Saturday, August 13, 2011

Sóhaj

HAtalmas sóhajok közepette pénteken elköszöntünk a tengertől (nem ment könnyen, mert minden eddigi nagyobb hullámok voltak, amik újra és újra elképesztettek minket. EZ az volt, amikor állsz a bokáig(!) érő vízben, majd hirtelen átcsap rajtad, és csap köpködöd a vizet, mert bejött orrodon-szádon.... Nagy móka volt!:D)

Aztán szombaton ottani idő szerint 4.20kor (ami itthon 3.20) elindultunk haza, és 4db 5 perces szünettel (amik a tankolást és az én biológiai szükségleteimet jelentik) B hazavezetett, 20 órára értünk a ház elé! (Ez több, mint 1200 km, de itt nem a távolság az igazán sokkoló, mert Nyugat-Európában ezt simán meg lehet csinálni, de keleten, a hegyi szerpentineken, az autópályaépítésen és a szerb autópályahasználti és vezetési morál mellett, 2 határon sorbaállással tényleg NAGY TELJESÍTMÉNY.)

E fantasztikus teljesítmény miatt megérdemelte a Bálminátor nevet :D (Tudtam én, hogy nem akar út közben megszállni, de hogy ennyire akarja....:) )




Wednesday, August 10, 2011

Kommunikáció a la Bulgaria




Ezen a téren sokat vártam a helyiektől, mert
1. Eli, akit bolgárként pár hónapja ismerek és kollégái nagyon jól beszélnek angolul (Még azzal a kollégával is bírtam kommunikálni, akiről azt mondták, hogy nem beszél)
2. Dimcho- az ember, akinek a hoteljében itt lakunk, kiválóan kommunikál angolul...Persze vannak hibái, meg édes megfogalmazásai, de ez egyáltalán nem zavarja a kommunikációt, mindent ki tud érthetően és világosan fejezni...

És akkor idejöttünk, ahol a turizmus eléggé fontos, és a következőkre jöttünk rá:

1. Alig beszélnek jobban angolul, mint a spanyolok (végigactivityztem az egész ott töltött hetet)
2. néhányan itt is tök hülyének néztek, amikor a bolgár szövegre félénken azt kérdeztem: English? (Korábban próbálkoztam, kulturáltan megfogalmazott egész angol mondatokkal, mint "Beszél angolul?", de ezzel a többséget teljesen összezavartam, így felhagytam vele, azóta lényegre török)
3. a legtöbb étteremben megpróbálkoznak az angollal, ami igen vicces írásban (az étlapon)
4. és NAGYON kell figyelned a pincérekkel való kommunikációban (mindjárt jönnek a konkrét példák) szóban.
5. Activity itt is fejlődik, mert a legtöbben édes-aranyosak, meg akarnak érteni
6. többeket (pl. az édes kis zöldségesünket) az se zavarja, ha tudja, hogy egy kukkot sem értesz a szövegéből, azért folytatja azt bolgárul (hacsak nem mosolyogva küld el a távolba, akkor ilyenkor szerintem a zöldségeit dicséri, legalábbis olyan képet vág)
7. de ahhoz képest, hogy turizmus, nem az angol tűnik a kommunikáció nyelvének, igaz, ami igaz, itt ha valaki nem bolgár, akkor a leggyakrabban orosz, ők meg azt hiszem, megértik egymást. Vannak angolok, hallás után többen, mint németek. Találkoztunk még hollandokkal, szlovákokkal, magyarokkal. Ezeket felismertük..:D

És gyűjtöttünk néhány példát Bvel az itteni angolra, véletlenül sem kigúnyolás végett, csak a korai napokban még nem voltunk biztosak, melyik is a jobb: a spanyolok, akik meg sem próbálkoznak kommunikálni, csak közlik, hogy 'No', aztán oldd meg, vagy a bolgárok, akik megpróbálkoznak a kommunikációval, de nincs meg hozzá a tudásuk, s így elképesztő félreértések adódnak, és mivel 'Igen'-t mondanak az angolra, te azt hiszed, értenek, s csak sokkal később döbbensz rá, mennyire nem.

Mostanra egyrészt találkoztunk mindenféle emberekkel (a többségük nagyon kedves, én meg megtanultam a "NAGYON KÖSZÖNÖM"-nek a szörnyen bonyolultnak minősülő itteni változatát, amivel a többséget a végén sikerül elkápráztatni), másrészt meg belerázódtunk az itteni kommunikációba, de jöjjön pár üdítő példa a korábbi fotóanyagból.
(Igen, ez is egy tarsoly-bejegyzés, merthogy ma szakad az eső, így didergek a lepedőm alatt....merthogy itt takaróként egy lepedőt kapsz, ami többnyire elég is, valahol a szekrény mélyén van egy pokróc ugyan, de most melegít a laptop:), vagyis nem nagyon történik izgalmas bejegyeznivaló.

Szóval az éttermi étlapokkal egyszerűen csak gonoszak voltunk. Mert itt legalább vannak 2 nyelvű (meg 3-4-5 nyelvű) étlapok, angol szinte mindenhol. B ugyan az egyik helyen (ahol én tévedésből bolgárt B meg angolt kapott észrevette, hogy az angolban néhány ár magasabb, mint a bolgárban, de ugye ilyet sokat hallottunk már otthonról... Itt talán kevesebb - azért is, mert általában 1 étlapon belül van több nyelven felsorolva az adott étel, így kápráztattuk el tegnap a pincérlányt, hogy bár angolul tettük fel neki a kérdéseket, folyékonyan rendeltünk a bolgár étlapo részről - mivel neki az angol nem ment túl jól, s mivel mi már megint nagyon jól olvasunk bolgárul..ugyanaz, mint az orosz..:D)


Ez egyszerűen csak édes. És ha megnézitek a bolgár eredetit, rögtön kiderül, hogy is lett szegény Maryből Mery ...


Ez meg itt zöld saláta lenne csírákkal, csak a 'germ' miatt inkább így hangzik: Zöld saláta baktérium(csírákkal).... talán kevésbé jó marketingfogás...


Ez megérzéseim szerint vagy valami szűzérmedarabkák lehetnek (morsels, ugye, mnt a morzsák) vagy ha van a fenekén valami finom rész (na, ebben aztá negyáltalán nem vagyok szakértő, akkor meg az....) a 'smart ass' ebben a formában 'észkombájn', tehát, akkor egy okostojás jellegű valaki darabjait várhatom? Vagy szavanként értelmezzem? 'smart' csinos, de mivel éttetrem, lehet 'finom' is, 'ass' ez konkrétan 'öszvér' vagy 's..gg', a 'morsels' meg megvan :D

Ezt itt meg egészen biztosan nem így gondolták: (olcsó sajt szerkezet), ez vélhetően a helyi sajtokból készült előétel lehet, de asszem, valami mást választottam. Most már sajnálom...


FÉlreértéseink a szóbeli kommunikáció során:

B egyszer túlcifrázta a dolgot, s a "Kérem a számlát!" helyett azt mondta "Fizetni szeretnék" (I would like to pay), mire a pincér visszakérdezett: "Do you want Fanta?" (Fantát kér?) Fogalmunk se volt, hogy lehetett ezt a 2t félreérteni.

Én pedig a "caramelised fruits" (caramellizált gyümölcsök) rendelésre kaptam a visszakérdést: "Cabbage and carrots?" (Káposztát és répát? - ami egy helyi kombó, gyakori, ehető.)


Egyéb érdekességek és furcsaságok a kommunikáció terén:

Nagyon fura, hogy minden alkohol 2 féle módon különböztetődik meg (és emiatt külön lapokon is szerepelnek):

Import fehér borok

Bolgár (vörös) borok (De minden alkoholfélénél, a külföldi/import és bolgár különbözik)

És még magyar nyelvű kiírást is találtunk (ugyan ide sajnos nem mentünkbe, így nem tudtuk tesztelni az igyekezetűket):

És vannak dolgok, amik egyszerűen viccesnek tűnnek ciril betűkkel leírva (2.sor: HARD ROCK BAR, de így nem annyira tudtam komolyan venni...Tudom gonosz vagyok.... és unintelligens is...:D)




Vicces ez a nyelvi sokféleség (ma például ELi segítségével bolgár szöveggel próbálok meg megrendelni valamit, mert az angollal nem vagyok biztos benne, hogy sikerült). Kicsi gonoszkodásaim (tudjátok, nem is én lennék), ellenére nagyon kedvelem ezt. Vicces helyzeteket teremt, amit azonos nyelvűek között sosem élnél át...


Hajókirándulás avagy hajrá magyarok!



A most következő bejegyzés meglehetősen antipatikusnak fog mutatni mindazok számára, akik nem ismernek (és akik utálnak). Ti, remélem, jól értitek majd...


Szóval ma hazárdíroztunk egy kicsit és befizettünk egy -itt, a városban szervezett - kirándulásra, amit a ciril betűs reklámok halmazából néztem ki.

A közeli Ropotamo folyóhoz visznek le, majd egy egy órás hajóút keretében nézheted meg a rezervátumot, a több száz madárfajjal, növényfajjal és állatokkal.
Hát, majdnem...
(Itt kell megjegyeznem, hogy a kirándulást Eli is ajánlotta, nyilván neki egy kicsit jobb esélyei vannak megszervezni magának, hiszen beszéni a nyelvet, de azért, bár ez egy pikirt cikk lesz, jó volt)

Szóval úgy kezdődött, hogy reggel vettünk 2 banyicskát (az a túrós izé, állati finom!) és leültünk a buszpályaudvar mellett egy virágágyás padkájára elfogyasztani... (Most itt akkor nem térek ki arra, hogy hány olyan hülye van még, aki fehér nadrágban ül egy virágyágyás mentén, ahol reggekijéhez paradicsomot fogyaszt...)
Majd poénkodni kezdtünk, mert már 3 más feliratot viselő busz elment, az indulási idő közeledett, viszont egyre kevesebben álltak a megállóban. Gondoltuk, hehe, csak mi állunk itt ketten, milyen mókás (persze, én arra is gondoltam, hogy tuti nem ma van, vagy elnéztem az időpontot, vagy a helyet, vagy a csajszi a bolgárangoljával valami mást akart mondani...) De aztán odalépett hozzánk a csajszi az irodából, és közölte, ő Violeta és ő visz minket kirándulni, majd a minibuszocska felé terelt... Tényleg ketten voltunk..

Aztán a rövid út (amit persze megtehettünk volna Ingriddel is, bár esélyünk sem lett volna megtalálni, mert cím nincs, az egyetlen tábla pedig a lehajtó után(!) lett elhelyezve...) után a folyónál voltunk, ahonnan a hajók indultak. Rövid kis vita (Violeta kemény volt) után a kisebbik (juhhhúúúú, sokkal jobb volt!) hajóra tettek minket. Majd egy idegenvezető csajszi szaladt 2 öregasszonnyal, hogy "MAguk is elmehetnek ezzel a hajóval, így megfelel?"
("Jó Ég - gondoltam magamban - eddig olyan jól elkerültük őket.)

AZ igazat megvallva, ha külföldön vagyunk, szeretem elkerülni honfitársaimat a turistaközpontokban. SZégyen ide, szégyen oda. Biztos, hogy a külföldi turisták is pont ilyen vállalhatatlanul viselkednek ezen helyeken, de 1. nem értem őket 2. nem én szégyellem magam miattuk.

Ez szerencsére csak egy lájtos turistahiszti volt, hogy egymás mellett a kicsi vagy a nagy hajón fognak utazni és a csoport melyik felével.

Ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy nem szólalok meg magyarul, bármi történjék is, ha már úgysem B mellett ülök, hanem 2 bolgár lány szomszédságában.

Na, ekkor jött újra az idegenvezető és ránk nézett:
-Maguk is magyarok?
-Igen - válaszoltuk (A Franc! - tettem hozzá magamban.)
- A hölgy (Violetára mutatott) üzeni, hogy a túra után a parkolóban várja magukat.
- Köszönjük, Merci! - mondtuk mi a 2 nőnek.
-Minket? Ő fog várni? - kérdezte egy öregúr a hátsó ülésről.
- Nem, Önöket én fogom várni - mosolygott a magyar idvez.
-Akkor ő kit vár?
-Akik velem jöttek, azokat én fogom itt várni, akik a hölggyel jöttek, azokat pedig ők... - mondta és még mindig mosolygott...

ÉS akkor elindultunk... Hát, a bolgárok sincsenek a topon... Olyan motorzúgással mentünk, hogy vélhetően az összes állat jól elbújt, nem csoda, hogy csak madarakat (de azok nagyonszépek és bátrak voltak) láttunk. Hát, ezeket az utakat nem dolgozták ki igazán, de nem is tudom, hogyan lehetett volna kicsi hajóval menni (már ha nem ismered, hogy melyik helyi halászt kell megpuhítani, hogy vigyen el ide-oda)...


Azért nagyon szép volt, egészen a torkolaatig mentünk, ahol a Ropotamo a Fekete-tengerbe ömlik... Az nagyon szép volt, bár az előttem ülő nő végigállta ezt a rész és meglehetősen széles tompora a kilátás jelentős részét takarta...

Apróbb szösszenetek B elmeséléseiből (Ő a másik műsort hallgatta a hajó hátuljából, míg én Széles Tompor és barátnője kibékülésének lehettem fültanuja...akaratlanul is...)

Öreg nő a másiknak:
-Megvan a nagy vizünk?
-Meg (felemeli).
-És a kicsi?
-Az is.... (4 ízben ismétlődve ezt a beszéélgetést az 1 órás hajóút során)

Oszkár (2-3 év körüli gyerek) a 30 fokban, tűző nap (felforrósodott a fényképezőgép az ölemben) pamutharisnyában és szőrös mamuszban (!!!)
nagyanyja: -Ugye, milyen jól bírja? (Jah, kész csoda, hogy még nem ájult el a melegben...)
-Pedig este 11-kor már csak ő volt fenn, mindenki más aludt (Gondolom, élvezte, hogy nem gőzölög az agya, végre lehűlt a levegő és talán nem pehelypaplanban altatják...)

- Elhoztuk Rózsi néni almáját. Van barack is, de azt nem hoztuk el... Milyen jó is, hogy inkább az almát hozuk el. De szép az a fa, nézd! Hoztam vajas kenyeret is, itt van a táskában!
(1 órás hajóút!!!!!)

És akkor a hogyan és miként érte meg a hajóút/utazás/tegnapi bevásárlókörút stb beszélgetések véget nem érő özöne, mely ott, a hajón elhangzott. És nyilván, mások is így csinálják, de mert nem értem, nyugodtan élvezhetem a kilátást, a tájat, a madarakat. És más népek Széles Tomporai talán nem töltik be a gépem látószögét ... (Vagy hibéztathatom Murphyt, hogy már megint ÉN ültem MÖGÖTTE...)
:D


Itt pedig a torkolat. A kép előterében a folyó (Ropotamo), Hátterében a pert, közte meg a Fekete -tenger. ÉLőben szebb volt, de a mellékelt problémák miatt (s mert nem vagyok 5 méter magas, hogy felülnézheti képet is készítsek), nem sikerült jobb képet csinálnom. Bocs.:


Monday, August 8, 2011

Kék-fehér



Na, ez meg úgy történt, hogy az idén, nyár elején rájöttem, hogy a kék-fehér tengerészeti stílus (én csak így hívom) lesz a divat az idén nyáron, merthogy ezzel voltak tele a boltok Spanyolországban. Mivel én ezt nagyon is szeretem, tökre örültem, hogy végre valahogy egybefüggenek a dolgok. A vizsgaidőszak végén meg is kezdtem a kék-fehér dolgok gyártását, kezdve egy táskával és folytatva egy neszeszerrel....Ehhez jött még számtalan ötlet, meg egy turkáló, ahol bár óriási, de csíkokban passzoló dolgokat találtam. Pólót, nadrágot... Például ezeket:




























És közben jött B ezzel az ötlettel, hogy Bulgária, meg hogy tengerpart.... ÉS akkor én szabtam és varrtam (részleteket majd a másik blogban, egyszer), hogy az óriástrikók jók legyenek, meg minden stimmeljen. És bepakoltam. Ez egyszer tényleg tematikusan (na, soha többé ilyet se!) Csupa kék és fehér holmit, ékszert, pulcsit, ruhát... mindent, merthogy mostanra egész jó kis kupac lett... És gondoltam: Na, én most aztán jól felkészültem erre a nyaralásra! Milyen egyedi leszek a kék-fehér cuccaimmal, mennyire passzolni fogok a tengeri stílushoz, milyen klassz!


és akkor idejöttünk, és ezt láttam:
(Hát itt aztán minden és mindenki kék-fehér....) Talán Évi kérdezte, minek viszek én Bulgáriába kék-fehéret...Ott csak az van... Akkor nem értettem.... Most már igen :D

De sebaj, kék-fehér vagyok, MINT MINDENKI MÁS IS, BEOLVADTAM A TÖMEGBE... :)

még a hajók is mind....

Szállás bolgár módra


Ma egy réges-régen megtervezett bejegyzés következik (igen, az olyan napokra, amiken nem történnek érdekes vagy vicces dolgok - mert nagyon-nagyon ritkán ilyen is előfordul - tervezek témákat, több ilyen is van a tarsolyomban. Igaz, a mai nap nagyon izgi volt a hajótúrábal, de erről majd talán holnap).

Szóval a szállás... Amikor utoljára Bulgáriában játram (2 éves voltam akkor), kempingeztünk. Tehát kényelmes, személyre szabott szállásom volt sátrunk hálófülkéjében egy piros-kék gumimatracon és határozottan úgy emlékszem, kényelmes volt.

Most szállodában alszunk (vagy panzió?), ami teljesen más műfaj. Az erkélyünk - mint láttátok - a tengerre néz, a város is látszik innen, kellemes, klassz a kilátás/kihallás (épp bazi nagy buli van, az erkélyajtó nyitva, így részesei vagyunk a partinak, még innen, a szobából is). A tulaj (és családja, merthogy családi vállalkozás ez), édes, aranyos.

Hát, eddig ez jó uncsi bejegyzés (jó, hát a végére se fogjátok lerágni a körmötöket, de hát ez van), na de a fürdőszoba, az megér egy fotót.

Tehát az utolsó emlékeim szerint pottyantós WC-be próbálkoztam annak idején, ami azért (is) volt izgalmas, mert a lábak kissé távol voltak egymástól az én akkori lábhosszúságomat alapul véve.

Hát, mostanra azért továbbléptek, de még mindig sajátosan kezelik a fürdőszoba fogalmát. Még egyszer hangsúlyozom, a szállásunk pompás, "family hotel". Nem lehet rá panasz. Van itt medence, meg jakuzzi... Tehát nem purdéfürdőszobáról beszélgetünk...

Nos, ez hát az egyik "gyengéjük". Bár ki tudja, csomó praktikus dolgot véltem benne felfedezni. Szóval: az egész kb. 2 négyzetméter. Persze, erre azt mondjátok, lakótelepi, és tényleg, az se sokkal nagyobb...

Van tehát a bal oldalon egy kézmosó (ebben azért van kihívás mosni és mosogatni, na de minek foglalkozom én ilyen hülyeségekkel? Úgy kell nekem!), középen egy WC csésze (miért hívják ezt csészének? jaj, nemis akarok belegondolni!). Na, ez az elsó sokk. Persze, maga a csésze (csésze!!!) hagyományos "Fayans" (ahogy itt hívják), de a rózsaszín WC deszka sokkolt. Mellette pedig a falon egy csap. Rajta egy zuhanyfej, és ezzel már meg is oldották a teljes fürdőszobai szükségletet. Mondjuk tényleg nem kell zuhanyfülke falat sikálni, a gombák nem a zuhanytálban teremnek meg, és ha kényelmesen zuhanyzol, akkor nemcsak a fejedet vered be a nyitott ablek keretébe, de a WC-t is tisztíthatod egy úttal. Állandó tisztulásban van így minden. Kicsit kellemetlen ugyan, hogy folyton vizes lesz a lábad, hacsak a küszöbön belülre teszed, na de mi ez a háziasszony könnyebbségéhez mérten?

Le a zuhanytálcákkal, éljen a csempeközi lefolyás!

ÉS hogy vállalható képek is legyenek ebben a bejegyzésben, következzék a szoba többi része (már ami ráfért):

És a medence egy része:

Sunday, August 7, 2011

Hullámugrálás - tippek és tanácsok


Én tudom, hogy most éppen talán azt gondoljátok, igazán nincs szükségetek ilyesmire, és minek is fárasztalak titeket ilyen hülyeségekkel, de higgyétek el, eljön az a pillanat, amikor nagyon is hasznosnak fog tűnni ez a bejegyzés.

Szóval akkor most következzenek napi tapasztalataink pontokba szedve.

Az úgy volt, hogy tegnap is lelátogattunk a strandra, ahol a piros zászlókat tépte a szél, ami annyit tesz, úszni tilos, hasselhoffok szolgálatban (folyton fütyülnek, őrzik a rendet.... és nem, nem piros a gatyájuk, hanem narancssárga, és igen, némelyiknek tényleg jó a teste, de vannak mackók is...:D nem, Hasselhoff nem volt közöttük, és nagymellű csajszik sem rohangáltak fel-alá a parton... A mi részünkön 2-3 fiú teljesített szolgálatot).

Szóval az idő ugyan kellemes volt, de a hatalmas szél miatt 1-1.5 méteres hullámok is jöttek (ez annyit tesz, hogy az egyik pillanatban bokáig ér a víz, a másikban meg ellep).

ÉS mi is belemerészkedtünk a vízbe.... Aztán hamarosan az első sorban (legbelül) ugráltunk Bvel.

Természetesen a hullámugrálás maximális élvezete többféle módon is lehetséges. MI ketten más-más módon vélekedtünk erről:

B tanácsa:
1. Ugorj bele a hullámba! Először olyan, mintha egy fal lenne, de utána nagyon jó érzés, amikor átjutottál rajta!

Előnyei: Általában nagyon kellemes, félelmetesnek hangzik, de nem az. Nem sodor ki a víz, tehát nem kell kepeszkedni befelé.

Hátránya: néha "olyan, mintha egy sőtömbbel pofáncsaptak volna".


Bob tanácsa:
1. Feküdj fel a hullámra! Háttal legyél az érkező hullámnak, s elé feküdj, akkor nem merülsz el.

Hátrányai: Néha mégis. Kivisz, ahol sokkal durvábbak a hullámok, így folyton kepesztesz vissza, amibe többnyire beleizzadsz, tehát strapás.

Előnye: Az esetek nagy részében nem lep el a víz (de ha rosszul számítod ki az ugrást, akkor igen.)

Szintén szórakoztató megpróbálni "beleállni", de ennek 2 veszélye van: 1. ekkora hullámnál úgyis elsodor, tökmindegy, mennyire próbálsz egy helyben állni, a fürdőruhádat néha nagyon erősen kell fognod, ha nem akarod csupaszon szaladgálva keresni...


Aztán megpróbáltam innovatívan új módszerek után kutatni az átugrós/eléugrós/beleállós/némán imádkozós/üvöltve pánikolóson kívül.
Ekkor jött az ötlet (meg látva néhány nénit, akik - velem ellentétben - nem köpködték a benyelt sós vizet), hogy fel kéne feküdni a víz felszínére.
Tapasztalataim:
1. A hullámok felé fordított fejjel nagyjűból öngyilkosság, mert mindent lenyelsz, levegőt venni nagyjából esélyed sincs.
2. A parttal párhuzamosan rá lehet telepedni a hullámokra "lebegve", általában bejövős, de néha beborít a hullám, akkor meg nyelés.
3. Labdapózban - na ez, cool! Szóval hason felfekszel a vízre a hullámoknak háttal. Mivel minél kisebb lapszerű felületet kell képezni a víz tetején, ezért ajánlom, hogy a talpaidat összeszorítva húzd be a lábaidat. A talpaknak fenn kell lenniük, kicsit talán ki is lóghatnak a vízből (kötött izomzatúak hátrányban), a kezeddel meg kutyaúszás kartempót kell végezned, ha azt akarod, hogy a fejed kinn legyen a vízből, vagyis tudj lélegezni. DE EZ A LEGJOBB MIND KÖZÜL!!!!

Előnye, hogy nem terít be a hullám, mert ráfekszel.
Hátránya: ha nincs elég karizmod, előbb-utóbb elsüllyedsz.
Jótanács: mivel ennél a módszernél (sem) látod, mikor jön a hullám, jó, ha a part felé állók arcát figyeled (azon ugyanis pontosan látszik, mikor jön a nagy hullám).

Gumimatracot, úszógumit stb iklyenkor nem vihetsz be (azonnal kifütyülnek a csinicsávók).

Persze, ha nem akarsz nyilvánosan meztelenkedni, jó, ha bombabiztos fürdőruhád van, és még így is jó eséllyel le fog esni...

Jó, ha van nálad valami innivaló, mert amikor kimész, tutira tele lesz a szád sóval.

Mi már elfogyasztottuk a 2012re szánt sómennyiséget is.

Tedd el ezt a linket, mert ki tudja, mikor lehet rá szüskéged! :D
Jó hullámugrálást!

Friday, August 5, 2011

Bourgas



Ma kis kirándulást tettünk Bourgasba, a térség névadó nagyvárosába (200000 lakos, asszem). Az időjárás egyelőre velünk van, mert ma esett az eső, és viharjelzés volt a tengeren (Vagyis akkor sem fürödhettünk volna, ha nem lennénk kissé leégve és lett volna kedvünk ma is a partra menni), tehát kiváló kirándulóidő.

Ha lúd, legyen kövér! - tartja a mondás és mi is persze, így a helyi menetrend szerinti járattal vágtunk neki az utazásnak mert 1. nagggggyon durva, amikor a bolgárok a burgasi béna körforgalomban tépnek ide-oda (idefelé megtapasztaltuk, 4 irányból egyszerre jöttek felénk) 2. a parkolási díj a városban Ingrid számára többe került volna, mint a buszjegy :D

Szóval meg is találtuk azt a buszpályaudvart (mert kettő is van ám), amiről indult a járat. Egy idő után gyanús lett, hogy a busz már majdnem tele van, de senki nem jeggyel szállt fel (kiderült, itt csak úgy levágódsz egy ülésre, és bizony jobb, ha gyors vagy, különben állóhely is csak szűkösen jut, s majd út közben a kalaúznál vehetsz jegyet - ő az, aki személyesen végignyomakodja a járatot, hogy mindenkihez eljusson... néha csimpánzokat megszégyenítő módon is mászkálva a busz csomagtartójába kapaszkodva).

AZ út vidám volt: itt a buszokon nosztalgia rádió szól, olyan dallamokkal mint például a Joyride a Roxette-től. Amúgy kemény legények a sofőrök, az összes személyautót lehagytuk (!!!) az úton, egyet meg ledudáltunk, hogy ki ne merjen jönni elénk a benzinkúttól...

És akkor képek (a teljesség igénye nélkül. 170et fotóztam):

hát, hülye vagyok, mondjátok nyugodtan, de muszáj megosztanom veletek ezt (szegény ameriakiak tuti sokkot kaptak, mikor először meglátták ezt a feliratot):

És ha már itt tartunk, kapjátok csak elő azt a szunnyadó orosztudást (az én összes szókincsemet használtam már)! El tudjátok olvasni ezt a feliratot (csak az alsó sorát!!!)?

Ez a cuki kerítés tartozott hozzá:

A háborgó tenger:

Itt ilyen sötét a homok a parton (B szerint azért, mert nagyobb a vastartalma, én meg hiszek neki):

Ez meg itt a szabadtéri koncertterem (egyűltalán nem terem), melynek színpadán előadtam az "A csitári hegyek alatt" kezdtetű nótát.... Na jó, az igazság az, hogy csalódottságomban, amiért ma nem megyek a szabadtéri színház balett előadására (na jó, nem annyira szeretem a balettet, meg este 9kor kezdődik, és az utolsó busz is akkor megy, és amúgy is ma van, és a szobakulcsunkhoz nem tudtunk volna hozzáférni...), felvonultam a színpadra a koncertteremben (ami ugye nem terem, mint már írtam)... De nyúl voltam, így csak elszavaltam az első sort, majd elénekeltem a többit, de akkor már csak a színpad előtt álltam (akusztikai teszt volt, persze), és nem, B nem rögzítette videóra az egészet, és előre mondom, hogy NEM ADJUK KI! :D


Aztán megnéztük az egykori trák birodalom kincseit is, voltak Budapesten, de nem csoda, hogy nem emlékeztem a kiállításra.... 1978-ban volt... (ez egy sajátos ivópitli. Akkoriban sem lehetett könnyű az élet... én tutira magamra öntöttem volna, bármi is van benne...)


A Hasselhoffok egész nap vigyázták a partot:

Bourgas kicsit feljebbről:

Még:

Holnapra talán megjavul az idő, bár ki tudja? Legyetek jók! (vagy ne!)

Wednesday, August 3, 2011

Vacsora a parton


Na jó, igaziból nem a parton, csak a partra néző étteremben... Ahol nagyon édes lányka solgált fel, de nem emiatt írok...
Miközben vártunk, ettünk, beszélgettünk (élőben és telefonon) besötétedett... Én meg fotóztam, hoy ti is részesei lehessetek az élménynek.
Közben pedig ezt fogyasztottuk:

valami helyi kolbászka, meg sokna gombával és sajttal... Bnek valami helyi halacska, meg egy sopszka saláta (az igazi)

Amikor...


  • hallod a tenger zúgását
  • előtted a kék ég
  • tűz le rád az éltető napsugár
  • beszívod melegét
  • veszel egy gumimatracot, mert az kell
  • ezen a gumimatracon úszol
  • nem vagy egyedül a matracon, mert ketten sokkal jobb
  • ezerrel kapaszkodsz, mert különben lecsúszol
  • hatalmas hullámok jönnek
  • néha egy-kettő beterít
  • szemedben-szádban a sós víz
  • hajadban mohacsomó, nem egy, nem tíz
  • a hatalmas kékségbe fehér fonódik
  • az óriás hullám előtted fodrozódik
  • csak lebegsz a vizen és sodródsz kifelé
  • eszeveszetten úszol befelé
  • felnevetsz, mert vicces, hogy nem látsz már semmit
  • nem figyelsz és jobbról egy új hullám beterít
  • rájössz, hogy ez itt a végtelen kezdete
  • közben fogják a kezedet
  • hallod a nevetését
  • érzed magad mellett naptejtől csúszós testét
...akkor tudod, hogy megérkezél....



Tuesday, August 2, 2011

Egy kis ez meg az


Hát... azért abban van kihívás, amikor az ember megpróbál beloggolni a saját blogjába, de mindenütt ciril betűs bolgár feliratok várják, hogy kattintson.... próbáltam visszaidézni a blogger lapját, hogy kiderüljön, melyik feliratra is kell nyomni... na de, itt vagyok :D :D

Szóval ígértem apróbb ajándékokat a rendesen kommentelőknek. Az ajándékok tekintetében egyetlen kivétel van (aki még életében nem írt, de meg is harapom, ha nem küld legalább egy smileyt..:D)

Szóval itt a messzi-messzi Sozopolban jártunkban-keltünkben nagyon sok nektek való dolgot találtunk... Ezek jönnek itt szép sorban:

Először is egy elképesztően rózsaszín boltot, ami azért vicces is volt egy kicsit (Pju, hosszú ideig nem jöttem rá, hogy kávézó vagy bolt, aztán kiderült hogy bolt, s a helyi cicák láthatóan komfortosnak találták a kanapét. Asszem ez már neked is túl rózsaszín, de le kellett fotóznom):


Aztán jön a lefülelős fotó.... Tudjátok, az a maszlag, hogy utáljátok a meleget, meg nem jöttök velünk a tengerpartra, még el is hittem.... Na de hogy itt üzemeltettek egy bárt, amiről egy szót sem szóltok???? (Kr és Ám)

Kr, neked itt egy kép a tegnapelőtti esti étteremből, ami Neptun névre hallgat... A falat a vakolatból mintázott állatok díszítik, valahogy így:

Ezeket készítettünk még 2 napja este, amikor 2 redes kommentelő volt + Ám, amire csak úgy rátaláltunk a parton. De mivel itt aztán minden van, nyilván fogok találni még testhezálló képecskéket is. Egy, ami talán mindenkinek tetszik? A helyi piac:

most rohannom kell, mert jön a takarítás!!! pá!

Lementünk a partra...


Mert a reggeli páááánik (felhős égbolt, hűvös szellő), most, délre végre kisütött a nap.... Így várva várt tengerparti nyaralásunk is megkezdődhet .... (Azért értelmiségihez méltóan a felhők miatt azonnal a helyi múzeumban kötöttünk ki reggel, de mostanra kialakult az idő, úyhogy csak beugrottunk strandcuccért, ééééés, már indulunk is.... nem szívfájdításképpen, csak tényközlés...)

Próbálunk átfújni hozzátok is egy kis meleget, már beszereztem hozzá a legyezőt :D
Rendes blogbejegyzést majd este várjatok! KÉszültem meglepivel a rendesen kommentelő olvasóknak :D (az újaknak is majd kitalálok valamit...remélem...) PÁÁÁÁ!

Monday, August 1, 2011

Az utazás folytatódik...



... és akkor másnap reggel úrja be kellett ülni a kocsiba és tovább szelni az autópályákat.... már ahol vannak... mert Szerbiában ugye épp építés alatt... Bulgáriában nem különben...

ELi "megnyugtatott", hogy a bolgárok összevissza vezetnek, közben kicsit isznak is és egyáltalán, jobb, ha óvakodunk tőlük....

De legalább Ingriddel minden rendben volt (Ingrid a kocsi, ha nem lenne elég egyértelmű), mert külön biztosított parkolót fizettek neki ELiék erre az éjszakára. A fegyveres őr (3 pisztolya is volt) megnyugtatta Bt, hogy a helyi maffia összes kocsija is ott parkol, tehát ha valahol biztonságban van, hát nála tuti. Tényleg, meg is úszta egyben az éjszakát...

A bolgár sofőrök nagy része eészen normálisnak bizonyult, bár a helyi utakon B számított az ultrahipermegagyors kocsinak 130 km/órás sebességével, ami azért nem egy eszeveszett száguldás mondjuk a német pályákon.... Itt azok voltunk... (kivéve a Fittipaldikat, akik hajmeresztőporsésbéemvéskitudjamis stílusban nyomták, de az egy külön kaszt, melytől elhatárolódunk....)
Szóval Ingrid közeledett a maga 130-as sebességével, a kamion meg lehúzódott, hogy nuyugodtan elsuhanhassunk, ami annál is viccesebb volt, mivel 2 sávos autópályáról beszélünk, a nagyobbik fajta kamionról és egy Corsáról, ami azért nem az a tekintélyt parancsoló méretű csodajárgány... (ezzel nem sértegetni akarom, csak az erőviszonyok felvázolásáról van itt szó)


Volt persze egy durva 2 órás szakasz, ahol a tenger felé vezető dugóban összesen 2 sávon nyomultunk a hétvégén hazatérőkkel, és 60 volt a max sebesség, de szerencsére utána újra kitágult a tér (2szer 2 sáv) s végül szinte gond nélkül elértük Sozopolt.
(Még volt benne egy brutál körforgalom Burgas belsejében, ahol volt vagy 4 sáv, bár a felfestések kb. mint egy kötésminta a betonon, s amíg B megpróbálta kitalálni, hogy hová is tartunk (ami nem volt több 3 mp-nél) elöttünk, mögöttünk és mindkét oldalunkon egyszerre próbáltak elmenni körülöttünk a bolgár autósok, amit nézni is rossz volt... )
A mellékelt képen a számomra legviccesebb táblát láthatod, a "veszélyes fekete lyuk" táblát, amit elég sok helyen láttunk Bulgáriában (a fekete lyuk rejtélye nyilván az ittenieket is foglalkoztatja...)

Az érkezés felejthetetlen volt... és nemcsak a 2 napnyi parautózás miatt... az otthoni utolsó óráimra gondolva elképzelhetetlennek tűnt az alábbi kép a műszerfalon:

És hogy az első vacsora képei se hiányozzanak:


(Találtunk hosszas küzdelem után egy olyan tengerparti éttermet, ahol nincs
  1. bolgár népzene
  2. bolgár lakodalmas
  3. dél-amerikai pánsípzene
  4. bolgár populáris zene (asszem, nem azonos a stílusunk)
  5. 70-es évek nemzetközi pop slágerei dobhártyaszaggató hangerőn,
hanem csönd van.... ki kellett alkudnunk a fentiek egyik light-os verziójával, ha nem akartunk éhen maradni...)

én ez laza szerb krumplival laktam jól (nem tudom, látható -e a mérete, ez kb egy hadsereg egyheti előétel adagja lenne, pedig itt sem főételnek adták...)


B pedig a halak nagy rajondójaként rémes szagokat csinált az asztalnál...

és némi bónuszkép: