamit, mert az angollal nem vagyok biztos benne, hogy sikerült). Kicsi gonoszkodásaim (tudjátok, nem is én lennék), ellenére nagyon kedvelem ezt. Vicces helyzeteket teremt, amit azonos nyelvűek között sosem élnél át...

Hajókirándulás avagy hajrá magyarok!

2011-08-10T03:06:00.000-07:00

A most következő bejegyzés meglehetősen antipatikusnak fog mutatni mindazok számára, akik nem ismernek (és akik utálnak). Ti, remélem, jól értitek majd...

Szóval ma hazárdíroztunk egy kicsit és befizettünk egy -itt, a városban szervezett - kirándulásra, amit a ciril betűs reklámok halmazából néztem ki.

A közeli Ropotamo folyóhoz visznek le, majd egy egy órás hajóút keretében nézheted meg a rezervátumot, a több száz madárfajjal, növényfajjal és állatokkal.

Hát, majdnem...

(Itt kell megjegyeznem, hogy a kirándulást Eli is ajánlotta, nyilván neki egy kicsit jobb esélyei vannak megszervezni magának, hiszen beszéni a nyelvet, de azért, bár ez egy pikirt cikk lesz, jó volt)

Szóval úgy kezdődött, hogy reggel vettünk 2 banyicskát (az a túrós izé, állati finom!) és leültünk a buszpályaudvar mellett egy virágágyás padkájára elfogyasztani... (Most itt akkor nem térek ki arra, hogy hány olyan hülye van még, aki fehér nadrágban ül egy virágyágyás mentén, ahol reggekijéhez paradicsomot fogyaszt...)

Majd poénkodni kezdtünk, mert már 3 más feliratot viselő busz elment, az indulási idő közeledett, viszont egyre kevesebben álltak a megállóban. Gondoltuk, hehe, csak mi állunk itt ketten, milyen mókás (persze, én arra is gondoltam, hogy tuti nem ma van, vagy elnéztem az időpontot, vagy a helyet, vagy a csajszi a bolgárangoljával valami mást akart mondani...) De aztán odalépett hozzánk a csajszi az irodából, és közölte, ő Violeta és ő visz minket kirándulni, majd a minibuszocska felé terelt... Tényleg ketten voltunk..

Aztán a rövid út (amit persze megtehettünk volna Ingriddel is, bár esélyünk sem lett volna megtalálni, mert cím nincs, az egyetlen tábla pedig a lehajtó után(!) lett elhelyezve...) után a folyónál voltunk, ahonnan a hajók indultak. Rövid kis vita (Violeta kemény volt) után a kisebbik (juhhhúúúú, sokkal jobb volt!) hajóra tettek minket. Majd egy idegenvezető csajszi szaladt 2 öregasszonnyal, hogy "MAguk is elmehetnek ezzel a hajóval, így megfelel?"

("Jó Ég - gondoltam magamban - eddig olyan jól elkerültük őket.)

AZ igazat megvallva, ha külföldön vagyunk, szeretem elkerülni honfitársaimat a turistaközpontokban. SZégyen ide, szégyen oda. Biztos, hogy a külföldi turisták is pont ilyen vállalhatatlanul viselkednek ezen helyeken, de 1. nem értem őket 2. nem én szégyellem magam miattuk.

Ez szerencsére csak egy lájtos turistahiszti volt, hogy egymás mellett a kicsi vagy a nagy hajón fognak utazni és a csoport melyik felével.

Ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy nem szólalok meg magyarul, bármi történjék is, ha már úgysem B mellett ülök, hanem 2 bolgár lány szomszédságában.

Na, ekkor jött újra az idegenvezető és ránk nézett:

-Maguk is magyarok?

-Igen - válaszoltuk (A Franc! - tettem hozzá magamban.)

- A hölgy (Violetára mutatott) üzeni, hogy a túra után a parkolóban várja magukat.

- Köszönjük, Merci! - mondtuk mi a 2 nőnek.

-Minket? Ő fog várni? - kérdezte egy öregúr a hátsó ülésről.

- Nem, Önöket én fogom várni - mosolygott a magyar idvez.

-Akkor ő kit vár?

-Akik velem jöttek, azokat én fogom itt várni, akik a hölggyel jöttek, azokat pedig ők... - mondta és még mindig mosolygott...

ÉS akkor elindultunk... Hát, a bolgárok sincsenek a topon... Olyan motorzúgással mentünk, hogy vélhetően az összes állat jól elbújt, nem csoda, hogy csak madarakat (de azok nagyonszépek és bátrak voltak) láttunk. Hát, ezeket az utakat nem dolgozták ki igazán, de nem is tudom, hogyan lehetett volna kicsi hajóval menni (már ha nem ismered, hogy melyik helyi halászt kell megpuhítani, hogy vigyen el ide-oda)...

Azért nagyon szép volt, egészen a torkolaatig mentünk, ahol a Ropotamo a Fekete-tengerbe ömlik... Az nagyon szép volt, bár az előttem ülő nő végigállta ezt a rész és meglehetősen széles tompora a kilátás jelentős részét takarta...

Apróbb szösszenetek B elmeséléseiből (Ő a másik műsort hallgatta a hajó hátuljából, míg én Széles Tompor és barátnője kibékülésének lehettem fültanuja...akaratlanul is...)

Öreg nő a másiknak:

-Megvan a nagy vizünk?

-Meg (felemeli).

-És a kicsi?

-Az is.... (4 ízben ismétlődve ezt a beszéélgetést az 1 órás hajóút során)

Oszkár (2-3 év körüli gyerek) a 30 fokban, tűző nap (felforrósodott a fényképezőgép az ölemben) pamutharisnyában és szőrös mamuszban (!!!)

nagyanyja: -Ugye, milyen jól bírja? (Jah, kész csoda, hogy még nem ájult el a melegben...)

-Pedig este 11-kor már csak ő volt fenn, mindenki más aludt (Gondolom, élvezte, hogy nem gőzölög az agya, végre lehűlt a levegő és talán nem pehelypaplanban altatják...)

- Elhoztuk Rózsi néni almáját. Van barack is, de azt nem hoztuk el... Milyen jó is, hogy inkább az almát hozuk el. De szép az a fa, nézd! Hoztam vajas kenyeret is, itt van a táskában!

(1 órás hajóút!!!!!)

És akkor a hogyan és miként érte meg a hajóút/utazás/tegnapi bevásárlókörút stb beszélgetések véget nem érő özöne, mely ott, a hajón elhangzott. És nyilván, mások is így csinálják, de mert nem értem, nyugodtan élvezhetem a kilátást, a tájat, a madarakat. És más népek Széles Tomporai talán nem töltik be a gépem látószögét ... (Vagy hibéztathatom Murphyt, hogy már megint ÉN ültem MÖGÖTTE...)

Itt pedig a torkolat. A kép előterében a folyó (Ropotamo), Hátterében a pert, közte meg a Fekete -tenger. ÉLőben szebb volt, de a mellékelt problémák miatt (s mert nem vagyok 5 méter magas, hogy felülnézheti képet is készítsek), nem sikerült jobb képet csinálnom. Bocs.:

Kék-fehér

2011-08-08T22:51:00.000-07:00

Na, ez meg úgy történt, hogy az idén, nyár elején rájöttem, hogy a kék-fehér tengerészeti stílus (én csak így hívom) lesz a divat az idén nyáron, merthogy ezzel voltak tele a boltok Spanyolországban. Mivel én ezt nagyon is szeretem, tökre örültem, hogy végre valahogy egybefüggenek a dolgok. A vizsgaidőszak végén meg is kezdtem a kék-fehér dolgok gyártását, kezdve egy táskával és folytatva egy neszeszerrel....Ehhez jött még számtalan ötlet, meg egy turkáló, ahol bár óriási, de csíkokban passzoló dolgokat találtam. Pólót, nadrágot... Például ezeket:

És közben jött B ezzel az ötlettel, hogy Bulgária, meg hogy tengerpart.... ÉS akkor én szabtam és varrtam (részleteket majd a másik blogban, egyszer), hogy az óriástrikók jók legyenek, meg minden stimmeljen. És bepakoltam. Ez egyszer tényleg tematikusan (na, soha többé ilyet se!) Csupa kék és fehér holmit, ékszert, pulcsit, ruhát... mindent, merthogy mostanra egész jó kis kupac lett... És gondoltam: Na, én most aztán jól felkészültem erre a nyaralásra! Milyen egyedi leszek a kék-fehér cuccaimmal, mennyire passzolni fogok a tengeri stílushoz, milyen klassz!

és akkor idejöttünk, és ezt láttam:

(Hát itt aztán minden és mindenki kék-fehér....) Talán Évi kérdezte, minek viszek én Bulgáriába kék-fehéret...Ott csak az van... Akkor nem értettem.... Most már igen :D

De sebaj, kék-fehér vagyok, MINT MINDENKI MÁS IS, BEOLVADTAM A TÖMEGBE... :)

még a hajók is mind....

Szállás bolgár módra

2011-08-08T12:36:00.000-07:00

Ma egy réges-régen megtervezett bejegyzés következik (igen, az olyan napokra, amiken nem történnek érdekes vagy vicces dolgok - mert nagyon-nagyon ritkán ilyen is előfordul - tervezek témákat, több ilyen is van a tarsolyomban. Igaz, a mai nap nagyon izgi volt a hajótúrábal, de erről majd talán holnap).

Szóval a szállás... Amikor utoljára Bulgáriában játram (2 éves voltam akkor), kempingeztünk. Tehát kényelmes, személyre szabott szállásom volt sátrunk hálófülkéjében egy piros-kék gumimatracon és határozottan úgy emlékszem, kényelmes volt.

Most szállodában alszunk (vagy panzió?), ami teljesen más műfaj. Az erkélyünk - mint láttátok - a tengerre néz, a város is látszik innen, kellemes, klassz a kilátás/kihallás (épp bazi nagy buli van, az erkélyajtó nyitva, így részesei vagyunk a partinak, még innen, a szobából is). A tulaj (és családja, merthogy családi vállalkozás ez), édes, aranyos.

Hát, eddig ez jó uncsi bejegyzés (jó, hát a végére se fogjátok lerágni a körmötöket, de hát ez van), na de a fürdőszoba, az megér egy fotót.

Tehát az utolsó emlékeim szerint pottyantós WC-be próbálkoztam annak idején, ami azért (is) volt izgalmas, mert a lábak kissé távol voltak egymástól az én akkori lábhosszúságomat alapul véve.

Hát, mostanra azért továbbléptek, de még mindig sajátosan kezelik a fürdőszoba fogalmát. Még egyszer hangsúlyozom, a szállásunk pompás, "family hotel". Nem lehet rá panasz. Van itt medence, meg jakuzzi... Tehát nem purdéfürdőszobáról beszélgetünk...

Nos, ez hát az egyik "gyengéjük". Bár ki tudja, csomó praktikus dolgot véltem benne felfedezni. Szóval: az egész kb. 2 négyzetméter. Persze, erre azt mondjátok, lakótelepi, és tényleg, az se sokkal nagyobb...

Van tehát a bal oldalon egy kézmosó (ebben azért van kihívás mosni és mosogatni, na de minek foglalkozom én ilyen hülyeségekkel? Úgy kell nekem!), középen egy WC csésze (miért hívják ezt csészének? jaj, nemis akarok belegondolni!). Na, ez az elsó sokk. Persze, maga a csésze (csésze!!!) hagyományos "Fayans" (ahogy itt hívják), de a rózsaszín WC deszka sokkolt. Mellette pedig a falon egy csap. Rajta egy zuhanyfej, és ezzel már meg is oldották a teljes fürdőszobai szükségletet. Mondjuk tényleg nem kell zuhanyfülke falat sikálni, a gombák nem a zuhanytálban teremnek meg, és ha kényelmesen zuhanyzol, akkor nemcsak a fejedet vered be a nyitott ablek keretébe, de a WC-t is tisztíthatod egy úttal. Állandó tisztulásban van így minden. Kicsit kellemetlen ugyan, hogy folyton vizes lesz a lábad, hacsak a küszöbön belülre teszed, na de mi ez a háziasszony könnyebbségéhez mérten?

Le a zuhanytálcákkal, éljen a csempeközi lefolyás!

ÉS hogy vállalható képek is legyenek ebben a bejegyzésben, következzék a szoba többi része (már ami ráfért):

És a medence egy része:

Hullámugrálás - tippek és tanácsok

2011-08-07T05:50:00.000-07:00

Én tudom, hogy most éppen talán azt gondoljátok, igazán nincs szükségetek ilyesmire, és minek is fárasztalak titeket ilyen hülyeségekkel, de higgyétek el, eljön az a pillanat, amikor nagyon is hasznosnak fog tűnni ez a bejegyzés.

Szóval akkor most következzenek napi tapasztalataink pontokba szedve.

Az úgy volt, hogy tegnap is lelátogattunk a strandra, ahol a piros zászlókat tépte a szél, ami annyit tesz, úszni tilos, hasselhoffok szolgálatban (folyton fütyülnek, őrzik a rendet.... és nem, nem piros a gatyájuk, hanem narancssárga, és igen, némelyiknek tényleg jó a teste, de vannak mackók is...:D nem, Hasselhoff nem volt közöttük, és nagymellű csajszik sem rohangáltak fel-alá a parton... A mi részünkön 2-3 fiú teljesített szolgálatot).

Szóval az idő ugyan kellemes volt, de a hatalmas szél miatt 1-1.5 méteres hullámok is jöttek (ez annyit tesz, hogy az egyik pillanatban bokáig ér a víz, a másikban meg ellep).

ÉS mi is belemerészkedtünk a vízbe.... Aztán hamarosan az első sorban (legbelül) ugráltunk Bvel.

Természetesen a hullámugrálás maximális élvezete többféle módon is lehetséges. MI ketten más-más módon vélekedtünk erről:

B tanácsa:

1. Ugorj bele a hullámba! Először olyan, mintha egy fal lenne, de utána nagyon jó érzés, amikor átjutottál rajta!

Előnyei: Általában nagyon kellemes, félelmetesnek hangzik, de nem az. Nem sodor ki a víz, tehát nem kell kepeszkedni befelé.

Hátránya: néha "olyan, mintha egy sőtömbbel pofáncsaptak volna".

Bob tanácsa:

1. Feküdj fel a hullámra! Háttal legyél az érkező hullámnak, s elé feküdj, akkor nem merülsz el.

Hátrányai: Néha mégis. Kivisz, ahol sokkal durvábbak a hullámok, így folyton kepesztesz vissza, amibe többnyire beleizzadsz, tehát strapás.

Előnye: Az esetek nagy részében nem lep el a víz (de ha rosszul számítod ki az ugrást, akkor igen.)

Szintén szórakoztató megpróbálni "beleállni", de ennek 2 veszélye van: 1. ekkora hullámnál úgyis elsodor, tökmindegy, mennyire próbálsz egy helyben állni, a fürdőruhádat néha nagyon erősen kell fognod, ha nem akarod csupaszon szaladgálva keresni...

Aztán megpróbáltam innovatívan új módszerek után kutatni az átugrós/eléugrós/beleállós/némán imádkozós/üvöltve pánikolóson kívül.

Ekkor jött az ötlet (meg látva néhány nénit, akik - velem ellentétben - nem köpködték a benyelt sós vizet), hogy fel kéne feküdni a víz felszínére.

Tapasztalataim:

1. A hullámok felé fordított fejjel nagyjűból öngyilkosság, mert mindent lenyelsz, levegőt venni nagyjából esélyed sincs.

2. A parttal párhuzamosan rá lehet telepedni a hullámokra "lebegve", általában bejövős, de néha beborít a hullám, akkor meg nyelés.

3. Labdapózban - na ez, cool! Szóval hason felfekszel a vízre a hullámoknak háttal. Mivel minél kisebb lapszerű felületet kell képezni a víz tetején, ezért ajánlom, hogy a talpaidat összeszorítva húzd be a lábaidat. A talpaknak fenn kell lenniük, kicsit talán ki is lóghatnak a vízből (kötött izomzatúak hátrányban), a kezeddel meg kutyaúszás kartempót kell végezned, ha azt akarod, hogy a fejed kinn legyen a vízből, vagyis tudj lélegezni. DE EZ A LEGJOBB MIND KÖZÜL!!!!

Előnye, hogy nem terít be a hullám, mert ráfekszel.

Hátránya: ha nincs elég karizmod, előbb-utóbb elsüllyedsz.

Jótanács: mivel ennél a módszernél (sem) látod, mikor jön a hullám, jó, ha a part felé állók arcát figyeled (azon ugyanis pontosan látszik, mikor jön a nagy hullám).

Gumimatracot, úszógumit stb iklyenkor nem vihetsz be (azonnal kifütyülnek a csinicsávók).

Persze, ha nem akarsz nyilvánosan meztelenkedni, jó, ha bombabiztos fürdőruhád van, és még így is jó eséllyel le fog esni...

Jó, ha van nálad valami innivaló, mert amikor kimész, tutira tele lesz a szád sóval.

Mi már elfogyasztottuk a 2012re szánt sómennyiséget is.

Tedd el ezt a linket, mert ki tudja, mikor lehet rá szüskéged! :D

Jó hullámugrálást!

Bourgas

2011-08-05T12:46:00.000-07:00

Ma kis kirándulást tettünk Bourgasba, a térség névadó nagyvárosába (200000 lakos, asszem). Az időjárás egyelőre velünk van, mert ma esett az eső, és viharjelzés volt a tengeren (Vagyis akkor sem fürödhettünk volna, ha nem lennénk kissé leégve és lett volna kedvünk ma is a partra menni), tehát kiváló kirándulóidő.

Ha lúd, legyen kövér! - tartja a mondás és mi is persze, így a helyi menetrend szerinti járattal vágtunk neki az utazásnak mert 1. nagggggyon durva, amikor a bolgárok a burgasi béna körforgalomban tépnek ide-oda (idefelé megtapasztaltuk, 4 irányból egyszerre jöttek felénk) 2. a parkolási díj a városban Ingrid számára többe került volna, mint a buszjegy :D

Szóval meg is találtuk azt a buszpályaudvart (mert kettő is van ám), amiről indult a járat. Egy idő után gyanús lett, hogy a busz már majdnem tele van, de senki nem jeggyel szállt fel (kiderült, itt csak úgy levágódsz egy ülésre, és bizony jobb, ha gyors vagy, különben állóhely is csak szűkösen jut, s majd út közben a kalaúznál vehetsz jegyet - ő az, aki személyesen végignyomakodja a járatot, hogy mindenkihez eljusson... néha csimpánzokat megszégyenítő módon is mászkálva a busz csomagtartójába kapaszkodva).

AZ út vidám volt: itt a buszokon nosztalgia rádió szól, olyan dallamokkal mint például a Joyride a Roxette-től. Amúgy kemény legények a sofőrök, az összes személyautót lehagytuk (!!!) az úton, egyet meg ledudáltunk, hogy ki ne merjen jönni elénk a benzinkúttól...

És akkor képek (a teljesség igénye nélkül. 170et fotóztam):

hát, hülye vagyok, mondjátok nyugodtan, de muszáj megosztanom veletek ezt (szegény ameriakiak tuti sokkot kaptak, mikor először meglátták ezt a feliratot):

És ha már itt tartunk, kapjátok csak elő azt a szunnyadó orosztudást (az én összes szókincsemet használtam már)! El tudjátok olvasni ezt a feliratot (csak az alsó sorát!!!)?

Ez a cuki kerítés tartozott hozzá:

A háborgó tenger:

Itt ilyen sötét a homok a parton (B szerint azért, mert nagyobb a vastartalma, én meg hiszek neki):

Ez meg itt a szabadtéri koncertterem (egyűltalán nem terem), melynek színpadán előadtam az "A csitári hegyek alatt" kezdtetű nótát.... Na jó, az igazság az, hogy csalódottságomban, amiért ma nem megyek a szabadtéri színház balett előadására (na jó, nem annyira szeretem a balettet, meg este 9kor kezdődik, és az utolsó busz is akkor megy, és amúgy is ma van, és a szobakulcsunkhoz nem tudtunk volna hozzáférni...), felvonultam a színpadra a koncertteremben (ami ugye nem terem, mint már írtam)... De nyúl voltam, így csak elszavaltam az első sort, majd elénekeltem a többit, de akkor már csak a színpad előtt álltam (akusztikai teszt volt, persze), és nem, B nem rögzítette videóra az egészet, és előre mondom, hogy NEM ADJUK KI! :D

Aztán megnéztük az egykori trák birodalom kincseit is, voltak Budapesten, de nem csoda, hogy nem emlékeztem a kiállításra.... 1978-ban volt... (ez egy sajátos ivópitli. Akkoriban sem lehetett könnyű az élet... én tutira magamra öntöttem volna, bármi is van benne...)

A Hasselhoffok egész nap vigyázták a partot:

Bourgas kicsit feljebbről:

Még:

Holnapra talán megjavul az idő, bár ki tudja? Legyetek jók! (vagy ne!)

Vacsora a parton

2011-08-03T13:46:00.000-07:00

Na jó, igaziból nem a parton, csak a partra néző étteremben... Ahol nagyon édes lányka solgált fel, de nem emiatt írok...

Miközben vártunk, ettünk, beszélgettünk (élőben és telefonon) besötétedett... Én meg fotóztam, hoy ti is részesei lehessetek az élménynek.

Közben pedig ezt fogyasztottuk:

valami helyi kolbászka, meg sokna gombával és sajttal... Bnek valami helyi halacska, meg egy sopszka saláta (az igazi)

Amikor...

2011-08-03T08:30:00.000-07:00

hallod a tenger zúgását
előtted a kék ég
tűz le rád az éltető napsugár
beszívod melegét
veszel egy gumimatracot, mert az kell
ezen a gumimatracon úszol
nem vagy egyedül a matracon, mert ketten sokkal jobb
ezerrel kapaszkodsz, mert különben lecsúszol
hatalmas hullámok jönnek
néha egy-kettő beterít
szemedben-szádban a sós víz
hajadban mohacsomó, nem egy, nem tíz
a hatalmas kékségbe fehér fonódik
az óriás hullám előtted fodrozódik
csak lebegsz a vizen és sodródsz kifelé
eszeveszetten úszol befelé
felnevetsz, mert vicces, hogy nem látsz már semmit
nem figyelsz és jobbról egy új hullám beterít
rájössz, hogy ez itt a végtelen kezdete
közben fogják a kezedet
hallod a nevetését
érzed magad mellett naptejtől csúszós testét

...akkor tudod, hogy megérkezél....

Egy kis ez meg az

2011-08-02T23:05:00.000-07:00

Hát... azért abban van kihívás, amikor az ember megpróbál beloggolni a saját blogjába, de mindenütt ciril betűs bolgár feliratok várják, hogy kattintson.... próbáltam visszaidézni a blogger lapját, hogy kiderüljön, melyik feliratra is kell nyomni... na de, itt vagyok :D :D

Szóval ígértem apróbb ajándékokat a rendesen kommentelőknek. Az ajándékok tekintetében egyetlen kivétel van (aki még életében nem írt, de meg is harapom, ha nem küld legalább egy smileyt..:D)

Szóval itt a messzi-messzi Sozopolban jártunkban-keltünkben nagyon sok nektek való dolgot találtunk... Ezek jönnek itt szép sorban:

Először is egy elképesztően rózsaszín boltot, ami azért vicces is volt egy kicsit (Pju, hosszú ideig nem jöttem rá, hogy kávézó vagy bolt, aztán kiderült hogy bolt, s a helyi cicák láthatóan komfortosnak találták a kanapét. Asszem ez már neked is túl rózsaszín, de le kellett fotóznom):

Aztán jön a lefülelős fotó.... Tudjátok, az a maszlag, hogy utáljátok a meleget, meg nem jöttök velünk a tengerpartra, még el is hittem.... Na de hogy itt üzemeltettek egy bárt, amiről egy szót sem szóltok???? (Kr és Ám)

Kr, neked itt egy kép a tegnapelőtti esti étteremből, ami Neptun névre hallgat... A falat a vakolatból mintázott állatok díszítik, valahogy így:

Ezeket készítettünk még 2 napja este, amikor 2 redes kommentelő volt + Ám, amire csak úgy rátaláltunk a parton. De mivel itt aztán minden van, nyilván fogok találni még testhezálló képecskéket is. Egy, ami talán mindenkinek tetszik? A helyi piac:

most rohannom kell, mert jön a takarítás!!! pá!

Lementünk a partra...

2011-08-02T03:16:00.000-07:00

Mert a reggeli páááánik (felhős égbolt, hűvös szellő), most, délre végre kisütött a nap.... Így várva várt tengerparti nyaralásunk is megkezdődhet .... (Azért értelmiségihez méltóan a felhők miatt azonnal a helyi múzeumban kötöttünk ki reggel, de mostanra kialakult az idő, úyhogy csak beugrottunk strandcuccért, ééééés, már indulunk is.... nem szívfájdításképpen, csak tényközlés...)

Próbálunk átfújni hozzátok is egy kis meleget, már beszereztem hozzá a legyezőt :D

Rendes blogbejegyzést majd este várjatok! KÉszültem meglepivel a rendesen kommentelő olvasóknak :D (az újaknak is majd kitalálok valamit...remélem...) PÁÁÁÁ!

Az utazás folytatódik...

2011-08-01T04:16:00.000-07:00

... és akkor másnap reggel úrja be kellett ülni a kocsiba és tovább szelni az autópályákat.... már ahol vannak... mert Szerbiában ugye épp építés alatt... Bulgáriában nem különben...

ELi "megnyugtatott", hogy a bolgárok összevissza vezetnek, közben kicsit isznak is és egyáltalán, jobb, ha óvakodunk tőlük....

De legalább Ingriddel minden rendben volt (Ingrid a kocsi, ha nem lenne elég egyértelmű), mert külön biztosított parkolót fizettek neki ELiék erre az éjszakára. A fegyveres őr (3 pisztolya is volt) megnyugtatta Bt, hogy a helyi maffia összes kocsija is ott parkol, tehát ha valahol biztonságban van, hát nála tuti. Tényleg, meg is úszta egyben az éjszakát...

A bolgár sofőrök nagy része eészen normálisnak bizonyult, bár a helyi utakon B számított az ultrahipermegagyors kocsinak 130 km/órás sebességével, ami azért nem egy eszeveszett száguldás mondjuk a német pályákon.... Itt azok voltunk... (kivéve a Fittipaldikat, akik hajmeresztőporsésbéemvéskitudjamis stílusban nyomták, de az egy külön kaszt, melytől elhatárolódunk....)

Szóval Ingrid közeledett a maga 130-as sebességével, a kamion meg lehúzódott, hogy nuyugodtan elsuhanhassunk, ami annál is viccesebb volt, mivel 2 sávos autópályáról beszélünk, a nagyobbik fajta kamionról és egy Corsáról, ami azért nem az a tekintélyt parancsoló méretű csodajárgány... (ezzel nem sértegetni akarom, csak az erőviszonyok felvázolásáról van itt szó)

Volt persze egy durva 2 órás szakasz, ahol a tenger felé vezető dugóban összesen 2 sávon nyomultunk a hétvégén hazatérőkkel, és 60 volt a max sebesség, de szerencsére utána újra kitágult a tér (2szer 2 sáv) s végül szinte gond nélkül elértük Sozopolt.

(Még volt benne egy brutál körforgalom Burgas belsejében, ahol volt vagy 4 sáv, bár a felfestések kb. mint egy kötésminta a betonon, s amíg B megpróbálta kitalálni, hogy hová is tartunk (ami nem volt több 3 mp-nél) elöttünk, mögöttünk és mindkét oldalunkon egyszerre próbáltak elmenni körülöttünk a bolgár autósok, amit nézni is rossz volt... )

A mellékelt képen a számomra legviccesebb táblát láthatod, a "veszélyes fekete lyuk" táblát, amit elég sok helyen láttunk Bulgáriában (a fekete lyuk rejtélye nyilván az ittenieket is foglalkoztatja...)

Az érkezés felejthetetlen volt... és nemcsak a 2 napnyi parautózás miatt... az otthoni utolsó óráimra gondolva elképzelhetetlennek tűnt az alábbi kép a műszerfalon:

És hogy az első vacsora képei se hiányozzanak:

(Találtunk hosszas küzdelem után egy olyan tengerparti éttermet, ahol nincs

bolgár népzene
bolgár lakodalmas
dél-amerikai pánsípzene
bolgár populáris zene (asszem, nem azonos a stílusunk)
70-es évek nemzetközi pop slágerei dobhártyaszaggató hangerőn,

hanem csönd van.... ki kellett alkudnunk a fentiek egyik light-os verziójával, ha nem akartunk éhen maradni...)

én ez laza szerb krumplival laktam jól (nem tudom, látható -e a mérete, ez kb egy hadsereg egyheti előétel adagja lenne, pedig itt sem főételnek adták...)

B pedig a halak nagy rajondójaként rémes szagokat csinált az asztalnál...

és némi bónuszkép:

Patchwitch újra úton...

2011-07-31T06:10:00.000-07:00

De ezúttal ismét nem egyedül és autóban... Kezdjük talán a tegnapi (tor)túrával... AZ úgy kezdődött, hogy 4 órakor akartunk indulni... De nem sikerült... 5kor végre (2 visszamenetel után - először a fényképezuő maradt otthon, majd a varrókészletem) útnak indultunk. 2 órával később "már" Ócsánál jártunk... Jah..az útépítés... Kicsit kiábrándító csak, amikor az ember 5kor elindul és 5.15kor már a dugóban ül szombat hajnalban, amikor tudja, hogy egy 11 órás út vár rá... (Gondolom ennél a pontnál szinte felesleges beszúrnom, hogy nem 11 órás lett, úgyis sejted).

Tehát a laza kis '45 perces dugó az autópályán' szakasz után továbbhasítottunk dél felé, ahol a röszkei határátkelőnél fagyott csak igazán le a mosoly az arcomról... a "Röszke 3.2 km" tábla mellett álltunk és már benne voltunk a határsorban.... hmmmm... talán nem kellett colna egy vállrándítással elintéznem a Család intő mondatait "Számoljatok időt a határ miatt!"... hát igen, az EU csapdája: az elmúlt 5 évben nem küzdöttünk ilyen problémákkal... már el is felejtettem a gyermekkori emlékeket, amikor még órákat lehetett a sorban tölteni...

Szóval ott álltunk, amikor az ablakmosó fiú megjegyezte, hogy ha át akarunk kelni, ajánlja a tompai határt, ahol egy kocsi se áll... Majdnem igaza lett, mert beléptetéssel együtt átjutottunk ott fél óra alatt, de ehhez 57 km extrát kellett autóznunk.

Szerbiában örömmel láttam, hogy lassan kezd felfelé kúszni a hőmérő higanyszála (na jó, digitális, de így sokkal képszerűbb, szóval így kell elképzelned), így papucsomban összefagyott lábaim kezdtek felengedni...

Egy-két szerb autós kaland:

egy ízben szóltam Bnek, hogy figyeljen, mert valami izé mozog az autópálya szélén: egy ember volt, aki ott guggolt (!!!) a sáv mellett, egyik kezével festette a vonalat, a másikkal elterelésképp integetett...
az autópályát sok helyen építik: (dicséretes, mi még szívtunk, de pár év múlva klassz lesz, és ők legalább TÉNYLEG építik, szombaton is DOLGOZTAK a munkások, nem csak néztek/cigiztek/telefonáltak/láblógattak...), volt is az útmunkák miatt az a fényeltelerő (a nyilak), de sajnos csak a pálya egyik oldalára jutott a gépből... a másikon egy szerencsétlen fickó integetett a sávban (!!!!) állva egy kis piros zászlóval...
a szerbek úgy közlekednek, hogy ha van 2 sáv (összesen), azon néha 4(!)-en mennek egymás mellett - gond nélkül előznek, így a leállósávon is kell menni (mert néha csak ott férsz el...ha életben akarsz maradni...)
az atópálya építés cseppet sem mókás: 6%-os lejtőn 20 percig állni, és 2 percenként 1 métert haladni, miközben a kuplungon kell állni még akkor sem tűnik jó bulinak, ha csak ballasztnak vagy a kocsiban, mint én...
a szerpentinen, ahol végig záróvonal van, és 60-as meg 40-es táblák, előzni tilosok, mert szűk, hegyomlás veszély van, alagutak keresztezik utadat és amúgy is örlüsz, hogy a lélegzetellálító látvány mellett vezetni is képes vagy, egészen simán nyomnak le, mert előznek... (még jó, hogy van fű az út mellett, legalább egy kevés....)

ÉS aztán

amikor a hetvenedik német felségjelű autó húz el melletted egy életveszélyes manővert követően, s már szidod az összes Jürgent, akit valaha is hátán hordott a föld, és véletlenül kilóg a könyöke a kocsiból, és észreveszed, milyen jó barna színe van, és gyanakodni kezdesz... valami megmozdul ott benn, a fejedben...
egy gondolat ficánkol...
nem. elhessegeted, haladsz tovább szépen...
aztán a bolgár határon a könnyeiddel küzdesz, amikor meglátod, hogy már megint mekkora a sor. Tudod, hogy minimum egy óra, ha valami csoda történik.
Na akkor felhívod a vendéglátódat, aki Szófiában vár rád, hogy sajnos, nem fogsz odaérni. Mire ő azt feleli, tudja, mekkora a dugó, mert az előbb mondta be a rádió....
erre a mondatra A gondolat újra ficánkolni kezd...
Mire ő a telefonban kiböki: MA MENNEK HAZA A TÖRÖK VENDÉGMUNKÁSOK!

Erre csak diszkréten kezded csapkodni a fejed a műszerfalba, mert megjelenik egy határőr...

-Magyarszki?-kérdezi:

-Igen, igen! - bólogatsz ezerrel, majd rájössz, hogy itt pont fordítva kéne bólogatnod, mert ez már Bulgária.. Vagy még Szerbia? Nincs időd gondolkodni, mert integetni kezd egy üres sáv felé mutatva. Mikor beállsz a sávba, int, hogy haladj tovább... Micsoda??? Régen volt enniyre jó érzés külföldön magyarnak lenni... Magunk mögött hagyván a kilóméteres török sorokat, a tömeget, behajtottunk Bulgáriába és meg sem álltunk a vinyetki pénztárig, ahol az összes mosolyomat és activity tudásomat latba kellett vetnem, hogy szerezzek egy hónapos matricát, az egy hetes helyett.. A bácsi a végére már ezerrel mosolygott (nem úgy a sorban mögöttem álló 6 méretes, középmorcos vendégmunkás, akik majdnem meglincseltek, de még időben távoztam).

Majd továbbhajtottunk Szófia felé, ahol a városi kalandok (Helló vadidegen főváros!) után ELi háza előtt találtuk magunkat (este 7 óra után valamivel), s átadtuk fáradt szellemünket az önfeledt szórakozásnak:

egy óriási bolgár hagyományos vacsi, a gyümölcstől a levesen és főételen át a desszertig, közepes mennyiségű alkohol, mérhetetlen mennyiségű csevegés, és egy óriási szundi várt...

Folyt. köv.

"Food, glorious food!"

2011-05-03T14:26:00.000-07:00

Hát, ma is elmentünk vacsizni.... Magunkkal vittük E. útikönyvét is, bízva abban, hogy segítségünkre lesz a választásban. Merthogy paella az nem volt :(
Tehát, megint csak megkaptuk a 2nyelvű étlapot (spanyol, katalán), és a 2 nyelv megint nem bizonyult elegendőnek....

Tehát előkaptuk a kis útikönyv gasztronómiai szótár oldalát, és elkezdtük kikeresni a kajákat.... Egészen szerencsések voltunk, mert vaslogikával és szótárral ugyebár mindenki tud választani!!!!

Ki is néztük az előételek között... (mondtam már, hogy nem lehet kibírni az itteni kajamennyiséget? Szóval a helyzet az, hogy esznek előételt, főételt és desszertet.... nade! az előétel normál tányéron van, én kb. ott szoktam jóllakni. Azután jön a főétel - szintén nagy tányéron, tele.... és akkor utána rátérünk a desszertre.... brutális! Így ma lightos napot tartottam, és nem ettem - mármint nem annyit.....) Tehát, gondoltuk, hogy egy előétel elég is lesz vacsorának.
Végig is néztük a salátakínálatot, K. diós-sajtos zöldsalátát választott.

Én a ház salátáját választottam ki, melyet krumplival és sonkával ajánlottak. Nagyon ínycsiklandozónak tűnt...

Meg is mutatom, mit hozott ki a pincér:
hát..... volt rajta zöld is....

Egy nagyon is sima nap margójára...

2011-05-01T13:52:00.000-07:00

Döbbenetes módon a mai nap teljesen zökkenőmentesen zajlott... Meg is vagyok lepődve, hiszen ez tőlem olyannyira szokatlan, hogy csuda.... Szóval Barcelonába mentünk, ahol megnéztük a Sagrada Famigliát és a Gaudi házat... Mindkettő hihetetlen épület.

És ki mondta, hogy a galambok nem szent állatok? A fenti kép talán bizonyítékul szolgálhatna...

Persze kinéztem, hol szeretnék lakni, az egyik itteni hölgy is kinézte, de úgy láttam, két család is egészen simán elférne ott... (B, azért ne aggódj, nem döntök nélküled :D :D)

A mai halpánik azért megvolt, szerencsére találtunk ehető halételt (így tengeri sügért nyomtam befelé...)

A kihívást az jelentette, amikor a két nyevű étlapról (mielőtt mindenki megnyugodna, a 2 nyelv: spanyol és katalán) kellett kiválasztani a vacsorát. Először bátor akartam lenni, de még jó, hogy nem voltam, mert valami gyomrot sikerült majdnem megrendelnem.... Még belegondolni is szörnyűség...

Remélem, a holnapi nap izgalmas (is) lesz, mert ugyan a helyek gyönyörűek voltak, de fényképen úgysem ugyanaz....

És Spanyolországot ezennel kinevezem az erkélyek országának.... Konkrét bizonyítékkal holnap szolgálok, addig lefotózok még pár (száz) erkélyt....

Barcelona - jövünk!

2011-04-30T15:02:00.000-07:00

Ma hajnalban a kis csapat elhagyta Magyarországot, hogy Barcelona felé vegye az útját... Szinte minden simán ment, leszámítva, hogy egy bőröndöt elhagytunk út közben, így a délutánt shoppingolással kellett kezdenünk, hogy legyen miben léteznie....

A Lufthansával kapcsolatos állításaimat vissza kell vonnom, a mai müzli zseniális volt a repülőn....

És hát majdnem Barcelonában vagyunk.... majdnem pontos információkkal érkeztem... az a 150 km szinte nem is észrevehető....

Az esti (vagy éjszakai?) étkezés egy halétteremben történt.... Na, most: én már igazán ugyebár a halakkal sme vagyok kibékülve, de a végén már próbáltam legalább egy kis halban reménykedni... De nem! A tengerben található összes herkentyű felvonult a legkülönfélébb közegekben....

B, be kell látnod, hogy egy hős vagyok! Kagylót kellett ennem (mert az legalább nem kacsintott rám a tányérról, úgy, mint a rák...), amitől a gyomrom úgy felfordult, hogy borral mostam le... Nem mondom, hatott, csak ne kezdtem volna annyira izzadni utána....

Mondjuk, mielőtt mg mind sajnálni kezdenétek, hogy itt fogok éhen halni, mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy a tejszínhabos eper biztosítja túlélésemet!

Igazából rengeteg vicces dologról mesélhetnék még, de már holnap van és majd legragad a szemem...
Holnap: irány Barcelona! (de most tényleg!)

Templomok

2010-10-27T10:38:00.000-07:00

Az egyik délután, Daviddal (a francia fickóval) templomnézőbe mentünk. Úgyis ott volt a Szt. Mary, amiről mindenki azt mondta, hogy gyönyörű belülről. Végre egyszer még nyitvatartási időben (tehát 4 óra előtt bejutottunk). Jellemző, hogy ez is csak úgy sikerült, hogy lekéstük az Ironbridge-be menő buszt.... 20 mp-cel.... és a sofőr csak integetett, hogy nem fog megállni.... és nem is állt meg...

Tehát a Szt. Mary nagyon szép üvegablakokkal rendelkező templom...
Valahogy ilyen:

Meg ilyen:

És aztán továbbmentünk, és David megkérdezte: Kérsz egy kávét?
Micsoda?-kérdeztem én és arra gondoltam, már megint baj van az angoljával...
Kérsz egy kávét? - ismételte meg és mosolyogva a sarok felé mutatott:

Azt hittem, viccel.... De nem... Erre akkor jöttem rá, amikor kifelé menvén megláttam ezt a táblát....

Azon pedig már nem is csodálkoztam, hogy az anglikán templomokban sorra láttam ilyesmire utaló táblákat....

Jah, és még én vagyok kávéfüggő?????

Megtaláltam Harry Potter házát!

2010-10-20T06:30:00.000-07:00

Szóval amikor az ember külföldön jár (vagy ismeretlen helyen, vagy egyszerűen csak épp nagyon élvezi az életét) és még ráadásul blogol is a barátainak, többszörösen nyitott szemmel jár új és új témák után kutatva.

Így történt ez velem is, így van az, hogy a pendrive-omon összegyűjtött fényképek várják a blogra kerülést.

És mivel úgy látom, szívesen olvastok, akkor jöjjön a pontosan 1 héttel ezelőtti bejegyzés (igazából már kedden akartam írni, de akkor még nem tudtam, hogy egész héten esélytelen leszek)....

Tehát az egész a reggeli varázslattal kezdődött, amikor egy fél órás séta után - mely közben átszeltem Shrewsburyt - kikötöttem a pályaudvaron, ahol a török ifjúra kellett várnom, hogy együtt menjünk taxival a városon kívüli iskolába. A reggel elég hideg volt (ott vacogtam a szép nadrágban és nem akarjátok tudni, hogy miket gondoltam az angol iskolákról és az ő szabályaikról), amikor benéztem a pályaudvar melletti utcába és ezt a gyönyörűséget láttam:
Látjátok, ahogy a pára ráült az utcára? Pont mintha varázslat történt volna. A mágust nyilván csak pár perccel késtem le....

És aztán este, hazafelé baktatva megtaláltam Harry Potter házát! Sose gondoltam volna, hogy egyszer magam is láthatom, de ahogy az utcán hazafelé sétáltam (egy végtelennek tűnő utcában laktam, ami tele volt gyönyörű házakkal - mármint nekem gyönyörű, mert szeretem az angol stílust) nézegettem az ajtókat, a kerítéseket, az embereket, a kukákat, mindent.... és akkor ezt láttam:
Ha jobban megnézitek (hihi, segítek, mert én is közelebb mentem, hogy jól megnézzem):

A házszámok jelentik a kulcsot: Szépen sorban növekedtek egyesével, de a 105 után és a 106 előtt volt egy üres ajtó. Még az elhelyezkedése sem szokványos....

Megtaláltam!!!!!! :)

Itthon....

2010-10-18T10:35:00.000-07:00

Bocsi, Julcsi, de sajnos nem tudtam ellopni az ágyneműt neked, mert
1. nem volt ötletem, hova tegyem
2. nem tudtam elképzelni, mit is mondhatnék
3. akkor el kellett volna hoznom a párnahuzatokat is....

De mivel olyan édesen írtál róla, minden este mosolyogva aludtam el. Köszönöm!

Az útibeszámoló folytatódik, ha gondoljátok (de ha gondoljátok, akkor írjátok meg, mert különben nem tudom, hogy gondoljátok).... De nem akarom senkinek sem rabolni az ideját, és bár van feltűnési viszketegségem (és nem is titkolom), nem akarok csak úgy az éterbe írogatni....
:D

I am flying.... home again... (Repülők....hazafelé)

2010-10-17T06:23:00.000-07:00

Ha az ember laptoppal utazik (na jó, maradjunk hűek a valósághoz: ha ÉN laptoppal utazom…) az többnyire leginkább szívást jelent. Tehát, átcipeltem őkelmét fél Európán, hogy aztán ne csatlakozzon a nyilvános ingyen nethez. Cipeltem napokig, hiába…

Eltűnésemnek az volt az oka, hogy a nénim gépe elromlott (bár, ha rosszindulatú szeretnék lenni, egyszerűen csak azt mondanám, eldugta – merthogy szőrén-szálán eltűnt…), és persze a könyvtári hálózat is lehalt…. Komolyan döbbenet, pedig ennyit még életemben nem voltam könyvtárban.

Szóval hiába fotóztam és találtam jobbnál jobb témákat, nem tudtam megosztani veletek. (De legalább vettem a néninek 2 új átalakítót a szétégettek helyett…)

Nem érdekes….

Tehát, amikor reggel kiderült, hogy őkelme nem laptoptáskában van, hanem sima hátizsáknak és így nem számít laptopnak (illetve a táska számít külön poggyásznak), akkor kicsit kezdett gáz lenni… Merthogy a Lufthansás néni a legkevésbé sem volt kegyelmes/megértő/kedves…. Viszont bazi nehéz, tehát önmagában kitölti a kézipoggyász súlyát… Kár, hogy ezt nem tudtam hamarabb….

Na, ezek után az ember végre kap egy nyomorult jegyet, amikor minden egyes homija a „másik” futószalagra kerül (a „másik” futószalag az, ami az ablak mögött van, ahonnét nem tudod elvenni). Viszont jön a gumikesztyűs ember, és ha eddig nem érezted elég rosszul magad, akkor itt a pillanat…. Több dolog is beugrott a zöld gumikesztyűről: először egy sima műtő – már ez is sokkoló volt… Utána meg a szoba, ahol kivagdossák belőled a kis zacskókat a szúrós tekintetű emberek – asszem egyáltalán nem kéne TVt néznem…. Na, mire az én cuccom jött, már valszeg hófehéren remegtem, mert a gumikesztyűs ember (akiről számomra csak ekkor derült ki, hogy egy fiatal srác) sorra kérte az elnézést, és magyarázta, hogy ne aggódjak…. ÁÁÁÁÁ, nem aggódtam. Főleg akkor nem, amikor a táskámból egyesével kezdte kiszedegetni az ÖSSZES cuccot… Még a ceruzákat is a tolltartóból…. Amikor már a táskám oldalán lógó 10cm-es plüssmackó pocakjához nyomogatta a detektorát, gondoltam, már nem lepődhetek meg. De amikor a Shakespeare kötetembe is belelapozott, már tudtam: ezek itt kérem nem viccelnek…

Szóval a 2 bödönből az egyik a laptop miatt akadt fenn, a másik meg nem tudom miért, de kicsit örültem, hogy a varrókészlet abba a táskába került, amit kézitáskának akartam hozni, de az undok néni benyomott a raktérbe (itt jegyezném meg, hogy aki a neki szánt ajándékot darabkákban kapja meg, az ne nagyon haragudjon rám, mert az adott helyzetben nem sokat tudtam tenni…. Viszont mellékelek pillanatragasztót, illetve kiskanalat – használatnak megfelelően – a termékekhez….Bocs….)

Hát, mit ne mondjak…. És még csak reggel 7 óra volt….. (Jó hír: nagyon biztonságos Karácsonyunk lesz, és Halloweenunk úgy szintén!)

Jelenleg a 4 órás várakozási időmet töltöm a frankfurti repülőtéren, ahol most véletlenül volt szék, de nyilván nem fogom tudni fellőni ezt a cikket, csak miután hazaértem….

Viszont mivel maradt egy csomó kép (amit direkt a blogra fotóztam) és több téma a tarsolyomban, szívesen megírom őket útibeszámolóként, ha valakit érdekel…. Csak aggódni nem kell már, hogy rossz helyre szállok (jövő időben már csak 1 lehetőségem maradt, ám a múlt annál viccesebb sztorikat rejt)….

Ja, és teljes 10 percre volt egy saját vonatom! J Ugye ugye? Mire jó, ha az ember egy olyan kényelmes országban, mint Anglia 5-kor vonatozik (tök sötét jéghideg hajnalon) és az utolsó állomást a – lassabbik, de – walesi vasútvonal szerelvényén teszi meg, ahol a kalauz ismerősként köszönti (már több, mint egy órája együtt utaznak) és megkérdezi: „Jól vagy?”

Meg kell mondanom, bármennyire is hülyék, sajnáltam otthagyni őket, mert valahol – mélyen legbelül – azt hiszem, rajongásig szeretem ezt a népet, amelyik nem tudja az út rendes oldalát használni, képtelen normális konnektorokat gyártani, 1 amperes átalakítókat készít, amik már a fogkefe legerősebb fokozatánál is kigyulladnak, mindenféle idióta mértékegységet használ, amiket rendszeresen nem értesz (mérföld, meg pint, meg láb, meg font meg inch, mi vagyok én, számológép? Még jó, hogy az időt ők is órában meg percben mérik… Persze azért az időzónánál kell alakítani kicsit, de hálás voltam, hogy ez legalább ment….). Képtelenek rendes csapokat gyártani és pumpálnod kell, hogy öblítsen a WC, viszont mindent szőnyeg borít (na jó, a mosdó belsejét nem), tehát összezavarodsz, hogy a hotel/ház/nyilvános épület melyik részén vagy; ahol az iskolában tilos hozzáérni a gyerekhez (még jó, hogy nem csuktak le), viszont farmerban nem mehetsz be, szóval igen, van egy-két hülyeségük….

De azért mégis: szeretem őket…

Török pasik és kábelszag

2010-10-11T08:34:00.000-07:00

Ma nagyon kalandosan jelentkezem. Ha olvassatok ezt, akkor B feltoltotte nekem megint (Feltöltöttem, a képek csak illusztrációk :) - B.).... Szoval most mar rendeszeresen jarok konyvtarba (eletemben nem voltam meg ennyit), mert itt legalabb van net. Bar ebben a konyvtarban nem lehet blogolni, ugyhogy max felsiker.

Szoval a tegnapi nap szinte atrocitas nelkul telt el, nem is tudom, hogyan lehetseges ez. Egyetlen aprocska dolog volt csak, amikor bezartam az ajtot (ami eleg trukkos volt), de valojaban egy gyanutlan holggyel talalkoztam ossze, aki siman bejott a "bezart" ajton.... Ize , az oltozekem kisse hianyos volt...

Eztr a hetet iskolakban toltom.... Hat ize, tapasztalatnak minden esetre kivalo.... Most, hogy a szetegetett konnektorok helyett vettem ujakat, talan lesz kep... Bar mar nem merek igergetni...:(

Tehat, a hulye angolok (mert tenyleg hulyek) nem csak standard atalakitokat gyartanak a hulye konnektoraikhoz (amik nem illeszkednek az europai szabvanyhoz... csak ugy, mint a mertekegysegeik, vezetesuk......stb), hanem 1 ampereseket is. TT kollegamnak ez biztos mondana valamit, velem nem igy volt (igazabol meg sem neztem, annyira nem gondol az ember ra, hogy ezek ennyire kuloncok). Tehat a laptop kinyirta mindekettot, igy volt egy kis panik. De hala A-nak, megnyugodtam, es Bnek is, mert nelkule nem jutottam volna el a konnektoruzletbe).

Tehat a hetet a torok pasival toltom az iskolaban, aki hmm.... kedves.... tanal tulsagosan is.... olyan torokos, ha ertitek, hogy ertem.... (igen, anyukam, ugy, ahogy gondolod). Szoval o meg egy dohanyzo asztalnak is ezerrel udvarolna....Mindegy, kulon voltunk ma. Es en huztam a rovidebbet..... A magyaros vendegszeretet szamomra mindig legenda volt, de most mar ertem mirol beszelnek. Az egy dolog, hogy nem mutattak be az osztalynak, de hellyel sem kinaltak, igy kb. 15 perc kinos acsorgas utan megprobaltam kitalalni, hol nem leszek utban es leultem. Ez lehetett a kulcs, mert utana szoba allt velem Tanar 2 (igen, jol ertitek, 2 tanar van egy teremben) es segithettem neki elokesziteni a rajzorat. A szunetben megpuhult a masik is, de a delelott nem volt valami kellemes. Megneztem, hogyan lehet erintes nelkul tanitani, es orulok, hogy nem itt elek. (Bar a felszereltseg es a stresszint tekinteteben durvan elorebb vannak) Kerdezett a sulirol, es meglepodve mondta, hogy ez az itteni 60as evek.... Ha tulzott, akkor 70es....

Nem kene kicsit gyorsitanunk?

Allati hideg lett, ugyhogy a szep nadragomban itt didergek es utalom, hogy itt a tanarok nem jarnak farmerban... Ez is egy ujabb angol szokas.... grrr.... (az viszont senkit nem zavart, hogy a tanero torokulesben ult az asztalon, amit persze - mar az asztali reszt - en is megteszem, de legalabb nem tettetem, hogy szep ruhaban kell menni....)

Kellemes perceket!

A vécék, a fürdők és Chester

2010-10-09T16:12:00.000-07:00

Sokat gondolkodtam róla, hogy hogyan is kárpótolhatnálak benneteket a hiányzó nap miatt, és hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a mindennapi apró kis helyi viccekkel szórakoztatlak titeket. Chester pedig úgy került a képbe, hogy félek, a kultúrát is számonkéritek rajtam, szóval lesz itt pár kép, hogy ne érhesse szó a ház elejét.

Amúgy fantasztikus érzés, hogy a saját gépemen írok, amin ékezetek is vannak, és nem keverték össze a tetején a billentyűket... Valamint Eili nem szabályozta be a nethasználatot, így nem füstöl az ujjam gépelés közben.... Szokatlan...

Tehát néhány fotó:

Hogy mindjárt a közepébe vágjak, fenn a Hotel egyik vécéje látható... Nem, nincs semmilyen különös abban, hogy már másodszor jön elő a téma (vagyis nem vagyok mániás), de ezek itt ugye lagalábbis furák. Tehát, belépve a földszinti toalettre új értelmet nyert az "Elaludtál a vécén?" kérdés. És igen, tényleg furák ezek a bútorok egy vécében... Vagy csak én tudtam rosszul korábban...

Ez meg itt a mosdó, mert ugye h kifelé jön az ember, hát mégiscsak útba ejti azt is...... Nektek nem fura semmi?

Segítek, talán ezen a másik képen (fotó a jelenlegi lakóhelyemen készült) jobban látható:

Hát igen, feltesznek 2 külön csapot. Adalékként talán annyi, hogy az egyikből olyan hideg víz jön, hogy a vér szó szerint megfagy az ereidben, a másik viszont égetően forró (mondhatnám azt is, hogy főzővíz). Itt van kihívás abban, hogy kezet moss. Tényleg akarnod kell, hogy meg tudd tenni. Csak ide-oda rángatod (nagyon gyorsan) a kezed és reménykedsz, hogy kb. langyosat fogsz érezni... vagy nem.... :)

Na és akkor Chester (ami Shrewsbury után nem annyira nagy szám, mivel S. gyönyörű és nehéz felülmúlni.... Nem is sikerült...)

Chester egyik elég régi hotelje, Viktória királynő építtette, aki halálakor csak kb. 3 centivel volt nagyobb hosszában, mint széltében....

utcai látkép (semmi extra)

A fenti házban egy fogorvosi rendelő működik. Lefordítom, hogy mindenki együtt nevethessen (a felirat állati régi, kb. 2 századdal korábbi, a fogorvos nyilván nem): "Az Istentől való félelem az élet forrása."

Mára ennyi, holnap újra jövök. Addig is bye!

kis szunet...

2010-10-08T07:54:00.000-07:00

Hat, ujra a fedelzeten.... Szoval tegnap mindenfele dolgok tortentek, amik miatt nem tudtam irni es most kicsit aggaszto a helyzet. (marmint blogszempontbol, amugy termeszetesen jol vagyok. Mar mindenki crazy/ orult-nek hiv, illetve moving pity/ kb. mozgo problema a masik becenevem)

Szoval tegnap este kiderult, hogy a nenim laptopja szetment (asszem, nem en voltam) es mondta, hogy nyugodtan dugjam bele a sajatomba a netjet... Csak ugye kiderult, hogy a neni elfelejtette a titkos kodjat, de zart a nethozzaferese, szoval nem tudok netezni.... Ekkor picit ideges lettem (a tegnapi temahoz egy csomo foto is csinaltam), de gondoltam, majd ma. Felmentem a szobamba feltolteni a kepeket a laptopra, hogy ma magammal tudjam oket hozni a konyvtarba... Ekkor lemerult a laptop, ami eleg fura volt, merthogy be volt dugva.... Kiserletezos modszerrel kideritettem, hogy megoltem az atalakitot (mind 2t. ugye ezek itt nemcsak rossz oldalon vezetnek, de a konnektoraikat is ugy csinaljak meg, hogy senkinek se legyen jo), szoval ra volt irva, hogy csak fogkefenek meg borotvanak, de 1. a neni nem szolt 2. feherrel irtak a feher muanyagra 3. ez is hulyeseg 4. meg mindig figyelmtelen vagyok , igy nem olvastam el. Szoval asszem szetegtek..... most ugye se kep, se szufla, se net... eleg gaz... de megszereztem az olasz csajok jelszavat, igy most 3 adagban probalok itt blogolni (amig le nem fulelnek es ki nem dobnak a konyvtarbol csalas miatt)...

Tehat kepek majd a hetvegen (megyek Eiliekhez Bristolba, kiprobaljuk, hogy a szobaban macska megy-e, illetve buliiiiiii lesz - es igy nem leszek ott a vallasos ebeden... vagy lehet, hogy elmarad? hmmm. a nenim krakkoba utazik 3 napra..... durvan be van tablazva.... ja, es kiderult, hogy 65 eves... leesett az allam...)

Hazafele meg megprobalok beslisszanni az olcso boltba atalakitoert.... legalabb 1 normalisat vissza kene adni a neninek+ lenne gepem, ha nincs is, de legalabb a kepeket fel tudom tenni...

Tehat a tegnap este is mokas lett:
A nenim vallasos orat tartott az egyik nappaliban, de mivel a masik nappali ossze van nyitva a konyhaval, mindenkepp kellett volna csevegnem, es zavartam volna, igy nem mentem haza.... meg kicsit para is, mert elozo este egy regi tanar muki evett nalunk, aki bar eleg aranyos, de minden mondatom minden szavat kijavitotta+ az osszes kiejtesi hibat, es amikor magamat javitottam, kozbeszolt, hogy "good!"(jo). Hat, ujra boldog vagyok, hogy en nem csinalom ezt a suliban.... Probaltam nem szolni semmit es teletomni a szamat, de akkor meg kerdeset tett fel (most akkor arrol nem beszelek, hogy bizonyos szavakat pl. timfold sajnos nem tanultam meg korabban, ami nyilvan szornyu hiba, de most egyutt kell vele elnem).

Nos, ezert ugy dontottem, csavarogni fogok, ami itt nem konnyu, mert
1. nem fogo egyedul kocsmazni
2. tok hamar zotetedik es akkor nem tudok fotozni
3. hideg van
4. minden zarva.

Igy aztan a konyvtar fele vettem az utam, ami mokas volt, mert majdnem minden csoporttaram itt volt (ja, kozben en boltokat derittem fel, de tobbol is kidobtak... A legdurvabb helyen egyszeruen leoltottak a villanyt es kikapcsolatk az automata ajtot igy orultem, hogy egyaltalan kijutottam).
Itt tehat osszetalalkoztam az olasz csajokkal, akiknek nincs itt eni csaladjuk, igy vacsorajuk sincs, tehat minden este setalgatnak (orakig, mert 8 elott nem birnak vacsizni, mivel otthon kb 9-10 kor esznek) es keresnek vacsihelyet... Ami itt nem tul egyszeru hadmuvelet, mert vagy nincs, vagy nem tudod kifizetni (meg ok se), mert hotelek...

Tehat vegul kikotottunk egy Fish and Chips boltban (amit en talaltam elozo nap hazafele menet). Egesz nap ehes voltam (pedig altalaban nem tudom megenni a kajat, mondjuk azert, mert telepakolnak csokival meg banannal meg muzliszelettel, ami mind edes... szoval kellett valami sos....) Igy beultem veluk kajalni (de addigra mar 7.30 volt), a fish lelogott a tanyerrol, a chips egy naaaagy halom volt. Nem annyira ertettem az etlapon levo szavakat (ismeretlen halfajtak, tengeri herkentyuk es kodolt helyi csemegek), igy majdnem sikerult terhes halat rendelni (a haltesten rajta vannak a kaviarok, de meg a latvany is szornyu, a szagat meg nem akarjatok tudni - csak nagyon elvetemulteknek jo)
Szoval miutan durranasig jol laktam, rajottem, hogy most haza kell mennem vacsorazni, es megbeszeltuk, hogy egyutt eszunk a masik nenivel, aki tegnap ert haza.....
Hazaig (kb 20 perc seta onnan) ugraltam, hogy lemozogjam a kajat. A vallasos ora elhuzodott es a nenimet telefonon kerestek, igy csak 9kor kezdett fozni, aminek nagyon orultem. Kb 10kor kajaltunk, mondtam, hogy lefekves elott nem szeretnem nagyon teletomni a hasam, igy csak egyszer kerek.... Hat nem is akartam jobban teletomni...

Viszont a kaja jo volt es mar egeszen jol ertem az olaszokat (az egyik nem beszel nagyon angolul, a masik csak nem annyira ert es mindezt durva akcentussal nyomjak... viszont edesek, es mind a 100 szavas olasztudasomat fel tudtam veluk hasznalni...)

Ma tehat ennyivel kell beernetek, holnap kirandulni megyunk Chesterbe (innen eszakra van) , es este visznek Eiliek Bristolba, de naluk legalabb tuti van net, es ha nagyon szepen mosolygok Arkra, akkor biztos megengedi, hogy hasznaljam, szoval majd irok es talan kep is lesz, ha meg nem zartak be a boltok es talalok egy nyomoronc atalakitot.....

Meg mindig nem esett, ami nagyjabol csodaval hataros (vagyis de, egesz ejjel, de az nem gaz...)
Legyetek jok, irjatok nekem sokat, de ne politikait, kerlek! Eppen eleg nekem, hogy ugy neztek ma ram a nemet csajok, mint egy veres husra, amikor kiderult, a smotty mar elerte a Dunat... Magam valami tradicionalis angol vacsorat fogok ma fogyasztani....

Jo hetveget! :)

Masok elete...

2010-10-06T14:20:00.000-07:00

Nos, a mai napom olyan volt, mint mas (normalis) embereke altalaban lenni szokott - marmint szerintem.
Szoval ma vegre lesz idom valaszolgatni a kerdesekre.

Kicsit ugyan ossze vagyok zavarodva, mert:
1. megittam fel liter sort egy pubban (marmint erdei gyumis cidert, azok kedveert irom, akik majd ugyis belekotnek a pontossagomba)
2. a mai napon azt mondtak, hogy amit eddig tanultam az angoltanitasrol, azt kidobhatom a kukaba... most epp ujraepitem a tanari enkepemet...

Tehat a nenik: szoval a nenik ketten laknak ebben a hazban. Regi baratok es egyszerre kerultek maganyos es nehez helyzetbe 13 evvel ezelott es elhataroztak, hogy kozosen vesznek egy hazat (mivel egyedul nem volt eleg penzuk).... (mondjuk az itteni arak mellett nekem kb 5 barattal kene Bn kivul osszekoltoznom, hogy legyen eleg penzunk a hazra...) Az egyikuk altalaban itt van velem, de nagyon sok mindent csinal, a masik pedig sokat utasik a munkaja miatt (de holnap itt lesz, sokkal fiatalabb es nagyon kedves). Melyen vallasosak, bar jelenleg a hazban mindenki mas vallasu.... Nagy tarsasagi elet van itt a hetvegeken, het kozben meg a bortonben dolgozik onkenteskent.... (most hetvegen nem lesz, mert Krakkoba utazik igy vagy en sem leszek itthon vagy netezek egesz ejjel :D)

Es a masik balek dolog, amit eddig elhallgattam (bar eleg jellemzo) is tenap tortent, csak olyan suru sokkos este volt, hogy elfelejtettem a reggeli egest.
Szoval meg elozo nap hazafele talaltam egy Spart, ami veletlenul nyitva volt (emlitettem mar, hogy itt minden bezar 5 es fel 6 kozott? az eddigi egyetlen kivetel a M&S, ami 6 ig is kitart! Na es a fent emlitett bolt). Tehat bementem es megneztem, mit lehet inni (merthogy italt itt nem csomagolnak sose a kajahoz). Emlekeztem meg a legelso angliai nyaralasomrol egy markara (B kedveert, hogy tuti ram ismerjen: e epp akcios volt), finom uditok voltak, tobbfelelt is kiprobaltam belole akkor. Levettem tehat egy citromosat a polcrol (kb. 3/4 literes, vagyis a tokeletes meret) es tegnap reggel vidaman magammal vittem. Nagy betukkel rajta volt, hogy nem tartalmaz hozzaadott cukrot, igy nagyon buszke voltam, milyen egeszseges vagyok (a neni is az, egeszsegesen etkezunk). A szunetben aztan jo nagyot kortyoltam bele, majd kisse elfacsarodott az arcom. Nem volt nagyon edes, kellemesen savanykad volt, de megis kisse tomenynek tunt. Mar epp kezdtem a francia csjszival kozosen fikazni az angolok izleset, amikor a tanar, Mark odalepett es csendesen megkerdezte, hogy egeszen veletlenul nem szorpot iszom-e? Na, ekkor olvastam el a hatuljan a kicsi betus feliratot es, lass csodat, a tomeny szorpot kortyoltam lelkesen bar kisse elfacsarodott arccal. Csak tudnam, minek tanultam annyit angolul, ha meg mindig ilyen szituaciokba keveredem, a nyelvtudas - mint a mellekelt abra mutatja- nem segit.

Tessek irni, ha eletben akarjatok tartani a sztorikat (es engem)! Megyek, mert ma aztan igen lassan gepeltem.... (bar nem szol ram, megsem akarom, hogy nagyon nehezteljen....)

A masodik keddi bejegyzes

2010-10-05T15:00:00.000-07:00

Ez itt az agy, ahol alszom es a szobam... A birminghami repteren (elso nap delutan a masodik kaveval, hogy kitartsak Shrewsburyig...)

A Frankfurti reptener, miutan nagy nehezen talaltunk egy ulohelyet...

B szerencsesen feltette nektek a tegnap sikertelen "takaro alatti" bejegyzest. Nagyon orulok, hogy mind jol szorakoztok, feladatom (es ennek a blognak is) a szorakoztatas.... Bar abban biztos vagyok, hogy a ma esti kalandomat nem fogjatok elhinni, pedig kb 3 ora alatt tortent az egesz... JO szorakozast hozza!

Tehat ma iskola utan Shrewsbury varosat tekinthettuk meg egy idegenvezetovel. Mindent kivulrol neztunk meg, mert kb 5-kor minden bezar (bar a nagyon meno boltok akar fel 6/6ig is kitartanak)....

Szoval utana elmentem a konyvtarba, mert ott ugye van ingyenes net.... Hat tenyleg, es ma 8-ig volt nyitva, orultem is, mint majom a farkanak, hogy akkor majd most en mekkorat blogolok?chatelek/mailezek.... Hat, majdnem.... Kaptam jeszt meg belepokodot, mar epp kezdtem nyugodtan irogatni, amikor a futkoso betuk tajekoztattak, hogy mar csak 10 percem van, mert 30-ban van maximalva csucsidoben a hasznalat.... Probalkoztam extra idoket kerni es kozben alati gyorsan gepelni, de egyszercsak lekapcsolodott a gep, bezart mindent es jol kivagott a rendszerbol.

Ekkor a velem levo 2 olasz holggyel megneztuk a konyvtart, ami egy nagyon regi epuletben van es nagyon szep, erdekes kombinacioja a regi es modern dolgoknak. A padlasteremben (is) ezerrel fotoztunk, amikor eszrevettunk egy eleg morcos oreg urat ucsorogven... S. mondta is, hogy menjunk gyorsan, mert lathatoan zavarjuk ot, de C eppen eltunt a polcok kozott, igy meg egy ideig az ajtoban acsorogtunk azon morfondirozva, mennyire zavartuk meg az embert.... Aztan elmenekultunk a helyszinrol, a holgyek a mellekes helyiseg fele vettek az iranyt, en pdig megtettem a tiszteletkoroket a konyvtarosoknal ez agyba-fobe dicsertem az epuletet (mondjuk nem volt nehez, mert tenyleg nagyon szep). Ekkor hozzam lepett a morcos oreg ember es megkerdezte>On egyike a holgyeknek a padlasterembol? (mint amikor a gyalog galopban felteszik a kerdest, tudtam, hogy nem fogom eltalali a jo valaszt). Igen - feleltem, mire nem olt meg (bar kicsit aggodtam), hane egy hosszu tortenetbe kezdett a gyerekkorarol, amikor o meg ide jart (korabban iskola volt az epuleben), megmutatta, hove koltozott a suli es aztan a magyar nyelvrol kezdtunk csevegni. Mire a holgyek visszajottek, egy mosolygo kedelyes oreg mukit lattak velem tarsalogni.... Nem hittek a szemuknek.

B elkuldte nekem a wifivel rendelkezo helyek listajat a varosban, igy a kozpont fele vettem az iranyt. A Fo teren nagyban fotoztuk a gyonyoru regi epuleteket, amikor egy kozepkoru angol muki lepett oda hozzank, es elkezdte magyarazni az elottunk levo epulet multjat.... Kiderult, hogy a kozepkori epulet tetejeben jelenleg egy mozi es egy kavezo uzemel, igy bementunk. Kiderult, hogy az egyik Net-helye voltunk, igy elkoszontem a holgyekol, rendeltem egy kavet es vegre lattam ertelmet annak, hogy 3 napja 1 kg-os taskaval maszkalok:elohuztam a laptopot es csatlakozni probaltam.

Csatlakozni ugyan nem sikerult (bar B megprobalt telefonon utmutatast adni, igy legalabb a szamlank magas lesz...), de kozben odalepett egy fiatal srac es megkerdezte, leulhet-e. Nem vagyok az a "leulok melle jellegu csajszi", de arrebb pakoltam a tonnas cekkeremet es tovabb probaltam csatlakozni. Sajnalatomat fejeztem ki neki, hogy antiszocialis leszek. Nem nagyon zavartatta magat es beszelni kezdett. Egy drabig lelkesen erdeklodott a szallasom irant, aztan kiderult, hogy Londonbol jott, holnap kellett volna neki erkeznie, hogy talalkozzon a szuleivel, de elnezte a naptart es most nincs hol aludnia. Na, ekko megkerdeztem, hogy mivel foglalkozik. Mondta: Muvesz vagyok. Ekkor mar egyaltalan nem csodalkoztam....

Epp elkoszontem tole (merthogy kozben talalkam volt a magyar lannyal es az egyik torokkel egy esti iszogatas erejeig), amikor megszolitott egy holgy (magyarul!!!!). 1 hete koltozott ide a ferjevel (aki angol) 2 evre es nagyon boldog volt, hogy magyar szot hall. A mozi epp kezdotott, igy a ferje elrancigalta, en meg ott alltam a kozepkori falak kozott, kezemben a laptopommal es nem hittem el ezt az estet....

Most pedig a nappaliban fustolok, es irom nektek ezt a kis szosszenetet. Bocs, hogy a kepek sajnos nem tudnak frissek lenni, csak tegnapiak, mert a maiakat ma ejszaka fogom tudni feltolteni a takaro alatt - bar ma talan nem kell takaro, annyira javul itt a helyzet) ... Megyek aludni, ti mar ugyis mind alszotok! Papapapapa!

A hiányzó post

2010-10-05T10:35:00.000-07:00

A németek praktikus érzéke viszont valahogy elveszett a reptér környékén. Vannak azok a helyes kis monitorok, amiket jól lehet látni a váróteremben (elvileg, de gyakorlatilag csak néhány székről), erre írják ki a járatokat (elvileg, de gyakorlatilag csak óriási Lufthansa feliratok voltak, mintha ez segítene, vagy 100 járatuk megy…

A birminghami gépre való felszálláskor gondoltam, hogy nem fogom megnyerni a népszerűségi versenyt, mert Pancsika SMSére válaszoltam a lépcsőn magam elé engedve mindenkit (miközben persze az ablak mellé szólt a jegyem J) A gépen aztán több mosolygós steward várt bennünket, bár némi aggodalommal töltött el, amikor 2 pilóta leült az előttem lévő székekre… (Nem, nem rontottam el a dolgokat és nem a pilótafülkében foglaltam helyet…) Ezért is volt furcsa az egész… Bár azt hiszem, volt elöl is kettő….talán….

PS: B, legközelebb gondold át kétszer is a „jó szelet kívánságot”, mert végig lötyögött a narancslém, a második járaton meg tengeribetegség fenyegetett…Kívül óriási víz-eső-, közben billegtünk… J

2.rész

A birminghami repülőtéren eltöltött 2.5 óra kissé hosszú volt, mert nem találtam várótermet (mármint székekkel). Csak a ’special assistance’ részben volt hely, s bár én elég special (különleges) vagyok és assistance (felügyelet) is elkelt volna, mégsem tartottam illőnek beülni.

Felfedeztem inkább a környéket (15 kg cuccal a vállamon), s eldöntöttem, hogy visszafelé vonattal megyek, mert egy nagyon édes kis air-train (légi vasút= az épületek fölött megy) köti össze a vasútállomást a reptérrel.

Miközben vadul böngésztem a térképet, odalépett egy bobby (rendőr, abban a vicces lityakban, amitől azonnal mosolyra húzódott a szám) és megkérdezte: can I help you? (Segíthetek?) Tényleg, mint a könyvben: mosolyogva, angolos udvariassággal.

Aztán a buszmegállóban megismerkedtem egy szlovén lánnyal, s úgy döntöttünk, az a biztos, ha minden sofőrt leszólítunk (mellesleg a többiek is így csinálták). Szóval mosolyogva lóbáltam mindegyiknek az orra előtt a jegyemet (ami egy telenyomtatott A4es lap) kérdezgetve: are you the one? (Te vagy „az”?), amíg az egyik végre elmosolyodott s azt válaszolta: YES.

(Mellesleg, mivel mellőztem a hagyományos angol udvariasságot s a magam sajátos módján próbálkoztam, mind mosolygott…)

A lányról később ( a következő buszon) kiderült, hogy ugyanarra a kurzusra fogunk járni és Frankfurt óta ugyanazokon a járatokon utazunk….

Fél óra késéssel érkeztünk… A net necces lesz, jelen pillanatban alvást színlelve gépelek, a nénim kissé mintha fóbiás lenne a nettől… bár még vizsgálom az esetet…ha holnap találok netet, feltöltöm nektek (ez most úgy készül, hogy word docot készítek, majd pendrivera mentem s valahol feltöltöm).

Fotók vannak, vagyis lesznek….

(Egyébként próbált már valaki a hátán egy 11 kg-os táskával közvécét használni?)

Folytatas....

2010-10-04T12:39:00.001-07:00

OK, mindenki, koszonom a kommenteket, edesek vagytok!

Nagyon jol haladok, mert ma 25 perc lett, puhul, es ejszaka titokban begepeltem a tegnapi kis regenyt, szoval azt is feltoltom, igy, asszem eleg lesz a 25 perc.

A neni (bar kozben 2 lett beloluk) nagyon aranyos, csak kicsit konzerv. Igen, kicsit fura, de csak a net, egyebkent bajosak, szeretnek (es holnap lehet, hogy nem lesz itthon, bar engem meg pubba hivtak, szoval nem biztos, hogy itthon maradok a net miatt, bar majd ejjel gepelek a szobaban (csak annyira vekonyak a falak, hogy a takaro ala kellett tennem....). Vagy valami.... Szoval most akkor jon a tegnapi kisregeny, a pendriverol....

Az a helyzet, hogy utal engem a gep es nem masolja be a word
dokumentumbol a szoveget, ugy tunik, vesztettem, Nem tudja valaki, mit
kene tennem?

A mai napot azert roviden osszefoglalom aztan majd jon a tegnapi folytatas. Bocs, hogy ilyen benan, de tenyleg sikerult nemcsak terben, de kicsit idoben is utazni. (A tobbiek is hulyenek neztek, mert nincs net gondjuk), viszont itt 5 es fel 6 koott minden bezar (a osszes bolt, a shopping centerek, a konyvtar, szoval nem nayon van eselyem, mert akkor eresztenek ki a sulibol... viszont, B, ha idekommenteled a pubok listajat, ahol van net, akkor talan holnap egy olyanba megyek...azert minden nap hosiesen cipelem a laptopomat, csak hogy osszejohessen a blogolas...)

Szoval ma megismerkedtem mind a 17 csoporttarsammal. Van egy magyar lany (persze romannak alcazva mert Erdelybol jott, igy kicsit kellett magyaraznunk a tortenelmunkt, hogy a tobbiek is ertsek miert nem tetszett neki, mikor a torok srac leromanozta)... Szoval a torok srac rettentoen kedves, de kicsit idegesito, mert ennyit beszel, hogy meg en se tudok a szavaba vagni.... Nem tudjatok elkepzelni, viszont en mar tudom, mit ereztek nap mint nap, ugyhogy bocsi....

Vannak nemetek, olaszok, roman, a magyar csajszi, torokok, franciak meg egy belga lany. Ettunk torok desszertet es lenyomtak 3 orat szunet nelkul, majd 3 orat egy 5 percessel, szoval azt nem lehet mondni, hogy unatkozom. Hazatalaltam es a varos gyonyoru, szoval nincs gond igazabol, ez a net ugy kicsit fura, de tudjatok, hogy en sose utazom siman.

A franciak nem nagyon szolnak senkihez, a belga lany edes, a magyar csajszi is persze, a romannal is lehet beszelgetni es az egyik nemettel is sikerult. Az egyik olasz lany edes es mar erti amit mondok (ahhoz kepest, hogy mind tanar....), a masik a felet erti annak, ami tortenik, a harmadik meg szurke lo.... A masik torokkel nem beszeltem, a szloven nem tul baratsagos, bar szimpinek tunik... szoval meg puhitom oket :)

eili, draga, koszi a SMSt, majd kontaktalunk, lehet, hogy nem is gaz, hogy van macskatok :) Itt szegenyre rossz sors var, mert a enim kicsukta, ngyon aggodik, hogy befulladok, de nincs baj. Persze kohogok, mint allat, de mar otthon elkezdodott, szoval nem foghato a macskara, de nem fulladok vagy ilyesmi. Az emeletre, ahol a szobam van, nem johet fel... Moshatok is (vagyis mos majd nekem, szoval nem leszek budoske).

Ne aggodjatok! (A neni allatira aggodik, mondtam, hogy adjon nyugodtan almat, de nem mer... azt gondolja, orul, ha tulelem a macskat)

Ettem Poridgeot reggelire (zabkasa) es cottage piet (tipikus angol huskaja) egy teljesen valoszinutlen zoldseggel, amit meg soha eletemben nem lattam, de felig nyers volt, szoval ezuttal nem foztek tul :) Olyan,mint a kelkaposzta csak mas a szine meg az ize... sokat segitettem, ugye??

Holnap megnezem Shrewsburyt majd, lesz egy idenegvezetes...

Most asszem, mennem kell....

Legyetek jok es irjatok tavabbra is :)

Ah, es itt a haz, kaptam rola egy foto a nenitol :)

*marmint fenn van, mert valahogy nem akar ez az ize masolni, a laptopja asszem utal... nezzetek meg fenn

I am flying....

2010-10-03T12:28:00.000-07:00

Hu a nenim nagyon szigoru es csak 20 percet aptam az o laptopjan, szoval nincs ekezet es nem tudom, meddig jutok majd, de az ut soran eleg sokat irtam.....

1.resz
I am l am flying, I am flying through the dark night far away (Repulo, messze repulok a sotet ejen at) Ezt a dalt enekelgettem vegig az indulasnal. Akik mar mindent tudnak rolam, azok elott nem titok, hogz ha enekelgetes kozben kiderul, nem tudom a szoveget, azonnal helyettesitem mas /azonos szotagszamu es szerencses eseten hasonlo hangzasu parjaval. Igy ennek a dalnak is kb. 200 valtozata szuletett. Ezek egyiket veletlenul felhangosan sikerult eloadnom. Valoszinuleg nem volt tul kiemelkedo, mert a mellettem ulo Mr Taylor dobbent s egyben megutkozo pillantasokkal illetett.

De hogy az elejerol kezdjem, a 2 orat, amivel elobb kell kierni folyamatos sorban allassal toltottem. Egyikbol a masikba... Stresszeltem is rendesen, de idoben eljutottam a kapuig.

A kellemes fel oras varakozast a biztonsagi kapuknal masok stirolesevel toltottem, igy meg a kapuk elott levettem mindket ovemet es nyaklancomat, elsunnyasztottam az aprot a zsebembol es elohorgasztam a laptopomat. Az edesen mosolygo srac kozolte, hogy "kabatot le" majd "kardigant le". Remenykedtem, hogy nem kell folytatni es bejott, mert a cipolevetelt (es a tovabiakat) elkerultem.

A Frankfurtig tarto utat a mellettem ulo kanadai neni szorakoztatasaval toltottem. (Szegeny, nem tudta, mi var ra, mikor felszallaskor megszolitott.) Kellemes vot, bar picit urhajo feeling, egyenesen nagyjabol nem repultunk, csak felfele meg lefele.

A kicsit tobb, mint 3 ora viszonylag gyorsan eltelt (varakozas Fban) miutan nagy nehezen talaltam egy nyomorult ures szeket. (kozben majdnem rapakoltam egy fickora, mert nagyon lapos volt, ahogy ott fekudt es nem lehetett latni...)

A keresztszemes keszlet rendben meguszta az ellenorzest , bar Fban visszakuldtek meg 1 korre a taskamat, igy vidaman himezgettem zenehallgataskozben.

A repter tenyleg oriasi, igy negyedik probalkozasra meg is talaltam a kapumat kezemben egy 2foldi" kaveval ( a repulosrol hallottam mar, igy inkabb maradtam a leveknel / narancs es paradicsom/ ez utobbi kituno volt a felig medaralt borsdarabkakkal, amit kaptam hozza.

FOLYT KOV>

idom lejart, nem akarok visszaelni, holnap megyek kvzoba netezni es begepelem a tobbit....
eloljaroban annyit, hogy kedves, de van macskaja, mert nem annyira mentek at az adatok....drukkoljatok, hogy meglegyunk... cuupppppp

Jajmennyiminden

2010-10-02T11:55:00.001-07:00

Hát izé...... Öt óra után pár perccel kiszabadultam a börtönből (egyetem) és kezdtem az utazásról gondolkodni.... Ajjajj, még csomagolás-maradványok, apróságok már, de sok..... Némi halloweeni előkészület (van egy nagyon hosszan készülő csemege, ami ma lép át készülésének 2. fázisába, így át kell helyeznem, de erről most többet nem szólok, mert lesz, akinek meglepi lesz).... A gatyám és az övem már megvarrva, és csak azt találgatom, hogy mit felejtek el.
Persze 2 listám is volt, az egyik az ajtóra van ragasztva, az már rendben, a másikat viszont (ami tele volt és út közben írtam össze) sikeresen elhagytam, úgyhogy ennyi....
Aki ismer, most nem csodálkozik, aki nem, az igen.... vagy nem? vagy mi? Na jó, kezd eluralkodni rajtama pááááááánik, úgyhogy most megyek is, holnap hajnalban indul a mandula, meg a witch.... Vár Anglia!
És remélem, végre rendes fotókat is tudok majd mutatni az igazi utazásról...

Az angolok és az ő szabályaik...

2010-09-28T10:07:00.000-07:00

Hát izé.... Szóval a hétvégén átfutottam újra a szabályzatot, melyet az angol összekötő küldött e-mailben pár héttel ezelőtt. A "Dress" (Ruházat) pontot már akkor sem tartottam fontosnak elolvasni, gondoltam, az a 10 évvel ezelőtti 1 hónapos angliai utazás - amikor is otthon felejtettem az esőkabátomat - örökre az emlékezetembe véste melyik is az első bepakolandó ruhadarab. A kényelmes cipő is az eszemben volt, gondoltam, akkor nem spirázom túl.
Az én gondos anyukám és persze B azért diszkréten megjegyezték, hogy "valami csinos" is kéne, de mondtam, hogy nem bálba megyek, hanem suliba és különben sem akarom repülőn cipelni az egész szekrényt. (Most arra ne is térjünk ki, hogy "szép" ruhám nagyjából csak nyári vastagságú vagyis vékonyságú van, az iskolai ünnepélyeket is végigdidergem egy nagyjából vállalhatatlan fekete naciban, hiszen sem az október, sem a március nem elég meleg.)
Szóval hanyagoltam is a témát, amikor szemem véletlenül arra a pontra tévedt, ahol ez állt: Az Egyesült Királyságban sok iskolájában a tanárok nem viselnek farmert, ezért ajánlatos hozni valami kicsit csinosabbat.
Remek! 2 farmer várta, hogy becsomagoljam! (Hát ha az egyikkel valami történne ugye, amúgy meg víz ott is van, több is mint kellene, mosni nyilván lehet...) Hát izé.... Na ekkor derült ki, hogy kell vennem egy gatyát, ha nem akarok fehérneműben beállítani a helyes kis egyenruhás gyerekek közé....
Fúj! Próbálni a csinos nadrágokat, amik úgysem lesznek jók.... Mindegy, nincs mit tenni, el is mentem ma és ezzel a ruhadarabbal tértem haza....

Szinte időmilliomos vagyok mostanában, így aztán simán boldogan varrogatok fel még nadrágszárakat az utazás előtt.... Most arról nem is szólok, hogy ehhez semmi nem jó, amit én naponta viselek (sem a pólók, sem a pulcsik, sem a cipők), de hát nem veszek/viszek egy komplett új ruhatárat, úgyhogy indulok majd az öltözetet értékelő citromdíjért....

A fényképért a szerző elnézést kér.....Ennyire futotta az esti fényben.....

Szóval: IRÁNY A VILÁG!

2010-09-25T16:15:00.000-07:00

Üdv az utazóblogban! Magyar barátaim (remélem nagy) örömére úti kalandjaimat magyarul írom meg. Talán így együtt utazhatunk. Kérlek, hogy bátran írj megjegyzést, mert nagyon jó lenne, ha tényleg velem lennél, legalább virtuálisan. :)
Szóval már csak egy hét és útnak indulok a ködös Albion felé (azért remélem, hogy ez a ködös dolog még nem lesz aktuális, maradjunk talán a napfénynél), 168 óra múlva már tényleg "Flying witch" (repülő boszi) lesz belőlem.
Ma reggel meg is kezdtem a ráhangolódást egy B által készített angol reggeli kíséretében. Tudom én, hogy nem tökéletes a tartalom, de csak ezek voltak itthon egy spontán angol fogáshoz.

Sorry, but I write this travel blog in Hungarian for my Hungarian friends and family to be able to follow me through my journey to UK next week. If you need help, feel free to write a comment and I will translate you. Thank you!